1. felvonás: Ház a vadonban

A menekülő Siegmund egy ismeretlen otthonába tér be. Gyönyörű asszony fogadja, arra biztatva, pihenjen meg a tűzhelynél. Mikor a nő férje, Hunding

hazatér, döbbenten látja, hogy az idegen mennyire hasonlít feleségére. Megtudván, hogy épp az ő törzsével harcolt, csak a vendégjog tartja vissza, hogy azonnal neki ne essen, ám másnapra párbajra hívja. A fegyvertelen Siegmundnak a ház asszonya nagy erejű kardot mutat, amit eddig senki sem tudott kihúzni a terem közepén álló kőrisfából. A férfinak azonban enged a fa, így nemcsak a Notung nevű kardot nyeri el, de a nő szerelmét is, akiben elveszett ikertestvérére, Sieglindére ismer rá.

2. felvonás

1. jelenet: Vad sziklák vidéke

Wotan arra utasítja lányát, a walkür Brünnhildét, hogy a harcban Siegmund pártját fogja. A főisten még mindig tart Alberich fenyegetésétől, így az emberek világából gyűjt harcosokat maga köré: a walkürök támogatják azt, akinek győznie kell a csatában, aki pedig nemes halált hal, a Valhallába térhet. Wotan maga is szokott az emberek között járni, egy ilyen kalandjából született Siegmund és Sieglinde. Felesége, Fricka azonban rámutat: fia sem harcolhat azok ellen, akik ellen a főistennek nem szabad. Wotan megtörik, és megígéri, sem ő, sem Brünnhilde nem fogja Siegmundot támogatni a párbajban.

© Posztós János, Müpa

2. jelenet: A vadonban

Siegmund és Sieglinde elhagyta Hunding kunyhóját, ám a rettegő nőt kimeríti a menekülés. Amíg alszik, Siegmund előtt megjelenik Brünnhilde, és elmondja, meg kell halnia. Ám a férfi inkább megölné Sieglindét és születendő gyermekét, mintsem hogy magára hagyja. A walkür annyira megrendül, hogy úgy dönt, szembeszáll Wotan parancsával, de megjelenik a főisten, eltöri Siegmund kardját, Hunding pedig ledöfi az ifjút.

3. felvonás: A hegyek magasán

Brünnhilde megpróbálja biztonságba helyezni Sieglindét, ám a nő el akarja dobni az életét. Csak akkor változtatja meg a szándékát, mikor Brünnhilde elmondja neki, gyermeket vár. A walkür testvérei segítségét kéri, de senki nem mer szembeszállni Wotannal. Ezért Brünnhilde úgy dönt, maga tartóztatja fel apját, hogy Sieglinde elmenekülhessen. A dühös főisten megfosztja lányát isteni mivoltától, és álmot bocsát rá, hogy azé a férfié legyen, aki felébreszti, de Brünnhilde könyörgésére védelmül lángokkal veszi őt körül, amelyeken csak egy valódi hősnek lehet bátorsága áthatolni.

© Hirling Bálint, Müpa

„Itt jobban hallani és könnyebb megérteni Wagnert” – interjú Fischer Ádámmal

Éppen húsz esztendeje kezdődött a Budapesti Wagner-napok sorozata. Azóta az alapító művészeti vezető, Fischer Ádám elmaradhatatlan résztvevője és vezéralakja a Müpa-beli Wagner-ünnepeknek. Ám A nibelung gyűrűjétől idén elbúcsúzik a karmester, akit ennek apropóján arra kértünk, idézze fel a budapesti Ringhez kapcsolódó emlékeit – és beszéljen arról a Parsifalról, amely ezúttal hangsúlyozottan zeneközpontú megvalósításban kerül a közönség elé.

