Szeptemberi délután

A szeptember az a hónap, amikor a nyár emléke még megbújik a levegőben, de a reggelek hűvösében már az ősz érkezik. A fények tompábbak, a nappalok is rövidülnek: a teraszokon esténként már pokrócba burkolózva koccannak a poharak, előkerülnek a pulóverek, és talán még egy vékonyabb kabát is a szekrény mélyéről. Bár egy-egy napos délutánon pár órára még visszaköszön a nyár, a közeledő ősz már ott toporog a küszöbön, bebocsátásra várva.

A Szeptemberi délután zenéi ebben az átmeneti időben érzik igazán otthon magukat: Dom La Nena és Cesária Évora melankóliája, Ludovico Einaudi filmzenébe illő dallamai, Melody Gardot jazzes meleg tónusai és távoli tengerek emlékei kísérik az évszakváltást. Nem búcsúztatják a nyarat, inkább lassan elengedik. Egy pohár bor mellé, hazafelé tartó sétához, vagy ahhoz a különös szeptemberi délutánhoz, amikor még süt a nap, de már érezzük az ősz közeledtét.