Az előadás megtekinthető a honlapunkon és YouTube-csatornánkon.


A 2019-es Budapesti Wagner-napokon volt látható legutóbb A nibelung gyűrűje élőben. A tetralógia szerelmesei akkor felfrissített változatban találkozhattak a régóta szeretett előadásokkal, amelyeknek teljesen átalakult a koreográfiájuk, átrendeződtek a színpadi mozgások, a díszletelemekre tizenhat órányi, eddig nem látott mozgóképes anyagot vetítettünk, s a produkciók alkotógárdájához új dramaturg csatlakozott.
A walkür a tavasz, a szerelem, az egymásra találás, a felismert közös múlt tragikusan szép operája. Akárcsak A Rajna kincsében, itt is vétkeznek, sőt főbenjáró bűnt követnek el: tabut sértenek a testvérek, amikor szerelemben egyesülnek. De furcsa módon nem ítéljük el őket, sőt velük érzünk: minden rokonszenvünk és részvétünk az övék, és szívünkbe markol a fájdalom, amikor a Hundinggal vívott döntő párviadalban Siegmundnak meg kell halnia.
Hasonlóképpen a kényszerhelyzetben vergődő főisten (lám, még egy főisten is kerülhet kényszerhelyzetbe!), Wotan keserű vívódását is megértjük, és megrázó hallgatnunk hitvesével, Frickával folytatott párbeszédét, amely egyfelől a polgári házasságokból ismert rosszízű cívódások paródiája (Wagner nem volt mintaférj, a gyakorlatból ismerte ezt a műfajt), másfelől örök és szent erkölcsi elvekről is szól. És megrendülünk, amikor Wotan, fájdalmával küzdve, álmot bocsát Brünnhildére, és áthatolhatatlan lángfalakkal veszi körül a szunnyadót, hogy csak a legméltóbb, a félelem nélküli hős ébreszthesse majd fel.
Siegmundként Stuart Skeltont üdvözölhetjük, s Brünnhildeként visszatér egy régi, kedves ismerős, a nagyszerű Catherine Foster személyében.

Zenedráma három felvonásban (felújított, német nyelvű előadás, magyar és angol felirattal).

A felvétel a Müpa 2019. június 14-i előadásán készült.

Rendező: Müpa