Elolvasom

„Ne csak a kevesek csemegéje legyen” – interjú Rajna Martinnal

A fiatal magyar karmester-generáció egyik legígéretesebb tehetsége, a Zeneakadémián 2020-ban végzett Rajna Martin három éve korrepetitorként csatlakozott a Budapesti Wagner-napok csapatához, ma pedig már a rendezvénysorozat társ-művészetivezetője. A Magyar Állami Operaház első karmesterét, egyszersmind a Luxemburgi Filharmonikusok idén hivatalba lépő zeneigazgatóját a Wagner-ünnephez fűződő kapcsolatáról, terveiről és elképzeléseiről kérdeztük.

Elolvasom

A tegnap a mában – interjú Hartmut Schörghoferrel

Változhat-e 20 év után is egy előadás? Lehet-e egy Wagner-produkció egyszerre kész mű és folyamatosan alakuló alkotás? A Müpa legendás Ringje kapcsán ezek a kérdések különösen élesen vetődnek fel. A produkció kezdettől fogva tudatosan szakított a hagyományos operai formákkal: a minimalista tér, a vetített képek, a koncerttermi és színházi elemek sajátos ötvözete olyan „nyitott művet” hozott létre, amely minden új szereposztással, minden korszakban más jelentéssel telítődik. Az alábbi beszélgetésben a rendező, Hartmut Schörghofer arról mesél, hogyan alakította az elmúlt két évtized társadalmi és művészi változása a Ring értelmezését, miért fontos számára a néző szabad asszociációja, és mitől maradhat élő egy előadás 20 éven át.

Elolvasom

20 év történetei a nézőtérről, a színpadról és a színfalak mögül:

Megnézem

Wagner-szótárunk Richard Wagner műveinek és zeneszerzői világának néhány fontos fogalmát, szereplőjét, forrását, motívumát, emblematikus énekes és zenekari részletét gyűjti össze. A Ring mitológiai tárgyaitól és alakjaitól a Nagypénteki varázson és a Római elbeszélésen át a hangzó példákkal is illusztrált vezérmotívumokig vagy a Trisztán-akkordig ívelő kalauz Wagner univerzumában – tapasztaltabb és kíváncsi első hallgatók számára egyaránt.

átok
[Ring]

Amikor Loge segítségével Wotan megszerzi Alberichtől a Rajna aranyából készült gyűrűt, a törpe bosszúból megátkozza azt: hozzon pusztulást minden leendő tulajdonosára.

Az istenek bevonulása a Valhallába
[Ring]

A Rajna kincse zárójelenetének diadalmas menete, amikor az istenek elfoglalják újonnan épült lakhelyüket – miközben máris rájuk vetül az elkerülhetetlen bukás árnyéka.

Csarnokária
[Tannhäuser]

Erzsébet, miután megtudja, hogy Tannhäuser – akihez nyíltan nem bevallott gyengéd érzelmek fűzik – hosszú idő után visszatért, izgatott örömmel köszönti a korábbi dalnokversenyek helyszínét, amelyhez annyi boldog emlék köti.

dárda
[Ring]

Wotan fegyvere, amely a hatalmat, a tekintélyt és a rendet jelképezi. A belevésett szerződések nem engedik, hogy az isten megszegje szavát.

Erdőzsongás
[Ring]

A Siegfried 2. felvonásának zenekari részlete. A jelenetben Siegfried egyedül marad az erdőben. Sosem ismert anyjára gondol, és a természet hangjait figyeli: a lombok susogását, a madarak énekét, az erdő titokzatos rezdüléseit.

Grál-elbeszélés
[Lohengrin]

A címszereplő monológja a Lohengrin 3. felvonásából, melyben – miután Elza feltette a tiltott kérdést – felfedi kilétét: ő Parsifal fia, a Szent Grál lovagja.

gyűrű
[Ring]

A Rajna aranyából készült varázserejű gyűrű, amely korlátlan hatalmat ad viselőjének. A totális hatalom jelképe – de átok ül rajta.

hattyú
[Lohengrin]

A hattyú Lohengrin csónakját húzza; a titokzatos, nem evilági eredet jelképe. Az opera legvégén visszaváltozik Elza halottnak hitt öccsévé, akit Ortrud varázslata tartott fogva.

