Egy karmester világa: Solti György

Solti György több volt, mint egyszerű karmester: Budapesttől Chicagóig, Londontól Bécsig ívelő pályáján nemcsak zenekarokat formált, hanem olyan előadói szemléletet hagyott maga után, amely ma is mérceként szolgál. Ez a válogatás ennek a rendkívüli örökségnek a lenyomata: magyar gyökerek, monumentális operák és a szimfonikus repertoár csúcspontjai egyaránt helyet kapnak benne.

A korai londoni felvételeken – köztük az 1955-ben a Londoni Filharmonikus Zenekarral rögzített Háry Jánoson – már tisztán kirajzolódik Solti elkötelezettsége a magyar zenei repertoár iránt. A londoni évek után pályája Chicagóba vezetett: kapcsolata a zenekarral legendássá vált, zeneigazgatói évei alatt Solti a világ egyik legfegyelmezettebb és legvirtuózabb együttesévé formálta a Chicagói Szimfonikus Zenekart. Bartók műveiben ez a kapcsolat különösen elementáris erővel hat: a nyers energia és a szerkezeti fegyelem kivételes egyensúlyban szólal meg.

Nagyívű repertoárjának másik csúcspontja a Bécsi Filharmonikusokkal rögzített Ring. Wagner monumentális operaciklusa Solti interpretációjában a bécsi hagyomány és a drámai intenzitás találkozása, amely máig meghatározó. Ezzel párhuzamosan a Royal Concertgebouw Zenekarral készült Mahler-felvételek a részletek iránti érzékenységet és a nagy formák szigorú ívét mutatják meg.

A kör végül visszazárul Budapesten: az utolsó felvételen, a Budapesti Fesztiválzenekarral Solti ismét a magyar repertoárhoz nyúl. Bartók Cantata Profanája és Kodály Psalmus Hungaricusa így nemcsak zenei választás, hanem személyes búcsú is – egy életút lezárása ott, ahonnan minden elindult.

Ezek a felvételek így egy egységes történetet rajzolnak ki: egy karmesterét, aki bárhol is dolgozott a világban, mindig ugyanazt a szenvedélyt, következetességet és zenei hitelességet képviselte.