A kontinenseket összekötő Johann Sebastian Bach

A Távol-Kelet ma úttörő szerepet játszik a klasszikus zenei világban, ez nem is lehet kérdés. Az európai koncertlátogatót azonban még így is meglepheti, ha a japánok Bach-rajongásával találkozik. Pedig a szigetország egyik legjelentősebb régizenei együttese, a Bach Collegium Japan több mint harmincöt éve adja bizonyítékát annak, hogy a német zeneszerzőóriás művészete a világ bármely pontján képes megérinteni a szíveket.

A modern klasszikus zenei élet egyik különös tüneménye az a vonzalom, amelyet a japánok Bach iránt táplálnak. A zeneszerző muzsikája a 19. századi nyugati nyitás idején mindazt jelentette, ami a kétszáz évnyi bezártság után az európai kultúrára rácsodálkozó ország számára új és ismeretlen volt. Hamar játszani kezdték a műveit, megjelent a zeneiskolák tantervében, és a 20. században már a Bach-kutatásban is komoly szerepet vállaltak a japán kutatók.

Az ország ma a világ második legnagyobb klasszikus zenei felvevőpiacával rendelkezik, de az uralkodó tendenciák alapján hamarosan át is fogja venni a vezetést. Napjainkban több száz olyan kórus működik Japánban, amely Bachnak szenteli a tevékenységét. Ilyen előzmények után nem is annyira meglepő, hogy hamarosan egy kiváló japán régizenei együttest köszönthetünk a Müpában, amely már a nevével is egyértelművé teszi, repertoárjának mennyire fontos részét képezi a zeneszerző és munkássága.

A Bach Collegium Japant 1990-ben hozta létre Masaaki Suzuki karmester, orgona- és csembalóművész. A zenekar és kórus azzal az elsődleges céllal alakult, hogy a barokk kor remekműveit korhű előadásban ismertessék meg a japán közönséggel, Bach zenéjét pedig az egész világ számára közelebb hozzák. Suzuki Hollandiában folytatott tanulmányokat, egy ideig tanított is az országban, és a régizenei mozgalom olyan kulcsfigurájával állt szoros kapcsolatban, mint Ton Koopman. Szülőhazájába hazatérve úgy döntött, ott is meghonosítja az európai trendet, és korabeli hangszereken szólaltatja meg a régmúlt legszebb zenéit.

Masaaki Suzuki © Marco Borggreve / Harrison Parrott

Ekkoriban azonban Japánban még inkább csak óvatos kísérletekre került sor a historikus játék tekintetében, a jobbára alkalmi együttesek nem maradtak fenn sokáig. Eleinte Suzuki is koncertenként verbuválta össze a zenészeit, míg kórusai valamivel állandóbb összetétellel működtek. Amikor felkérték, hogy az új oszakai koncertterem megnyitóján vezényelje Bach műveit, a közös muzsikálás elsőre szintén csak alkalmi projektnek ígérkezett. Ám a karmesterben ekkor már felmerült, hogy igazán hatékony munkára egy állandó muzsikusgárdával lenne lehetősége.

Ahogyan az lenni szokott, a legnehezebb feladat a legalapvetőbb működési feltételek, a költségvetés és az együttes próbái számára megfelelő helyszín biztosítása volt. Suzuki pályázatot adott be a Japán Kulturális Ügynökségnek, és sikerült is kapniuk egymillió jent, ami már lehetővé tette, hogy a Bach Collegium Japan megvethesse a lábát. Ettől kezdve a menedzseri feladatokat a karmester egy barátja látta el, a Bach Collegium Japan pedig megkezdte világhódító útját. A zenekar már az első időszaktól épített az Európából hazatért, jól képzett japán muzsikusokra, ám eleinte még előfordult, hogy Suzukinak bizonyos, ritkább hangszerek esetében külföldi művészeket kellett meghívnia.

Az együttes már 1995-ben készített felvételeket, azóta pedig olyan elképesztő vállalkozásokat is a hátuk mögött tudhatnak, mint a Bach összes kórusművét felvonultató, hetvennyolc lemezes sorozatuk. Ebben a hatalmas munkában az is szerepet játszott, hogy már a kezdetektől a neves BIS lemezkiadóval működnek együtt. A Bach Collegium Japan diszkográfiájában egyébként a barokk kor valamennyi jelentős szerzője – Monteverdi, Schütz, Buxtehude, Vivaldi, Händel – is szerepel, de rögzítették például Mozart, Beethoven, Mendelssohn és Brahms műveit is. A nemzetközi közvélemény ugyanakkor szkeptikus volt az együttes munkásságával kapcsolatban: többször megkapták azt az észrevételt, miszerint mennyire meglepő, hogy japánként ilyen színvonalon képesek európai zenét játszani. Egy német kritikus azzal biztatta olvasóit, ne gondolják, hogy a lemezeken Bach „kimonóban” szerepel.

Azóta persze a nagyvilág is rájött, hogy a japánok Bach-vonzalma milyen kincseket teremhet, hiszen a Bach Collegium Japan elkezdte „visszavinni” a komponista zenéjét a nyugati világba. Első külföldi fellépésük 1997-ben volt Franciaországban, majd 2000-ben több európai országot érintő, nagyszabású turnéra indultak, valamint Izraelbe és Ausztráliába is eljutottak. Mára pedig igen impozáns statisztikát sikerült felállítani: harminchat éves fennállásuk során tizenöt ország hetvenegy városában több mint ezer koncertet adtak.

2018 óta az alapító fia, Masaato Suzuki tölti be a ezető karmesteri pozíciót

Az együttes időközben több Gramophone-díjat is begyűjtött, de jutalmazták őket ECHO Klassik-díjjal, a Német Zenekritikusok Díjával és a BBC Music Awarddal is. A projekt pedig „családban maradt”, hiszen 2018 óta az alapító fia, Masato Suzuki tölti be a vezető karmesteri pozíciót, aki maga is kiskamasz korától rajong Bach zenéjéért. „Tizenkét éves koromban írtam egy tanulmányt a Máté-passióról, de az iskolámban senki nem értette” – mesélte egyszer egy interjúban. Vele érkeznek majd Budapestre is, ahol a hat Brandenburgi versenyt hallhatja a közönség a Müpában, az együttes újabb európai turnéjának első állomásaként.

Bach zenéje különleges összekötő kapocs, amely képes kontinenseken és kultúrákon átívelni. Habár a japánokat többek között az is vonzza a zeneszerző műveiben, hogy egy egészen távoli világgal találkozhatnak általa, meglehet, mi épp az ő nézőpontjukon keresztül szembesülhetünk valami egyszerre ismerőssel és rendkívülivel.