Hartmut Schörghofer, a Müpa Nibelung gyűrűje-produkciójának rendezője 2008-ban, egy interjúban így beszélt koncepciójának gondolati hátteréről: „Amikor Fischer Ádám felkért erre a munkára, összerándult a gyomrom: a Ring tele van az ismerős vezérmotívumokkal, amelyek mindenkiben valamilyen speciális, saját képet hívnak elő - nem volt igazán kedvem ahhoz, hogy ezeket a képeket megkettőzzem a sajátjaimmal. Úgy próbáltam Wagnerhez egy olvasatot adni, hogy ne kössem szorosan valamihez - ne egy benzinkútnál vagy egy bankfiókban játszódjék. És ne is csak a szakmai vagy a hozzáértő közönséghez szóljon, hanem az úgynevezett utca emberének is mondjon valamit, aki sosem foglalkozott ezzel. Nem a wagneriánusoknak akartam rendezni. […] „Tudatosan el akartam kerülni, hogy egyetlen nagy »mondanivalót« közvetítsek. Nekem fontosabb, hogy asszociációkat keltsünk az emberekben, hogy sokféle irányban elindulhassanak. Ha mindenkinek ugyanaz a központi gondolat jelenne meg, akkor valamit rosszul csináltam. Innen mindenki valami mást fog hazavinni.”
A tetralógia harmadik darabjában, a Siegfriedben a legtöbb a játékosság, a humor, a meseszerű elem. Mintha mindaz, ami majd Az Istenek alkonyában rosszra fordul és katasztrófát idéz elő, itt még barátságosan tekintene ránk. A félelem nélküli hős, a germán mitológia „Erős Jánosa” a gyanútlanok derűjével indul el az élet útján, legyőzi a sárkányt, majd társát is megtalálja.
A címszereplő, a bayreuthi sikereket is maga mögött tudó német tenor, Stefan Vinke 2015-ben A walkür Siegmundjaként debütált a Budapesti Wagner-napokon.

Zenedráma három felvonásban (felújított, német nyelvű előadás, magyar és német szövegvetítéssel).

Rendező: Müpa