Wagnernél nincs megállás

Mindent megbeszélnek egymással, és ennek egy interjú erejéig mi is tanúi lehetünk. A Budapesti Wagner-napok művészeti vezetőit a közös munkáról, a Wagner-vezénylés kihívásairól és jövőre vonatkozó terveikről is kérdeztük.

A Budapesti Wagner-napok idei sorozatát nemcsak a 20 éves jubileum teszi különlegessé, de az a tény is, hogy a művészeti vezetés feladatát immár ketten látják el. Hogyan képzeljük el ezt az együttműködést?

Fischer Ádám: Most például éppen felmerült az a kérdés, hogy pontosan kik fognak a zenekarban játszani, és kiket hívjunk melléjük kisegítőnek. Ezt a problémát egy elegáns mozdulattal átengedtem Martinnak, már csak azért is, mert ő jobban ismeri a hazai zenekarokban játszó muzsikusokat. Azt azonban közösen álmodjuk meg, hogy milyen darabokat szeretnénk játszani, hogy mi legyen a műsor. Ebben nagyon hamar egyetértésre jutunk, az pedig majd kiderül, mit tudunk megvalósítani: mire lesz elegendő idő, kapacitás és ember.

Rajna Martin: Igen, a közös álmainkat értelemszerűen hozzá kell igazítanunk a lehetőségekhez, mert ez soktényezős képlet. Hiába is álmodnánk egy Trisztán és Izolda-produkcióról, ha az adott időszakra nem állna rendelkezésünkre megfelelő Trisztán vagy Izolda. S hogy ennél a példánál maradjak, ezért létfontosságú a Budapesti Wagner-napok számára Ádám tekintélye és művészi kapcsolatrendszere, és ezért követem én tavaly óta élénk figyelemmel a nemzetközi Wagner-mezőnyt. Naprakésznek kell lennünk a vezető énekesek repertoárját illetően. Hosszú távú aktív kapcsolatot kívánunk felépíteni a feltörekvő énekesgenerációval, a régivel meglévőt pedig ápolni szeretnénk. Ez a fesztivál frissen tartásának egyik legfontosabb feltétele.

Ha nem is a művészeti vezetés szintjén, de kettejük együttműködése már 2023-ban megkezdődött, amikor Martin korrepetitorként és asszisztensként csatlakozott a Ring csapatához. A közönség soraiból pedig már diákkora óta követi a Budapesti Wagner-napokat.

R. M.: Egészen pontosan 2012 óta és a harmadik emeletről, ahová konzisként állójegyet válthattam. Abban az évben fedeztem fel Wagnert: először egy Kocsis Zoltán által vezényelt NFZ-koncerten, amely a Tannhäuser nyitányával kezdődött, azután Ádám nyári Ring-előadásain és a Parditka–Szemerédy-féle Parsifalon. Katartikus élmények sora volt, és rögtön beszippantott ez az univerzum, így ekkoriban az otthonról kapott kajapénzem javát Wagner-kispartitúrákra költöttem. Innentől fogva állandó lett a nézőtéri kapcsolatom a Budapesti Wagner-napokkal, és azt is tudtam, hogy nagyon szívesen dolgoznék az itteni Wagner-produkciók körül. Ez a vágyam pedig idővel a szervezők, Bátor Tamásék előtt sem maradt titok, így juthattam 2023-ban a Ring és Ádám közelébe.

F. Á.: Én addig – és voltaképp mindmáig – döntően felvételről ismertem Martin működését: láttam például a YouTube-on egy egészen nagyszerű Concertót, amit még zeneakadémistaként vezényelt. De a saját jó benyomásaim mellett az asszisztensi-korrepetitori felkéréskor csakúgy, mint a művészeti vezetés megosztásakor, fontos érv volt az, hogy a zenekarok, a zenei közeg szereplői milyen véleményt formáltak róla. Az, amit ő harmincéves korára elért, egészen rendkívüli, én pedig azt érzem, hogy végre van valaki, aki a jövőben méltó módon fogja továbbvinni a Budapesti Wagner-napokat.

R. M.: Nekem mindez azért is fontos, túl a hatalmas megtiszteltetésen, mert a magam korábbi, sorsfordító élményét szeretném továbbadni másoknak. Azt, ahogyan én, a Dunaújvárosból jött gyerek szembetaláltam magamat a Müpában Wagnerrel, a zene, a szöveg, a színház, a látvány komplexitásával, ami sokkal jelentősebb annál, hogy csupán kevesek intellektuális élvezete legyen.

Mit tud egy fiatal karmester eltanulni vagy ellesni Fischer Ádámtól?

R. M.: Például az énekesek legjobb képességeinek felismerését, és azt, ahogy Ádám segíti őket e szint elérésében. De jelentős részben neki köszönhetem azt a tapasztalatot is – ami nemcsak a Wagner-, de általában az operavezénylés legfontosabb sajátossága –, hogy itt bármikor bármi előfordulhat, és hogy ezt miként lehet intuitív módon, az énekesekre érzékenyen reagálva mégis kézben tartani. Ádám ebben egészen kivételes.

F. Á.: Nekem ugyanis jó énekesekkel együtt dolgozva az a feladatom, hogy amit ők érzésben, kifejezésben képesek átadni, azt koordináljam. Még véletlenül se nyomjam el őket ilyenkor, mert majdnem minden rajtuk múlik. De minden idevágó korábbi tapasztalatommal és rutinommal együtt én is itt a Müpában, a legelső Parsifal alkalmával csodálkoztam rá arra, milyen másodlagossá válik a karmester, és mennyire nem hiányzik a színpadi akció, ha valaki Gurnemanz elbeszélését olyan intenzitással és kifejezőerővel adja elő, mint ahogy azt annak idején Matti Salminen tette.

