1. jelenet: A Rajnánál

A három sellő, Woglinde, Wellgunde és Flosshilde, akinek a Rajna aranyát kellene őriznie, derűsen játszik a hullámok között. Hirtelen egy sötét üregből Alberich, a törpe bújik elő, és csodálattal nézi a lányokat, majd a maga bumfordi módján udvarolni kezd nekik, ám azok a bolondját járatják vele. Alberich a sorozatos csalódásoktól egyre frusztráltabbá válik, és amikor megtudja, hogy a Rajna titokzatos kincsét csak az szerezheti meg, aki lemond a szerelemről, átkot mond az érzésre, és elragadja az aranyat.

© Nagy Attila, Müpa

2. jelenet: A hegyek magasán

Elkészült az istenek ura, Wotan vára, ám az azt építő óriások, Fafner és Fasolt drága árat kértek munkájukért: Freiát, a szépség és az örök fiatalság istennőjét. Wotan megnyugtatja aggódó feleségét, Frickát, hogy nem fogja odaadni a lányt az óriásoknak, majd Loge, a csavaros eszű tűzisten kitalál valamit, hogy ne kelljen betartania ígéretét. Mikor azonban Loge végre előkerül a libbenő lángból, először csak fecseg, végül beszámol arról, mit tett Alberich, és hogy a törpe a Rajna aranyából készült varázserejű gyűrűvel az egész világot uralma alá akarja hajtani. Az óriások úgy döntenek, nekik az arany is jó Freia helyett, ám egyelőre zálogként maguknál tartják az istennőt. Wotan és Loge elindul a mélybe, a törpék föld alatti világába.

3. jelenet: Nibelheim, a nibelungok hona

A két isten azzal szembesül, hogy a gyűrű segítségével Alberich egész népét leigázta, még saját testvére, Mime fölött is zsarnokoskodik. Arra kényszeríti, hogy egy bűvös ködsüveget készítsen neki – aki felveszi, képes egyszeriben máshol teremni, vagy tetszőleges alakot felölteni. Ez kapóra jön az isteneknek, akik ráveszik a törpét, hogy apró békává változzon, és így fogságba ejtik.

4. jelenet: Újra a magasban

Wotan és Loge Alberich szabadon bocsátásáért annak kincseit követelik, végül a ködsüvegtől és a gyűrűtől is megfosztják. A megalázott törpe átkot mond a gyűrűre. Wotant egyre jobban elbűvöli a varázserejű ékszer, így vonakodik átadni az óriásoknak. Ekkor azonban a mélyből előtűnik Erda, a földanya, és figyelmezteti: a gyűrű saját végzetét rejti. A megrendült főisten végül átengedi a teljes kincset az óriásoknak, és rögtön szembesül is az átok hatalmával: osztozkodás közben Fafner megöli Fasoltot. Az istenek elfoglalják új otthonukat, a Valhallát.

© Nagy Attila, Müpa

„Itt jobban hallani és könnyebb megérteni Wagnert” – interjú Fischer Ádámmal

Éppen húsz esztendeje kezdődött a Budapesti Wagner-napok sorozata. Azóta az alapító művészeti vezető, Fischer Ádám elmaradhatatlan résztvevője és vezéralakja a Müpa-beli Wagner-ünnepeknek. Ám A nibelung gyűrűjétől idén elbúcsúzik a karmester, akit ennek apropóján arra kértünk, idézze fel a budapesti Ringhez kapcsolódó emlékeit – és beszéljen arról a Parsifalról, amely ezúttal hangsúlyozottan zeneközpontú megvalósításban kerül a közönség elé.

Elolvasom

„Ne csak a kevesek csemegéje legyen” – interjú Rajna Martinnal

A fiatal magyar karmester-generáció egyik legígéretesebb tehetsége, a Zeneakadémián 2020-ban végzett Rajna Martin három éve korrepetitorként csatlakozott a Budapesti Wagner-napok csapatához, ma pedig már a rendezvénysorozat társ-művészetivezetője. A Magyar Állami Operaház első karmesterét, egyszersmind a Luxemburgi Filharmonikusok idén hivatalba lépő zeneigazgatóját a Wagner-ünnephez fűződő kapcsolatáról, terveiről és elképzeléseiről kérdeztük.

