A Ring, Solti és a leitmotiv

15 óra alatt Sabastian Kimaru Sawe hét és félszer lefutja a maratont (megszakításokkal), egy átlagos kerti csiga végigdübörög a Petőfi híd pesti hídfőjétől a budaiig és vissza, és Tarr Béla Sátántangója is lepörög kétszer. Továbbá ennyi ideig tart Wagner Ring-ciklusának előadása is ától cettig. Hogyan készülhetünk fel az élményre? Derítsük ki együtt!

A ritka kivételeket, például II. Lajos bajor királyt leszámítva Richard Wagner nem éppen bolyhos nyusziként viszonyult környezetéhez ‒ sőt. Ismeretes, hogy A nibelung gyűrűje-tetralógia, azaz a Ring-ciklus ősbemutatóját, illetve az ötlet megszületését bő negyedszázad választotta el egymástól. 1848-ban már formálódott a monumentális alkotás koncepciója, a teljes négyest azonban csak 1876-ban mutatták be először, mármint abban a formában, ahogyan a zeneszerző elképzelte. Wagner ugyanis határozottan úgy gondolta, hogy a tetralógia elemei szerves egységet alkotnak, ezért azokat nem önálló alkotásokként kell előadni, hanem egyetlen egészként, négy egymást követő estén.

Ember tervez, Isten végez, a müncheniek pedig rendetlenkednek. A négyesfogat első két darabját ugyanis Wagner kifejezett óhaja ellenére mutatták be külön-külön a müncheni Nemzeti Színházban 1869-ben, illetve 1870-ben. Ezután döntött úgy Richard, hogy a teljes alkotás színpadra viteléhez új színházat gründol Bayreuthban, s a terv végül a fent említett Lajos király hathatós támogatásával meg is valósult ‒ így született meg a Wagner-hívők Mekkája, Rómája és Jeruzsáleme, a mai Richard-Wagner-Festspielhaus. Talán a viharos előzményeknek köszönhető, hogy Wagner a bemutatóra készülve ‒ a feljegyzések szerint ‒ minden lehetséges résztvevővel összeveszett az énekesektől a díszlettervezőig, a kellékestől a súgóig. Ha innen nézzük, kifejezett szerencse, hogy nem záratta be a közönséget az épületbe az előadás teljes idejére. Az uralkodót-patrónust biztos könnyen rábeszéli az ötletre, ha akarja ‒ és ugyan ki mert volna packázni II. Lajossal, minden bajorok urával?

Még így is becsületes porciók jutnak egy-egy előadásnapra, A walkür tiszta játékideje szűk négy óra, de a Müpa változatában két szünettel már hat óra. Hogyan lehet felkészülni egy ilyen hosszútáv-operázásra? Vizsgáljuk meg most dr. K. J., a neve elhallgatását kérő, megbecsült teniszkönyök-specialista és komolyzene-rajongó esetét! Dr. K. ártalmatlan Bach- és Mozart-rajongóként kezdte, eleinte még csak rekreációs célokra használta A varázsfuvolát vagy a III. (G-dúr) brandenburgi versenyt. Viszonylag későn, húszas évei végén fordult komolyabbra a helyzet, ekkor találkozott először Wagnerrel. Rádióból hallotta a nyitányt és a Bacchanáliát a Tannhäuserből ‒ a későbbi események fényében ezek a tételek kapudrognak tűnnek. Következő lépésként dr. K. az akkoriban népszerű adathordozón, CD-n szerezte be A bolygó hollandit, a háromfelvonásos operából ezúttal csak a nyitány tetszett neki. De nem volt megállás, következett a Parsifal, Wagner utolsó operája, majd a Ring-ciklus összkiadása, szövegkönyvestül. Dr. K. ekkor jutott a sorsfordító elhatározásra, miszerint végignézi a tetralógia összes darabját.

És hogy miként készült fel a kihívásra hősünk? Dr. K. szerint világmegváltó megfejtések nem léteznek, csak apró trükkök. Először is: nem érdemes végigdolgozott munkanap után beesni a nézőtérre, szabadságot kell kivenni az előadás napjára, hogy tiszta fejjel, derűs lélekkel, felszabadultan érkezzünk. Előzetesen érdemes elolvasni a librettót, és kisebb adagokban végighallgatni a teljes művet, például a Solti György által vezényelt változatot. (A Deccánál megjelent, 14 CD-s kiadás például nagyjából 8 mozijegy árából beszerezhető a cikk írásának idején.) Közben hasznos tanulmányozni (akár szakirodalmi segítség igénybevételével) az úgynevezett leitmotivok, vagyis vezérmotívumok wagneri rendszerét, a műveket összefogó keresztutalások együttesét. És végül: a teniszkönyök-szakértő két évre osztotta be a teljes ciklust, két-két operát iktatva be egy évre.

Hát itt tart most barátom, dr. K. És bár nem szeretek komor jóslatokba bocsátkozni, szinte biztosra veszem, hogy ez még nem a végállomás: egyszer majd négy egymást követő napon hallgatja végig a teljes tetralógiát…