Ellenszer – a zene gyógyító ereje

A háromnemzetiségű szupergroup, a L’Antidote zenéjében atmoszférikus-misztikus módon egyesül a perzsa klasszikus zene, a balkáni tradíciók és a fúziós jazz. A trió tagjai önmaguk jogán is elismert zenészek, akik világsztárok hosszú sorával (Ludovico Einaudi, Sting, Bobby McFerrin és Robert Plant) muzsikáltak már, és külön-külön fel is léptek már Magyarországon. Sok irányból – tradicionális, világzene, jazz, modern klasszikus, experimentális – összeálló zenei világuk igazán határok nélküli.

Amikor olyan műfajokban, ahol a kollaboráció gyakori jelenség – mint a jazz vagy a világzene – három ismert zenész összeáll, eleinte egyáltalán nem lehet tudni, mennyire lesz tartós a dolog. Az induláshoz kell az egymás iránti tisztelet és nyitottság, és nyilván az is jól jön, ha a tagok már zenéltek együtt más formációkban. De a kollaborációk, szupergroupok akkor lesznek csak hosszú életűek, ha a tagok ki tudnak teljesedni egymás társaságában, és olyan kohézió van köztük, ami együtt többé teszi őket. A 2020-ban indult L’Antidote esetében talán még korai lenne kijelenteni, hogy sokáig megmaradnak, de az bizonyos, hogy a világjárvány idején létrejött formáció tagjai meglátták egymásban azt a tudást és érzékenységet, aminek segítségével szeretnék minél mélyebben kiaknázni közös energiáikat.

A L’Antidote improvizatív szabadzenéjében a Balkánról és a Közel-Keletről származó tagok és hangszereik közt egészen megkapó a kémia. Rami Khalifé libanoni zongorista a modern klasszikus hatásokat hozza, a Nirvana-rajongó albán Redi Hasa csellista az itthon is népszerű Ludovico Einaudi zenekarának kulcsembere, a Stinggel is zenélő, iráni származású Bijan Chemirani pedig a perzsa ütőhangszeres hagyományokat emeli közös kompozícióikba. Évekig csak egymásnak zenéltek, kedvtelésből, és hosszan dolgoztak a hármójukból összeálló zenei világon. Már ebből is látszik, hogy nem alkalmi összeállás várható esetükben. Eddigi egyetlen, tavaly megjelent albumuk világzenei és jazzes körökben is nagy sikert aratott, 2026-ban pedig máris remek új szerzeményekkel (A Quiet Pulse, Dans Un Rêve) jelentkeztek. De vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről, kikről is van szó!

Az iráni származású, Franciaországban élő ütőhangszeres, Bijan Chemirani apjától, Djamchid Chemiranitól és fivérétől, Keyvantól (mindketten a perzsa klasszikus zene elismert ütőhangszeresei) tanult meg zarbon, a hagyományos iráni kehelydobon játszani. Karrierje már fiatalon elkezdődött: olyan elismert zenészekkel koncertezett és készített lemezeket, mint Ross Daly, Dariush Talai, Ballaké Sissoko, Jean-Guihen Queyras, Sting, Socrates Sinopoulos, Serge Teyssot-Gay (Noir Desir) és még sokan mások. Huszonkét éves korában, 2000-ben Athénban és Marseille-ben rögzítette első, Gulistan című albumát Ross Daly közreműködésével, amelyet azóta számos együttműködés követett.

Rami Khalifé a libanoni polgárháború viszontagságai közepette született Bejrútban. Bár a zongorista leginkább a klasszikus zene újragondolásáról ismert, szólistaként olyan együttesekkel lépett fel, mint a Globalis Szimfonikus Zenekar, a Katari Filharmonikus Zenekar vagy a Liverpooli Filharmonikusok. Merész és eklektikus stílusának köszönhetően Rami a 21. század egyik meghatározó fiatal zeneszerzőjévé vált. Tagja az Aufgang nevű modern klasszikus, elektronikus, idm-es duónak, ezenkívül számos játékfilmhez és dokumentumfilmhez is szerzett zenét. A The Daily Star „kiemelkedő képességű, tiszta kifejezésmóddal bíró zenészként” jellemezte, aki „örvendetes, kísérletező jellegű eltérést jelent a megszokottól a klasszikus zeneszerzés mai, viszonylag konformista világában”.

Szintén zenészcsalád gyermeke (ez is közös a három muzsikusban) az albán csellista- zeneszerző, Redi Hasa, aki hétéves korában kezdett el csellózni. 2000-ben alapítója volt a BandAdriatica nevű, fúvósdús pugliai folkzenekarnak, 2012 óta pedig Ludovico Einaudi zenekarának oszlopos tagja, de pályafutása során dolgozott a Kočani Orkestarral, Boban Marković-csal, Robert Planttel vagy Bobby McFerrinnel is. Első duólemezeit azzal a Maria Mazzottával jegyzi, aki a Müpában is többször fellépett már. Hasa első szólóalbuma (The Stolen Cello, 2020) hangszerével való mély kapcsolatát tükrözi, második szóló-stúdióalbuma, a 2022-es My Nirvana pedig kedvenc gyerekkori zenekarának állít emléket, és olyan klasszikusokat ültet át csellóra – ami nem is szokatlan hangszer a Nirvana-univerzumban –, mint a Smells Like Teen Spirit, a Lithium, a Come As You Are vagy a Heart Shaped Box.

Chemirani különböző projektekből ismerte a két másik muzsikust, és valahogy ráérzett, hogy hármójukban nagyon sok a közös: elsősorban a kiemelkedő improvizációs képesség és készség, de persze a balkáni, közel-keleti és családi zenei gyökerek, illetve az is, hogy hazájuk helyett más országokban élnek. A közös dzsemmelések során emberi oldalon is összekapcsolódtak, zeneileg pedig jól hallhatóan egészen különleges módon. A L’Antidote három személyiség, zenészegyéniség egybeolvadása, kapcsolódása egy már-már misztikus szinten. „Számunkra a zene gyógyír a mai világra és azokra a helyzetekre, amelyek elől menekülni próbálunk – legyen szó a valóságról, erőszakról, igazságtalanságról vagy háborúkról. A zene maga a terápia, egy mód arra, hogy a menekülés és a remény pillanatát kínáljuk az embereknek – amire mindannyiunknak égető szüksége van.”