kísértethajó
[A bolygó hollandi]

Az örök bolyongásra ítélt Hollandi átok sújtotta hajója, mely szerencsétlenséget hoz mindenkire, aki találkozik vele. A babona szerint kapitánya megesküdött az ördögnek, hogy megkerüli a Jóreménység-fokát viharban is, még ha az örökkévalóságig kell is hajóznia. Büntetésül arra kárhoztatott, hogy az idők végezetéig a tengereket járja. Wagner operájában hétévente kiköthet: ha talál egy nőt, aki hűségével megváltja, megtörik az átok.

Kovácsdal
[Ring]

A címszereplő énekli a Siegfried 1. felvonásában, miközben apja széttört kardját, a Notungot kovácsolja, hogy azzal legyőzhesse a kincset őrző sárkányt.

ködsisak
[Ring]

Varázserejű tárgy, amely lehetővé teszi viselőjének, hogy más alakot öltsön. A hatalom láthatatlan formáinak szimbóluma, a manipuláció és az illúzió eszköze. Alberich kezében a totális kontroll kellékévé válik, de később Siegfried is használja, amikor megszerzi Brünnhildét Gunther számára. A hozzá kapcsolódó vezérmotívum is a bizonytalanság és az átalakulás érzetét kelti – mintha a zene maga is „álruhát öltene”.

kromatika

A diatonikus – vagyis az oktávot öt egész és két félhangra osztó, hétfokú, például dúr vagy moll – skála kibővítése az egész hangok közötti új félhangokkal. Eleinte ezek a félhangok csak a dallamvonal, később a harmóniák színezése céljából kerültek be (innen ered az elnevezés is). Az ebben rejlő feszültséget a 19. század második felében kezdték – főképp Liszt és Wagner – egyre merészebben kiaknázni, ez vezetett aztán a 20. századra a 12 hang teljes egyenjogúsításához és a tonalitás (a dallam minden hangjának egy alaphanghoz való szoros kapcsolódásának) felbomlásához.

mesterdalnok
[A nürnbergi mesterdalnokok]

Német költő-zenész, iparos-mesterember a 15–16. században. A mesterdalnokok szigorú szabályok alapján alkottak, tudásukat dalnokversenyeken mérték össze. Egyik leghíresebb képviselőjük A nürnbergi mesterdalnokokban szereplő Hans Sachs, akinek több szerzeménye is fennmaradt.

Nagypénteki varázs
[Parsifal]

A Parsifal 3. felvonásának részlete, amikor Parsifal hosszú bolyongás után nagypénteken visszatér a Grálhoz, és rácsodálkozik „a legfőbb gyásznap” bánatának és a tavaszi természet virulásának látszólagos ellentmondására. Gurnemanz ekkor elmagyarázza neki, hogy a természet azért ragyog ilyen különös fényben, mert Krisztus kereszthalálának napján a bűnös világ megtisztul: „A harmat a bűnbánat könnye, a lomb, a virág, a fű attól ily gyönyörű, más vajon mi okozná? Örvend minden teremtett lény, a Megváltónak ünnepén.”

Nibelheim
[Ring]

A nibelungok föld alatti birodalma, ahol a gyűrű és a ködsisak készül, és ahol Alberich rabszolgamunkára fogja népét. Wotan és Loge ide száll le, hogy megszerezzék a gyűrűt Alberichtől.

Nibelung-ének
[Ring]

Középfelnémet nyelvű hősi eposz, melyet a 13. század elején foglaltak írásba, első része a Völsunga saga, az Edda-énekek és a Thidriks saga mellett A nibelung gyűrűjének egyik forrása. Alapjául a Nibelung-mondakör szolgált, melynek gyökerei a germán népvándorlás koráig nyúlnak vissza. Főbb szereplői Szigfrid, Krimhilda, Gunter (Krimhilda bátyja), Brünhilda és Hagen. A Nibelung-énekben is Szigfrid szerzi meg Brünhildát Gunter számára, de nincs szó benne arról, hogy korábban szerelmi kapcsolatban álltak volna.

nornák
[Ring]

Erda, a földanya lányai, három titokzatos sorsistennő, akik a világ múltját, jelenét és jövőjét fonják egy kötéllé. A kötelék szakadása a vég közeledtét jelzi.

