A zene nem csak a fülünkbe mászik be

Segít koncentrálni, jobb teljesítményre ösztönözhet sport közben, és a gyógyításban is szerepet kaphat. A zene hatásairól egyre többet tud a tudomány, miközben számos kérdésben ma is élénk vita zajlik a kutatók között. Mit művel velünk valójában a zene? És igazuk volt-e a szüleinknek, amikor nem engedték, hogy leckeírás közben zenét hallgassunk?

A tragédia alig néhány hete történt, csak egy kis figyelmetlenség kellett hozzá. Egy hétvégi nagybevásárlás után a zöldségekkel megrakott hátizsákom alján szilánkokra törve találtam rá a fejhallgatómra. A sírás kerülgetett.

Először 2016-ban jelent meg (ezen a néven) a Spotify Wrapped, amiből kiderült, hogy átlagosan annyi időt töltöttem zenehallgatással, mint zene nélkül. Volt is mit hallgatni abban az évben: akkor vesztettük el Kocsis Zoltánt, Pierre Boulezt és Nikolaus Harnoncourt-t, Kurtág György betöltötte 90. életévét, és akkor még a popzenéről nem is beszéltünk. Gyorsan egyértelművé vált, hogy évi 6 hónapnyi zenehallgatás már nem egyszerűen hobbi, hanem alapvető létfunkció, vagyis teljesen indokolt beruházás egy felsőbb kategóriás fejhallgató. Élt 10 évet, nyugodjon békében.

A baleset után rögtön egy különös emberkísérlet vette kezdetét. Heteken keresztül (jó esetben) csendben vagy (rossz esetben) mások beszélgetését, videóhívását, kihangosított social feedjét hallgatva kellett elvégezni – hát, úgy alapvetően mindent.

A kényszerű fejhallgatódetox ráébresztett, hogy a zene alapjaiban határozza meg az életemet, mindennapi rutinjaimat. Ott volt velem munka közben, szabadidőmben, utazáskor, sport közben, hétvégi ejtőzésekkor és sokszor még esti elalváskor is. Mindaddig csak sejtettem, hogy talán van valami kényszeres arányvesztés ebben a működésben, de soha nem vettem a fáradságot, hogy utánanézzek, milyen fiziológiai hatása van a zenének, mikor támogat a mindennapokban, és mikor jobb inkább levenni a fülest. Ezt az adósságomat most törlesztem.

Ugyanúgy hat az Emergency House, mint Beethoven?

Elsőként azt szerettem volna megtudni, számít-e egyáltalán, hogy mit hallgatunk, másképp reagál-e a szervezetünk egy eurodance-slágerre, mint egy klasszikus szonátára. Ezt továbbgondolva rögtön adja magát a kérdés: léteznek-e olyan zenei hatások, amelyeket kultúrától, életkortól és ízléstől függetlenül mindannyian átélünk.

A tudománynak szerencsére mindkét kérdésre régóta megvannak a válaszai. A legfontosabb állítás, amit az elején érdemes leszögezni, hogy az idegtudomány nem foglalkozik esztétikai kérdésekkel. Ez nem azt jelenti, hogy ne lennének kimutatható neurológiai hatásai egy szubbasszus tartományban 200 BPM-mel zakatoló partynak az ablakunk alatt, inkább valami olyasmit, hogy a Dübörög a ház és a Holdfény-szonáta egyaránt képes úgy megérkezni a testünkbe, hogy alapjaiban írja felül addigi működésünket. Mégpedig egészen komplex módon.

Az amerikai National Center for Complementary and Integrative Health (NCCIH) összefoglalója szerint a zenehallgatás egyszerre aktiválja a hallással, a figyelemmel, a mozgással, az érzelmekkel és az emlékezettel kapcsolatos agyi hálózatokat, vagyis a testünk, az érzékszerveink és az érzelmeink egyszerre reagálnak a dallamokra. Ugyanakkor azt is kiemelik, hogy nem mindegy, milyen kapcsolatban állunk az adott zenével. Az ismerősség, a korábbi élmények és a személyes emlékek legalább annyira befolyásolják a hatást, mint maga a dallam vagy a ritmus. Ezért fordulhat elő, hogy a kedvenc számaink hallatán mások kimenekülnek a szobából, az ezreket megmozgató szabadtéri koncert pedig csak ablakon át beszivárgó háttérzaj marad nekünk.

Tanulni zenével vagy csendben?

Study Flow. Late Night Reading. Library Vibes. Deep Focus.

