A Siegfriedben A walkür mítoszi súlya és tragikuma után átmenetileg ismét erősebben érvényesülnek a meseszerű elemek: a félelem nélküli hős, a germán mitológia „Erős Jánosa”, erdő, gonosz törpe, mesebeli kard, küzdelem a sárkánnyal, találós kérdések. De azért egy másik műfaji és jelentésrétege is megfigyelhető a történetnek. Wotan - a Vándor - megöregedett és megkeseredett, Siegfrieddel való találkozása pedig korokon és műfajokon túlmutatóan örökérvényű ábrázolása a generációk szembenállásának. A fiatal unja az akadékoskodó „Öreg kérdezőt” (Alter Frager) - mert nem tudja, kivel beszél… De aztán ott a mű végén az ujjongó egymásra találás: az ifjú hős felhág a sziklára, áthatol a lángfalon és felébreszti az alvó Brünnhildét.
A címszereplő a Bayreuthban is sorozatos sikereket arató hőstenor, a tavaly megismert Stefan Vinke, aki Stolzingi Waltertől Trisztánig az összes Wagner-tenorszerepben excellál. Brünnhilde ismét a nagyszerű Catherine Foster, akivel a Budapesti Wagner-napok közönsége 2010-ben, valamint A walkür és Az istenek alkonya tavalyi produkcióiban is találkozhatott. A Wagner-napok karmestere, Fischer Ádám részletgazdag és lendületes vezénylése, ahogy az elmúlt években, minden bizonnyal ismét felszínre segíti a gazdag partitúra valamennyi színárnyalatát.

Zenedráma három felvonásban (felújított, német nyelvű előadás, magyar és német szövegvetítéssel).

Rendező: Müpa