Ha már szóba került az operavezénylés sajátos jellege, kézenfekvő a kérdés: másként kell-e dirigálni a Wagner-műveket?

F. Á.: Ami a dolog technikai részét illeti, Wagner egész egyszerűen hosszabb darabokat írt. Ráadásul miközben arra láthatóan ügyelt, hogy a zenekar minden csoportjának biztosítson kisebb pihenőszakaszokat, a karmester számára nincs megállás. Az idő- és az energiabeosztás tehát okvetlenül nagyobb feladat. De közben valami olyat ad ez a zene, ami miatt mégsem fárad el annyira az ember. Amikor először vezényeltem itt négy egymást követő napon a Ringet, ami előzetesen sokak szemében lehetetlen vállalkozásnak tűnt, az utolsó taktus után az volt az érzésem, hogy akár újra tudnám kezdeni a legelejéről.

R. M.: Úgy lehetne leegyszerűsítve megfogalmazni, hogy amíg Mozart vagy Rossini esetében a tempó döntően meghatározza a zenei folyamatot, addig Wagnernél a szöveg és annak tartalma döntő fontossággal, olyan befolyásoló erővel bír, ami jelentősen szabadabbá teszi a tempókezelést és a frazeálást. Így miközben folyamatosan érezzük Wagner zenéjében a tempó pulzálását, bármikor felbukkanhat a szövegben egy olyan fordulat, amit lassítással vagy crescendóval indokolt aláhúzni, kiemelni, anélkül, hogy ez befolyásolná az előadás alapvető drámai ritmusát. Egyáltalán: a szövegre jobban kell figyelnie a karmesternek, ha Wagnert vezényel. Az előkészületek során is. De persze ez nem jelenti azt, hogy később aztán dirigálás közben Nietzschén, Schopenhaueren vagy a Parsifal buddhista vonatkozásain kellene gondolkoznunk. Annál a karmesteré sokkal gyakorlatibb tevékenység.

FISCHER-ZIFFER

Az eredetileg „számjegy” jelentésű Ziffer (ném.) szó a komolyzenész-szaknyelvben a kottába beírt szám- vagy betűjelzésre használatos, amely a hosszabb művekben való könnyebb tájékozódást segíti, elsősorban a szimfonikus zenekari próbák során. A nemritkán több ezer ütemből álló tételek jellegzetes zenei csomópontjait, „kilométerköveit” mutatja, egyfajta közös könyvjelzőként szolgálva a karmester és a muzsikusok számára. Mivel ezek a zifferek kiadónként más-más jellel és távolságra találhatók a különböző kiadású partitúrákban, sokszor plusz mérföldkövek beiktatása szükséges. Ezeket az érintettek csak Fischer-zifferként emlegetik, és Fischer Ádám partitúrái alapján a Müpa munkatársai gondoskodnak arról, hogy a Budapesti Wagner-napokra készülve pontosan és egységesen kerüljenek be a több száz szólamkottába és a zongorakivonatokba. Így a rövid próbaperiódusokban nem rabolja a drága időt, hogy minden zenész megtalálja, honnan kell elkezdeni játszani, amikor Fischer Ádám elkiáltja magát: „Harminchárom előtt kettővel!"

Apropó gyakorlatiság: és ha valami félrecsúszik menet közben? Hiszen az operaelőadások egyetlen kiszámítható ismertetőjegye a kiszámíthatatlanság.

F. Á.: A Budapesti Wagner-napokon is sok minden előfordult már: volt, hogy elment az áram a zenekari árokban, vagy hogy Wolfram lerövidítette az áriáját. Ilyenkor a lehető legnagyobb biztonságra kell törekedni a következő 10-20 ütem során, hogy mindenki megnyugodhasson, és újra összerázódjon a produkció. Az ilyesmit csak a frontvonalban lehet megtanulni.

A közönség mostanra értesült arról, hogy Fischer Ádám idén elköszön a Ringtől. Nyilván sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy ez nem jelent-e búcsút a Budapesti Wagner-napok egészétől, s hogy miként alakul a jövőbeni program?

R. M.: A Budapesti Wagner-napok repertoárja a továbbiakban is azokra a Wagner-művekre épül majd, amelyeket eddig is játszottunk a Rienzitől a Parsifalig. A repertoárunk mindenkori nagyobbik fele a fesztivál adottságaiból fakadóan évről évre várakozó üzemmódban van: A bolygó hollandi például a 2015-ös bemutatót követően szerepelt még a 2018-as programban, de azóta nem. Ha minden a terveink szerint alakul, akkor jövőre újra előadjuk Kovalik Balázs rendezését, és karmesterként ez lesz az első operaelőadásom a Budapesti Wagner-napok műsorán. S miközben továbbra is meg kell őriznünk a zenei megközelítés elsődlegességét, vannak olyan módozatok, látványelemek, színpadi eszközök, amelyek körültekintő igénybevételével lehetséges újszerűen és érdekes környezetben bemutatni a Wagner-műveket.

F. Á.: Sokan vannak, akik még kilencvenéves korukban is ragaszkodnak valamihez, amit ők hoztak létre. Nem az az ambícióm, hogy a Wagner-napok velem együtt szűnjön meg, hanem az, hogy időben gondoskodjak a méltó utódlásról és az együttműködő átadásról. Szó sincs tehát búcsúról, hiszen Rajna Martinnal mindenben együttműködve továbbra is művészeti vezetőként veszek részt a Budapesti Wagner-napok munkájában. És természetesen vezényelni is fogok – jövőre például, ha minden jól megy, a kamaszkoromat beragyogó Trisztán és Izoldát.

Az interjú eredetileg a Müpa Magazin 2025/26-ik évadának 3. számában jelent meg.
Fotók: Csibi Szilvia, Müpa