Csak néhány lejátszási lista neve a Spotifyról, ami az elmélyült tanulást hivatott segíteni. Ezek a playlistek naponta többmilliós hallgatottságot érnek el, miközben 30 évvel ezelőtt, már az én gyerekkoromban is vitás kérdés volt, hogy szabad-e leckeírás közben zenét hallgatni, nyílt irodában dolgozók között pedig még ma is megosztó a téma, hogy lehet-e koncentráltan dolgozni fejhallgatóban, zenére. Spoiler: aki egyértelmű igen/nem választ vár a tudománytól, az csalódott marad.

Franziska Goltz és Makiko Sadakata 2021-ben azt vizsgálták, hogyan használják az emberek a háttérzenét különféle szellemi tevékenységek közben, és arra jutottak, hogy a hatás egyszerre függ a feladat típusától, a hallgatott zenétől és az egyéni jellemzőktől is, vagyis röviden: nincs univerzális szabály. Az egyetlen visszatérő mintázat azt erősítette meg, hogy az emberek általában kevesebb zenét hallgatnak, amikor összetett feladatokon dolgoznak, míg egyszerűbb vagy rutinszerű tevékenységekhez gyakrabban választanak zenei kíséretet. Továbbá kiderült, hogy a kérdésben valódi generációs szakadék figyelhető meg, a fiatalok számára ugyanis jóval kevésbé zavaró a háttérzene.

A többi részben a playlistek jellegzetes hangzásvilágából is kiolvasható. Koncentráció közben előnyt élveznek azok a számok, amelyekben csak hangszerek szerepelnek, énekhang nem, kevesebb témavariációt használnak, lassabbak, és kerülik az intenzív ritmusváltásokat.

A legális teljesítményfokozó

Peter C. Terry és munkatársai 2020-ban 139 korábbi vizsgálat eredményét elemezték ki és vetették össze. A vizsgálat összesen közel hatszáz mérhető hatást és több ezer résztvevő adatait foglalta össze, az eredmény pedig meglehetősen egyértelmű volt: a zene pozitív hatással van a hangulatra, javíthatja a teljesítményt, csökkentheti a megterhelés szubjektív érzését, és bizonyos esetekben még a mozgás gazdaságosságát is fokozhatja.

A gyors tempójú zenék különösen hatékonynak bizonyultak az állóképességi jellegű mozgások során, ami kimondottan jó hír lehet az atletizáló black metal rajongóknak.

Amikor a zene gyógyszerré válik

Azt, hogy a zene ilyen vagy olyan előjellel hatással van a hangulatunkra, aligha kell bizonygatni. Az azonban, hogy a tudatosan terápiás céllal alkalmazott zene pontosan milyen területeken és milyen mértékben javíthatja az életminőségünket, továbbra is intenzív kutatások tárgya. Közben már most is egyre több eredmény mutatja, hogy a zene a gyógyításban és a rehabilitációban is komoly szerepet kaphat.

Az NCCIH által összegzett kutatások szerint a zenei foglalkozások csökkenthetik a szorongást, enyhíthetnek egyes krónikus fájdalmakhoz kapcsolódó tüneteket, és kedvezően hathatnak a depresszióval élők állapotára is.

Egy 2020-as összesítés 104 kutatás és több mint 9600 résztvevő adatainak elemzése alapján arra jutott, hogy a zeneterápiás foglalkozások mérhetően javították a stresszel kapcsolatos pszichológiai mutatókat, eközben számtalan kutatás vizsgálja a zene és a demencia tüneteinek kapcsolatát, és ígéretes eredmények születtek a Parkinson-kórral kapcsolatos vizsgálatokban is. A ritmikus hangingerre épülő terápiák több kutatás szerint javíthatják a járás sebességét és egyes mozgásfunkciókat, míg az éneklés a beszédkészség fenntartásában is szerepet játszhat.

A zene és az emberi szervezet kapcsolatának feltárása még messze nem ért véget, a következő években alighanem újabb és újabb kutatások árnyalják majd, hogyan hat ránk a ritmus, a dallam és az ének. És miközben a tudomány tovább keresi a pontos mechanizmusokat, valahol mélyen talán már most is tudjuk, vagy legalább sejtjük a választ. Zene nélkül lehet élni, csak éppen nem jó.

Ideje feltenni egy új fejhallgatót.

Az ARTÉRIA, a Müpa podcastjének legújabb adásában Csorba Lóci az életünk filmzenéjét kutatja vendégeivel. Csepelyi Adrienn író, újságíró és Dr. Honbolygó Ferenc, pszichológus, a kognitív idegtudomány szakértője és az ELTE egyetemi docense segítségével körüljárják a zene és az agy kapcsolatát: szó esik időutazásról, nosztalgikus élményekről, a dallamtapadásról és arról, miért stimulálja másként a neurodivergens agyat a K-pop, mint a klasszikus zene.