Elolvasom

A tegnap a mában – interjú Hartmut Schörghoferrel

Változhat-e 20 év után is egy előadás? Lehet-e egy Wagner-produkció egyszerre kész mű és folyamatosan alakuló alkotás? A Müpa legendás Ringje kapcsán ezek a kérdések különösen élesen vetődnek fel. A produkció kezdettől fogva tudatosan szakított a hagyományos operai formákkal: a minimalista tér, a vetített képek, a koncerttermi és színházi elemek sajátos ötvözete olyan „nyitott művet” hozott létre, amely minden új szereposztással, minden korszakban más jelentéssel telítődik. Az alábbi beszélgetésben a rendező, Hartmut Schörghofer arról mesél, hogyan alakította az elmúlt két évtized társadalmi és művészi változása a Ring értelmezését, miért fontos számára a néző szabad asszociációja, és mitől maradhat élő egy előadás 20 éven át.

Elolvasom

20 év történetei a nézőtérről, a színpadról és a színfalak mögül:

Megnézem

Wagner-szótárunk Richard Wagner műveinek és zeneszerzői világának néhány fontos fogalmát, szereplőjét, forrását, motívumát, emblematikus énekes és zenekari részletét gyűjti össze. A Ring mitológiai tárgyaitól és alakjaitól a Nagypénteki varázson és a Római elbeszélésen át a hangzó példákkal is illusztrált vezérmotívumokig vagy a Trisztán-akkordig ívelő kalauz Wagner univerzumában – tapasztaltabb és kíváncsi első hallgatók számára egyaránt.

átok
[Ring]

Amikor Loge segítségével Wotan megszerzi Alberichtől a Rajna aranyából készült gyűrűt, a törpe bosszúból megátkozza azt: hozzon pusztulást minden leendő tulajdonosára.

Az istenek bevonulása a Valhallába
[Ring]

A Rajna kincse zárójelenetének diadalmas menete, amikor az istenek elfoglalják újonnan épült lakhelyüket – miközben máris rájuk vetül az elkerülhetetlen bukás árnyéka.

Csarnokária
[Tannhäuser]

Erzsébet, miután megtudja, hogy Tannhäuser – akihez nyíltan nem bevallott gyengéd érzelmek fűzik – hosszú idő után visszatért, izgatott örömmel köszönti a korábbi dalnokversenyek helyszínét, amelyhez annyi boldog emlék köti.

dárda
[Ring]

Wotan fegyvere, amely a hatalmat, a tekintélyt és a rendet jelképezi. A belevésett szerződések nem engedik, hogy az isten megszegje szavát.

Erdőzsongás
[Ring]

A Siegfried 2. felvonásának zenekari részlete. A jelenetben Siegfried egyedül marad az erdőben. Sosem ismert anyjára gondol, és a természet hangjait figyeli: a lombok susogását, a madarak énekét, az erdő titokzatos rezdüléseit.

Grál-elbeszélés
[Lohengrin]

A címszereplő monológja a Lohengrin 3. felvonásából, melyben – miután Elza feltette a tiltott kérdést – felfedi kilétét: ő Parsifal fia, a Szent Grál lovagja.

gyűrű
[Ring]

A Rajna aranyából készült varázserejű gyűrű, amely korlátlan hatalmat ad viselőjének. A totális hatalom jelképe – de átok ül rajta.

hattyú
[Lohengrin]

A hattyú Lohengrin csónakját húzza; a titokzatos, nem evilági eredet jelképe. Az opera legvégén visszaváltozik Elza halottnak hitt öccsévé, akit Ortrud varázslata tartott fogva.

kísértethajó
[A bolygó hollandi]

Az örök bolyongásra ítélt Hollandi átok sújtotta hajója, mely szerencsétlenséget hoz mindenkire, aki találkozik vele. A babona szerint kapitánya megesküdött az ördögnek, hogy megkerüli a Jóreménység-fokát viharban is, még ha az örökkévalóságig kell is hajóznia. Büntetésül arra kárhoztatott, hogy az idők végezetéig a tengereket járja. Wagner operájában hétévente kiköthet: ha talál egy nőt, aki hűségével megváltja, megtörik az átok.

