Kalandvágyból jeles

A Jazztavasz zárónapján a dél-indiai karnatikus zenét és a jazzt képviselő Mohini Dey lép színpadra a Müpában. Nyitottságának köszönhetően a fiatal basszusgitáros-dalszerző számos műfajban otthonosan mozog, jelenleg Willow Smith állandó kísérője, de zenélt Zakir Hussain, Quincy Jones és Steve Vai mellett is. Dey nálunk sem ismeretlen, hiszen Borlai Gergővel és Szebényi Dániellel is fellépett már.

A Mumbaiból származó 29 éves zenész – akinek 2023-as, cím nélküli fúziós debütáló lemeze remek fogadtatásban részesült – nemcsak elismert dalszerző és az egyik legmagasabban jegyzett, legtechnikásabb basszusgitáros, de hangszerelőként, producerként és énekesként is keresett. Apropó, népszerűség: esetében ez sem csak afféle bevett fordulat, az indiai Forbes szerint egyike a 30 legsikeresebb 30 év alatti indiai zenésznek. Ráadásul ő az egyetlen nő, aki szerepelt a MusicRadar magazin listáján a 21. század tíz legjobb basszusgitárosa között. Igen ám, de ha most lesz harmincéves, hogyan lehet húsz éve a pályán?

Kezdetek nagyon fiatalon

A zenészcsaládba született Mohini Dey tehetségére igen korán felfigyelt édesapja, aki már lánya hároméves korában tudta, hogy „szintén zenészt” nevel. Dey kilencévesen köteleződött el a basszusgitár mellett, és rögtön nagyon jó kezekbe került: a fiatal lány tálentumát apja barátja, az elismert dobos-filmzeneszerző és az egyik leghíresebb indiai filmzenész, A. R. Rahman alkotótársa, Ranjit Barot gondozta, akit John McLaughlin az egyik vezető kortárs dobosnak nevezett. Barot nemcsak szárnyai alá, de a zenekarába is bevette Deyt, aki így már fiatal korától kezdve turnézott. Bár a karnatikus zene és a filmzenék világában mélyedt el, már akkoriban is tudta, hogy bármilyen stílus irányába nyitott lesz.

Mindezt úgy, hogy eredetileg nem is zenész akart lenni, sokkal inkább divattervező. Az apai meglátás, vagyis a zene felé való terelgetés akár terhes is lehet egy tininek, így a középiskola után három opció közül választhatott: ott volt gyerekkori szenvedélye, a ruhatervezés és az anyagokkal való játék (ekkor már jellemzően a maga készítette ruhákban járt), hiszen felvették az egyetem divattervező szakára. A másik két opció persze zenei volt, nem is akármilyenek: a Berklee-n, a világ talán leghíresebb zeneiskolájában, Bostonban is szívesen látták volna; ennek visszautasítása karrierje egyik legbátrabb lépése volt. Merthogy a harmadik utat választotta. Pragmatikus személyisége afelé terelte, ahol szerinte a legtöbbet tanulhatott. Ez pedig nem más volt, mint hogy elfogadta A. R. Rahman ajánlatát, és csatlakozott a zenekarához.

Az indiai évek

Aki esetleg nem lenne tisztában Rahman nagyságával, annak talán elég annyit mondanunk, hogy az indiai filmzenék óriása két Oscar-díjat is kapott, van két Grammyje, egy-egy Golden Globe-ja és BAFTA-díja is akad a további Oscar-jelölések mellett, szóval abszolút érthető, hogy az ő zenekara jelentette a legvonzóbb opciót Dey számára. És miközben több tucat filmzene elkészítésébe is bevonódott, YouTube-videói alapján a világ is kezdte megismerni a csodagyerekből csodafelnőtté lett elképesztő basszusgitárost, aki számtalan technikában fejlesztette magát a csúcsig öthúros hangszerén. „Azt állítják, hogy a basszusgitár csak erre képes.Úgy hiszem, hogy hosszú utat tettünk meg emberként, és hogy továbbra is nyitottnak kell maradnunk, lebontva ezeket a sztereotípiákat. Végső soron, ha jelentést adsz valaminek, akkor az emberek látni fogják azt” – nyilatkozta Dey arról, hogyan szabadította fel magában a hangszerével szembeni sztereotípiákat és alakította ki sajátos stílusát a basszusgitáron, egyszerre használja ugyanis ritmus-, illetve dallamhangszerként.

Rahman és Dey számos közös projektet hozott létre, például azt is, amiben kizárólag énekesek és Dey basszusjátéka szerepel. De a két muzsikus tényleg mélyebb szinten kapcsolódott össze a zenén keresztül; Dey mindig azt nyújtotta, amire Rahmannak éppen szüksége volt a darabjaihoz. A megtisztelő és mély bizalmi kapcsolat ellenére Dey hitt abban, hogy sokféleségre való nyitottsága még messzebbre viheti. Ismét hozott egy bátor döntést, továbblépett, és elköltözött Los Angelesbe.

A nemzetközi siker évei

Ha nem is a nulláról kezdte, hiszen volt már némi ismertsége, Los Angelesben azért mégis be kellett illeszkednie egy új rendszerbe, ahol meghallgatások, próbajátékok és rengeteg tanulás várta. De hajtotta a kalandvágy, és a következő években rengeteg zenésszel dolgozott rockos, popos, jazzes, funkos, sőt még reggae-s környezetben is. Steve Vai, Greg Howe, Simon Phillips, Vinnie Colaiuta, Keith LeBlanc, Stanley Clarke, Mike Stern, Chad Smith – tényleg pazar névsor, és a lista korántsem teljes. Mindeközben arra is volt ideje, hogy saját zenekart hozzon létre, és elkészítse bemutatkozó nagylemezét, ami komoly sikert aratott a maga nehezen bekategorizálható jazz-rockos, progresszív-avantgárd szerkezeteivel, amikben a funk-metal is megfért.

2024-ben aztán felkérést kapott Will Smith lányától, Willow Smithtől, a szintén csodagyerekként feltűnt énekes-dalszerzőtől, hogy csatlakozzon hozzá. A gyerekpopból artpopos, progresszív irányba elkanyarodó előadó és Dey ambícióinak találkozásáról egy remek Tiny Desk koncert is tanúskodik, ám közben Mohini Dey már második nagylemeze anyagán is dolgozik, amivel minden bizonnyal még szélesebb körben lesz ismert és népszerű. Ja, és 2026-ban végül eljutott a Berklee-re is: mesterkurzust tartani hívták.