Notung
[Ring]

Különleges kard, amelyet csak a kiválasztott hős tud használni. Siegmund kezében összetörik, de fia, Siegfried újjákovácsolja, segítségével legyőzi a sárkányt és kettétöri Wotan dárdáját.

összművészet (Gesamtkunstwerk)

Az összes művészeti ágat – költészet, zene, tánc, színművészet, építészet, képző-művészet – egyenrangú elemként a mű mondanivalójának szolgálatába állító törekvés. Wagner a zenedrámában látta ideális megvalósulási formáját.

a Rajna aranya
[Ring]

Aranykincs a Rajna mélyén, amit csak az szerezhet meg, aki lemond a szerelemről. Az érintetlen természet szimbóluma, elvétele az eredeti harmónia megsértése.

rajnai sellők
[Ring]

Három vízi lény, akik a Rajna aranyát őrzik, és akiket Alberich ravaszsággal és erővel foszt meg kincsüktől. Az ártatlanság és a természetes egyensúly megtestesítői, az elveszett harmónia tanúi. Az istenek alkonyában próbálják figyelmeztetni Siegfriedet a rá leselkedő veszélyre, és rávenni, hogy adja vissza nekik a gyűrűt, de Siegfried nem válik meg az ékszertől.

Római elbeszélés
[Tannhäuser]

A Tannhäuser 3. felvonásának részlete, a címszereplő római zarándoklatának és a pápa bűnbocsánatot megtagadó átkának drámai felidézése.

Siegfried halála és gyászinduló
[Ring]

Az istenek alkonya 3. felvonásának megrendítő jelenete: Hagen árulása után Siegfried halálos sebet kap, utolsó szavaival Brünnhildére emlékezik. A halálát követő monumentális zenekari gyászinduló Wagner egyik legnagyobb szabású szimfonikus részlete, amely a hős életének és sorsának vezérmotívumait idézi fel, egyszerre gyászolva Siegfried bukását és a pusztulás felé sodródó világot.

Siegfried-idill
[zenekari mű]

Wagner zenekari műve 1870-ből, amelyet felesége, Cosima születésnapjára írt. Bár címe a Ring harmadik részét is eszünkbe juttatja (és a feldolgozott motívumok is onnan származnak), Wagner és Cosima akkor egyéves fiára, Siegfriedre is utal. Felnőve Siegfried több mint két évtizeden át a Bayreuthi Ünnepi Játékok vezetője volt.

Trisztán-akkord
[Trisztán és Izolda]

A zeneirodalom egyik leghíresebb akkordja. Bár maga az akkord – az alaphangra épülő bővített kvart, bővített szext és bővített nóna – korábban is megjelent, Wagner használja először ennyire markáns, önálló drámai elemként. Ahelyett, hogy a disszonánsnak érzékelt, mindjárt a Trisztán és Izolda előjátékának második ütemében megszólaló hangzatot – a zenei hagyománynak megfelelően – feloldaná, egy másik disszonanciára lép tovább, és ezt a feszültséget – a szüntelen, kínzó vágyakozás szimbólumaként – egészen az opera végéig fenntartja, csak Izolda szerelmi halálában jutva el a beteljesülésig.

Tűzvarázs
[Ring]

A walkür zárójelenete. Miután Wotan búcsút vesz legkedvesebb gyermekétől, Brünnhildétől, akit engedetlensége miatt megfosztott isteni mivoltától és álmot bocsátott rá, tűzzel veszi körül a sziklát, hogy a lányt csak a legbátrabb hős ébreszthesse fel. A zene a lángok lobogását, a szeretet, a lemondás és az elkerülhetetlen végzet érzését egyesíti.

