Nemesség, sárm, világhír – Bretz Gábor az évad művésze

„Olyan veleszületett sárm és lazaság van benne, ami azonnal a csúcsra repítette” – mondta a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas Bretz Gáborról pályatársa, a koloratúrszoprán Kolonits Klára. A csúcsra repülés nem volt kanyaroktól mentes, ma viszont már otthonosan mozog a világ legfontosabb operaszínpadain, a milánói Scalától a New York-i Metropolitanig. Kontinenseken átívelő karrierje mellett feleségével hét gyermeket nevelnek, és ha marad ideje, a családi csokoládémanufaktúrába is besegít. A Müpában őt választották a 2026/27-es évad művészének, így a közönség többször, több műfajban is gyönyörködhet bársonyos, kifinomult és lehengerlő hangjában.

Bretz Gáborral szülei szerettették meg a klasszikus zenét: opera-előadásokra és hangversenyekre is elvitték magukkal. Időnként persze előfordult, hogy bátyjával unatkoztak, ilyenkor az orgonasípok számolásával ütötték el az időt. Zongorázni is tanult, de nem került szorosabb kapcsolatba a hangszerrel; Schumann Hazatérő vidám földművesét viszont a világ több nagy előadótermében – a Metropolitanben, a Covent Gardenben vagy a Müpában is – eljátszotta már. Ehhez nem kellett több, mint pár perc magány a próbák alatt, a zongora mellett.

Az érettségi után a jogi karra jelentkezett, de mivel nem vették fel, Los Angelesbe költözött, hogy megtanuljon angolul. Itt kezdte el énektanulmányait Stephan Czovek operaénekesnél, hazatérve mégsem ezt az utat folytatta, hanem inkább beiratkozott a Kereskedelmi Főiskolára.

Amikor 1996-ban Stephan Czovek, vagy ahogy ő emlegeti, Pista bácsi hazatért, és szembesült vele, hogy Gábor nem haladt a zenei tanulmányaival, kezébe vette az ügyet. Elvitte egy itthoni kollégájához, Antalffy-Zsiross Alberthez, aki a tanára lett. Főiskolásként elkezdte a Bartók Konzervatóriumot, majd 1999-től a Zeneakadémia hallgatója lett.

Versenyek szárnyán

Első külföldi versenye a 2004-es Viotti Énekverseny volt Vercelliben, ahol különdíjat kapott, egy évvel később pedig elhozta a fődíjat az Athénban rendezett Maria Callas Énekversenyről, de megmérettette magát Japánban, Brüsszelben és Marseille-ben is. Kiemelten fontos állomás volt karrierjében a 2006-os bécsi Belvedere Énekverseny, mert ennek köszönhetően hívták meg először a milánói Scalába egy kisebb szerepre, majd egy közepesre, végül pedig Bartók A kékszakállú herceg vára című operájának címszerepére – Kékszakállút azóta is rendszeresen énekli koncerteken és szcenírozott előadásokon egyaránt. 2007-ben a Salzburgi Ünnepi Játékokon is debütált mint Antonio A Figaro házasságában.

Pályája során énekelt a New York-i Metropolitanben, a londoni Royal Opera House-ban, München, Berlin, Bécs, Amszterdam, Tokió, Bologna, Hamburg és Zürich színpadain. Emellett rendszeresen fellép a Magyar Állami Operaházban, a 2012/2013-as évadban a kamaraénekesi címet is viselte. Legfontosabb szerepei közé tartozik Mefistofele (Boito), Figaro, Leporello, Don Giovanni, Mefisztó (Gounod: Faust), Banquo (Macbeth), Gurnemanz (Parsifal). Olyan karmesterekkel dolgozott már együtt, mint Daniel Barenboim, Gustavo Dudamel, Fischer Ádám, Edward Gardner, Daniele Gatti, Valerij Gergijev, Daniel Harding, Lothar Koenigs, Michele Mariotti vagy Esa-Pekka Salonen.

Sokoldalú énekes, így a klasszikus operaszerepek mellett gyakran lép fel koncerteken is. Bachot, Haydnt, Mozartot, valamint Beethoven 9. szimfóniáját is énekelte, de Tippett A Child of our Time vagy Berlioz L’enfance du Christ című művét, Verdi Requiemjét és Händel Messiását is hallhattuk már tőle Sylvain Cambreling, Carlo Montanaro és Helmuth Rilling vezényletével.

2013-ban Liszt Ferenc-díjat, 2020-ban Magyarország Érdemes Művésze díjat kapott. 2022-ben övé lett a Székely Mihály-díj, 2024-ben pedig Kossuth-díjjal tüntették ki.

Nemes karakter

Szintén Kolonits Klára fogalmazta meg, hogy „Gábor úgy tud játszani a színpadon, hogy ha egy kamerával közelítenének rá, egy filmben ugyanolyan hiteles lenne, mint a nagyszínpadon”. Fontos számára, hogy hasson közönségére. „Én »hatásvadász« vagyok mind hanggal, mind játékkal! Az ember egyrészt tisztában van vele, hogy mit csinál, és nagyszerű érzés, amikor a közönség tapsol, és nem tojással dobál. A közönség visszajelzéséért csináljuk, nem a kritikuséért” – nyilatkozta korábban a prae.hu-nak. Ettől függetlenül a kritika is szereti: a The Guardian „hangjának nemes karakterét” emeli ki, a Bachtrack szerint a Magyar Állami Operaház Faust-előadásában „egyértelműen ő vitte el a show-t”, a The Opera Critic pedig arról írt, hogy Jochanaan (R. Strauss: Salome) szerepében makulátlanul énekelt, megnyerően különc bariton hanggal és lenyűgözően erőteljes színpadi jelenléttel.

Ha választhatna, kivel lépjen kapcsolatba azért, hogy még tovább tökéletesítse a tudását, Cesare Siepi és Boris Christoff lenne a két választottja, mert velük sokat tudna beszélgetni a technikáról és a szerepek megformálásáról is. Ha viszont a gyerekeit kérdezi arról, mit nyújtson a színpadon, többek között azt az útravalót kapja, hogy „menőn” énekeljen, amit magában leginkább úgy fordít, hogy lazán és görcs nélkül.

Az évad művésze

Bretz Gábor nagyon szoros kapcsolatot ápol a Müpával: eddig 47 alkalommal, 35 különböző produkcióban lépett színpadra az intézményben. Legelőször 2005. március 26-án, Händel Semeléjében Cadmus, a thébai király szerepében hallhatta a közönség, de a Tannhäuserben (Hermann), A Rajna kincsében (Fasolt) vagy A nürnbergi mesterdalnokokban (Pogner) is remekelt.

Az új szezonban az évad művészeként több alkalommal is találkozhatnak vele a nézők: októberi dalestjén Schubert, Schumann, Wolf, Liszt, Wagner és Richard Strauss műveit énekli, és köré épül a 2027-es Wagner-napok Istenek, hősök és hősnők című koncertje is, amikor egy teljes estét szentel Wagner népszerű áriáinak és duettjeinek. A vokális számok között elhangzó nyitányokban és szimfonikus operarészletekben főszerepet kap a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, amelyet a Wagner-napok művészeti vezetője, Fischer Ádám vezényel majd.

Fotók: Csibi Szilvia, Müpa