Federico Fellini elvarázsolt világa

Elvarázsolt világ – a szó minden értelmében. Bűvölet ül rajta, néha csodák történnek benne, s közben végtelenül bolondos, hóbortos. És olykor még azt sem könnyű eldönteni, mindebből mit vesz komolyan Federico Fellini. De az már legyen a kritikusok, esztéták és legfőképp a nézők gondja, hogyan is értelmezik ezt a különös világot.

A Müpa Filmklub új sorozata nem kívánja tovább fényesíteni Fellini glóriáját. Ragyog az derekasan e nélkül is. Inkább azokat a részleteket szeretné feltárni, amelyek a rendező/szerző iránti szenvedelmes rajongás közepette valahogy elkallódtak. Más idők jártak akkoriban, s a nagy eszmék és nemes gondolatok könnyen elterelték a figyelmet Fellini nyelvezetének apró finomságairól. Fellini személyes mitológiájában keverednek az álmok, az emlékek és a valóság. Ez eddig rendben is lenne. Vannak azonban életművének olyan rímei, visszatérő elemei, amelyekből ez a furcsa világ építkezik. Bizarr kosztümök, járművek, fenyegető munkagépek. A filmekben rendszeresen felbukkannak a szobrok, az ikonikus épületek, a falfestmények, falfirkák. Egy olyan világ, amely hihetetlenül izgalmas módon építi be hétköznapjaiba az egykor volt Római Birodalom töredékeit. Vagy itt van a keresztény hagyomány. A hagiográfia, a szentek cselekedeteinek megidézése, a csodák, a vallási rítusok – mindez ráadásul keveredik pogány szertartásokkal. Érdemes közelebbről szemügyre vennünk a filmekben fel-felbukkanó kolosszusokat – gigászi fej, koporsó, hajó, óriásplakát stb. Állandóan visszatér a filmekben a köd, a füst. És mi a helyzet a cirkusszal? A bohócokkal, műlovarnőkkel és elegyes csepűrágókkal? De beszélgethetnénk arról is, hogyan üti le a rendező a magasan szárnyaló, szent eszméket egy-egy profán gesztussal. És itt vannak a karakterek. Ha valaki egynél több Fellini-filmet látott, nyilván feltűnt számára, hogy a hitelesnek tűnő, realisztikus karakterek között rendre felbukkannak karikatúra karakterek. Túl egyszerű lenne a magyarázatot azzal letudni, hogy pályája kezdetén Federico Fellini egyebek között karikatúra-rajzolással is kereste a kenyerét. Érdemes lenne beszélgetni a filmjeiben felbukkanó állatokról, arról, hogy miként is keverednek a történetbe fotográfusok és filmesek, hogy mit hoz és visz a tenger, hogy az állandó vonulások a cirkuszi népség bevonulását idézik-e meg vagy inkább valamiféle modern danse macabre képei peregnek előttünk. Érdemes lenne. Hát beszélgessünk!