A nibelung gyűrűje utolsó zenedrámájában beteljesedik a sors, hat a gyűrű birtokosát sújtó átok. A naiv ifjú hős védtelennek bizonyul az ármánnyal és cselvetéssel szemben. A bájital hatása alatt emlékezetét vesztő Siegfried által elárult Brünnhilde sorsának tragikuma, hogy akarata ellenére maga is részesévé válik Siegfried fondorlatos meggyilkolásának. Az istenek alkonya végén mindent elpusztító tűz önmagán túlmutató jelkép, hiszen nemcsak Siegfried és Brünnhilde hal meg, de az ősi rend, az istenek világa is végleg megsemmisül. A gyűrű azonban megszabadul az átoktól, és így lehetővé válik, hogy a régi hamvaiból megszülessen egy új, tisztább világ.
„Nem fárasztott ki már a bayreuthi Ring sem, és nem fárasztanak ki a Budapesti Wagner-napok előadásai sem. Persze, itt amúgy sem elsősorban a fizikai erőkifejtés mértéke jelent kockázatot, hanem a lelki ráhangolódás és az állandó készenléti állapot. Mintha az ember 140-nel hajtana az autópályán: percekig nem történik semmi, de aztán a másodperc törtrésze alatt kell helyesen reagálni, hogy ne legyen katasztrófa. Ez a felfokozott figyelem azonban sokkal intenzívebb átélést eredményez, annak minden szépségével” - nyilatkozta Fischer Ádám a Budapesti Wagner-napokon végzett karmesteri munkájáról.

Zenedráma három felvonásban (felújított, német nyelvű előadás, magyar és német szövegvetítéssel).

Rendező: Müpa