Kovácsdal
[Ring]

A címszereplő énekli a Siegfried 1. felvonásában, miközben apja széttört kardját, a Notungot kovácsolja, hogy azzal legyőzhesse a kincset őrző sárkányt.

ködsisak
[Ring]

Varázserejű tárgy, amely lehetővé teszi viselőjének, hogy más alakot öltsön. A hatalom láthatatlan formáinak szimbóluma, a manipuláció és az illúzió eszköze. Alberich kezében a totális kontroll kellékévé válik, de később Siegfried is használja, amikor megszerzi Brünnhildét Gunther számára. A hozzá kapcsolódó vezérmotívum is a bizonytalanság és az átalakulás érzetét kelti – mintha a zene maga is „álruhát öltene”.

kromatika

A diatonikus – vagyis az oktávot öt egész és két félhangra osztó, hétfokú, például dúr vagy moll – skála kibővítése az egész hangok közötti új félhangokkal. Eleinte ezek a félhangok csak a dallamvonal, később a harmóniák színezése céljából kerültek be (innen ered az elnevezés is). Az ebben rejlő feszültséget a 19. század második felében kezdték – főképp Liszt és Wagner – egyre merészebben kiaknázni, ez vezetett aztán a 20. századra a 12 hang teljes egyenjogúsításához és a tonalitás (a dallam minden hangjának egy alaphanghoz való szoros kapcsolódásának) felbomlásához.

mesterdalnok
[A nürnbergi mesterdalnokok]

Német költő-zenész, iparos-mesterember a 15–16. században. A mesterdalnokok szigorú szabályok alapján alkottak, tudásukat dalnokversenyeken mérték össze. Egyik leghíresebb képviselőjük A nürnbergi mesterdalnokokban szereplő Hans Sachs, akinek több szerzeménye is fennmaradt.

Nagypénteki varázs
[Parsifal]

A Parsifal 3. felvonásának részlete, amikor Parsifal hosszú bolyongás után nagypénteken visszatér a Grálhoz, és rácsodálkozik „a legfőbb gyásznap” bánatának és a tavaszi természet virulásának látszólagos ellentmondására. Gurnemanz ekkor elmagyarázza neki, hogy a természet azért ragyog ilyen különös fényben, mert Krisztus kereszthalálának napján a bűnös világ megtisztul: „A harmat a bűnbánat könnye, a lomb, a virág, a fű attól ily gyönyörű, más vajon mi okozná? Örvend minden teremtett lény, a Megváltónak ünnepén.”

Nibelheim
[Ring]

A nibelungok föld alatti birodalma, ahol a gyűrű és a ködsisak készül, és ahol Alberich rabszolgamunkára fogja népét. Wotan és Loge ide száll le, hogy megszerezzék a gyűrűt Alberichtől.

Nibelung-ének
[Ring]

Középfelnémet nyelvű hősi eposz, melyet a 13. század elején foglaltak írásba, első része a Völsunga saga, az Edda-énekek és a Thidriks saga mellett A nibelung gyűrűjének egyik forrása. Alapjául a Nibelung-mondakör szolgált, melynek gyökerei a germán népvándorlás koráig nyúlnak vissza. Főbb szereplői Szigfrid, Krimhilda, Gunter (Krimhilda bátyja), Brünhilda és Hagen. A Nibelung-énekben is Szigfrid szerzi meg Brünhildát Gunter számára, de nincs szó benne arról, hogy korábban szerelmi kapcsolatban álltak volna.

nornák
[Ring]

Erda, a földanya lányai, három titokzatos sorsistennő, akik a világ múltját, jelenét és jövőjét fonják egy kötéllé. A kötelék szakadása a vég közeledtét jelzi.