Valhalla
[Ring]

Hatalmas palota, az istenek lakhelye, hatalmuk megtestesítője, amely azonban kompromisszumokra és adósságra (az óriásokkal kötött alkura) épül, Wotan az Alberichtől elrabolt gyűrűvel fizet érte. A hatalom alapjai eleve instabilak, a Valhalla pusztulása elkerülhetetlen, Az istenek alkonya végén a lángok martaléka lesz.

vezérmotívum

Egy szereplőhöz, tárgyhoz vagy fogalomhoz kapcsolódó rövid, jellegzetes zenei gondolat, amely – változatlanul vagy módosulva – többször is visszatér. Wagner zenedrámáinak egyik legfontosabb zenei és dramaturgiai eszköze, a motívumok átalakulása és összetett hálóvá fejlesztése a történet mélyebb rétegeit tárja fel.
Az istenek alkonya zárójelenete a teljes Ring motívumkincsének szövedéke:

Wagner-tuba
[Ring]

Wagnerről elnevezett rézfúvós hangszer, amely a zeneszerző elképzelései alapján kétféle hangolásban készült a Ring 1876-os bemutatójára. Neve ellenére valójában közelebb áll a kürthöz, és kürtösök is szokták megszólaltatni. A Ring egyik legismertebb vezérmotívumát, a Valhalla dallamát kürtök és Wagner-tubák játsszák. A hangszert később többek között Bruckner, Richard Strauss és Stravinsky is használta, de hangját A csodálatos mandarinban is hallhatjuk.

A walkürök lovaglása
[Ring]

A walkür híres részlete, amely Wotan harcos lányainak lovaglását ábrázolja. A walkürök Wotan akaratának végrehajtói, összegyűjtik és a Valhallába viszik az elesett hősök lelkét, hogy azok majd megvédjék az isteneket az elpusztításukra törő erőkkel szemben.

Wesendonck-dalok
[dalciklus]

Wagner dalciklusa énekhangra és zongorára, melyet később Felix Mottl hangszerelt zenekarra. A dalok szövegét Mathilde Wesendonck írta, aki a Trisztán és Izolda keletkezésének idején fontos szerepet játszott a zeneszerző életében.

Zarándokok kara
[Tannhäuser]

A Tannhäuser híres kórusrészlete az 1., illetve a 3. felvonásból, a bűnbánat és a remény éneke. A címszereplő bűnbocsánatra vágyva csatlakozik a Rómába tartó zarándokokhoz, ám a remélt feloldozást nem kapja meg a pápától.

zenedráma

Wagner meghatározása azokra a színpadi műveire (Ring, Trisztán és Izolda, A nürnbergi mesterdalnokok, Parsifal), melyekben elhagyta a hagyományos operai zárt számokat, és amelyekben a szöveg, a zene, a díszlet és a jelmez mind a drámai kifejezés szolgálatában áll.

Végül adjuk át a szót Wagner egyik elfogulatlan kortársának, Eduard Hanslicknak:
Mesterdalnokok-nyitány
[A nürnbergi mesterdalnokok]

„Oly lelemény ez, melynek révén az opera vezérmotívumai belehajigáltatnak egy kromatikus folyamatba, ez pedig, akár valamiféle összhangzattani tájfun, hányja-veti őket… Egyetlen dolog menti meg attól, hogy a világ legkellemetlenebb nyitányának nyilvánítsuk, éspedig az, hogy a Trisztán és Izolda előjátéka még borzalmasabb.”

Vagy mégsem?

Videóválogatásunk segítségével újra átélheti a Budapesti Wagner-napok néhány emlékezetes pillanatát.

Videóválogatás

Amiben minden benne van: összefoglaló az első két évtizedről. Hálával búcsúzunk a múlttól, és izgatott kíváncsisággal várjuk, mit hoz a következő 20 év.

A Wagner-napok közreműködőinek életrajzát ide kattintva olvashatja el:

Életrajzok