Notung
[Ring]

Különleges kard, amelyet csak a kiválasztott hős tud használni. Siegmund kezében összetörik, de fia, Siegfried újjákovácsolja, segítségével legyőzi a sárkányt és kettétöri Wotan dárdáját.

összművészet (Gesamtkunstwerk)

Az összes művészeti ágat – költészet, zene, tánc, színművészet, építészet, képző-művészet – egyenrangú elemként a mű mondanivalójának szolgálatába állító törekvés. Wagner a zenedrámában látta ideális megvalósulási formáját.

a Rajna aranya
[Ring]

Aranykincs a Rajna mélyén, amit csak az szerezhet meg, aki lemond a szerelemről. Az érintetlen természet szimbóluma, elvétele az eredeti harmónia megsértése.

rajnai sellők
[Ring]

Három vízi lény, akik a Rajna aranyát őrzik, és akiket Alberich ravaszsággal és erővel foszt meg kincsüktől. Az ártatlanság és a természetes egyensúly megtestesítői, az elveszett harmónia tanúi. Az istenek alkonyában próbálják figyelmeztetni Siegfriedet a rá leselkedő veszélyre, és rávenni, hogy adja vissza nekik a gyűrűt, de Siegfried nem válik meg az ékszertől.

Római elbeszélés
[Tannhäuser]

A Tannhäuser 3. felvonásának részlete, a címszereplő római zarándoklatának és a pápa bűnbocsánatot megtagadó átkának drámai felidézése.

Siegfried halála és gyászinduló
[Ring]

Az istenek alkonya 3. felvonásának megrendítő jelenete: Hagen árulása után Siegfried halálos sebet kap, utolsó szavaival Brünnhildére emlékezik. A halálát követő monumentális zenekari gyászinduló Wagner egyik legnagyobb szabású szimfonikus részlete, amely a hős életének és sorsának vezérmotívumait idézi fel, egyszerre gyászolva Siegfried bukását és a pusztulás felé sodródó világot.

Siegfried-idill
[zenekari mű]

Wagner zenekari műve 1870-ből, amelyet felesége, Cosima születésnapjára írt. Bár címe a Ring harmadik részét is eszünkbe juttatja (és a feldolgozott motívumok is onnan származnak), Wagner és Cosima akkor egyéves fiára, Siegfriedre is utal. Felnőve Siegfried több mint két évtizeden át a Bayreuthi Ünnepi Játékok vezetője volt.

Trisztán-akkord
[Trisztán és Izolda]

A zeneirodalom egyik leghíresebb akkordja. Bár maga az akkord – az alaphangra épülő bővített kvart, bővített szext és bővített nóna – korábban is megjelent, Wagner használja először ennyire markáns, önálló drámai elemként. Ahelyett, hogy a disszonánsnak érzékelt, mindjárt a Trisztán és Izolda előjátékának második ütemében megszólaló hangzatot – a zenei hagyománynak megfelelően – feloldaná, egy másik disszonanciára lép tovább, és ezt a feszültséget – a szüntelen, kínzó vágyakozás szimbólumaként – egészen az opera végéig fenntartja, csak Izolda szerelmi halálában jutva el a beteljesülésig.

Tűzvarázs
[Ring]

A walkür zárójelenete. Miután Wotan búcsút vesz legkedvesebb gyermekétől, Brünnhildétől, akit engedetlensége miatt megfosztott isteni mivoltától és álmot bocsátott rá, tűzzel veszi körül a sziklát, hogy a lányt csak a legbátrabb hős ébreszthesse fel. A zene a lángok lobogását, a szeretet, a lemondás és az elkerülhetetlen végzet érzését egyesíti.

Valhalla
[Ring]

Hatalmas palota, az istenek lakhelye, hatalmuk megtestesítője, amely azonban kompromisszumokra és adósságra (az óriásokkal kötött alkura) épül, Wotan az Alberichtől elrabolt gyűrűvel fizet érte. A hatalom alapjai eleve instabilak, a Valhalla pusztulása elkerülhetetlen, Az istenek alkonya végén a lángok martaléka lesz.

vezérmotívum

Egy szereplőhöz, tárgyhoz vagy fogalomhoz kapcsolódó rövid, jellegzetes zenei gondolat, amely – változatlanul vagy módosulva – többször is visszatér. Wagner zenedrámáinak egyik legfontosabb zenei és dramaturgiai eszköze, a motívumok átalakulása és összetett hálóvá fejlesztése a történet mélyebb rétegeit tárja fel.
Az istenek alkonya zárójelenete a teljes Ring motívumkincsének szövedéke:

Wagner-tuba
[Ring]

Wagnerről elnevezett rézfúvós hangszer, amely a zeneszerző elképzelései alapján kétféle hangolásban készült a Ring 1876-os bemutatójára. Neve ellenére valójában közelebb áll a kürthöz, és kürtösök is szokták megszólaltatni. A Ring egyik legismertebb vezérmotívumát, a Valhalla dallamát kürtök és Wagner-tubák játsszák. A hangszert később többek között Bruckner, Richard Strauss és Stravinsky is használta, de hangját A csodálatos mandarinban is hallhatjuk.

A walkürök lovaglása
[Ring]

A walkür híres részlete, amely Wotan harcos lányainak lovaglását ábrázolja. A walkürök Wotan akaratának végrehajtói, összegyűjtik és a Valhallába viszik az elesett hősök lelkét, hogy azok majd megvédjék az isteneket az elpusztításukra törő erőkkel szemben.

Wesendonck-dalok
[dalciklus]

Wagner dalciklusa énekhangra és zongorára, melyet később Felix Mottl hangszerelt zenekarra. A dalok szövegét Mathilde Wesendonck írta, aki a Trisztán és Izolda keletkezésének idején fontos szerepet játszott a zeneszerző életében.

Zarándokok kara
[Tannhäuser]

A Tannhäuser híres kórusrészlete az 1., illetve a 3. felvonásból, a bűnbánat és a remény éneke. A címszereplő bűnbocsánatra vágyva csatlakozik a Rómába tartó zarándokokhoz, ám a remélt feloldozást nem kapja meg a pápától.

zenedráma

Wagner meghatározása azokra a színpadi műveire (Ring, Trisztán és Izolda, A nürnbergi mesterdalnokok, Parsifal), melyekben elhagyta a hagyományos operai zárt számokat, és amelyekben a szöveg, a zene, a díszlet és a jelmez mind a drámai kifejezés szolgálatában áll.

Végül adjuk át a szót Wagner egyik elfogulatlan kortársának, Eduard Hanslicknak:
Mesterdalnokok-nyitány
[A nürnbergi mesterdalnokok]

„Oly lelemény ez, melynek révén az opera vezérmotívumai belehajigáltatnak egy kromatikus folyamatba, ez pedig, akár valamiféle összhangzattani tájfun, hányja-veti őket… Egyetlen dolog menti meg attól, hogy a világ legkellemetlenebb nyitányának nyilvánítsuk, éspedig az, hogy a Trisztán és Izolda előjátéka még borzalmasabb.”

Vagy mégsem?

Videóválogatásunk segítségével újra átélheti a Budapesti Wagner-napok néhány emlékezetes pillanatát.

Videóválogatás

Amiben minden benne van: összefoglaló az első két évtizedről. Hálával búcsúzunk a múlttól, és izgatott kíváncsisággal várjuk, mit hoz a következő 20 év.

A Wagner-napok közreműködőinek életrajzát ide kattintva olvashatja el:

Elolvasom