„Fiatalkori elszántságunk energiabombája”

Negyed évszázad és több mint négyszáz előadás áll a Carmina Burana mögött, amely bár bejárta a fél világot, újra meg újra ugyanazzal az erővel hat. Még akkor is, ha közben hajók késnek a díszlettel, elmegy az áram az előadás közepén, vagy épp vízben úszik a színpad. A Szegedi Kortárs Balett világsikerű előadása mindmáig meghatározza a társulat sorsát, küzdelmeit és diadalait; minden este arra emlékeztet, hogy az érzelmek nyelve mindenhol ugyanaz. A jubileum kapcsán Echéry-Pataki Andrással, a társulat igazgatójával beszélgettünk.

Mit jelent számodra a Carmina Burana azon túl, hogy a Szegedi Kortárs Balett legsikeresebb, egyben a hazai táncszcéna egyik kiemelkedő produkciója?

Mindig valami mást. 25 év elég hosszú idő ahhoz, hogy az előadás jelentéstartalma folyamatosan megújuljon. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen szinten képes keretezni a társulat életét. Annyira keresett, olyan sikere van világszerte, hogy felmerül a kérdés: mennyire határozza meg az együttes útját, és az utána megszülető darabok mennyire kerülnek relativizált pozícióba miatta? Félreértés ne essék, óriási büszkeség egy ilyen jubileum, de amikor visszatekintek, megkerülhetetlen ez a kérdés.

Születésekor, 2001-ben a darab bemutatóját kisebb tüntetés követte Szegeden: nézők százai követelték, hogy a társulatot fogadja vissza az otthonába a városvezetés, ami akkor politikai csatározások célkeresztjébe került.

A Carmina Burana fogadtatása olyan visszaigazolást adott, ami az akkori és a későbbi harcainkban is óriási muníciót jelentett, fiatalkori elszántságunk energiabombájaként robbant, és megerősítette a szakmai hitünket. Carl Orff zenei remekműve és Juronics Tamás belőle készített monumentális táncszínházi adaptációja sorsfordító a társulat életében. Később a nemzetközi jelenlétünknek is rendkívül fontos motívumává vált, hiszen egy általánosan dekódolható produkcióról van szó, ami a világ minden részén ugyanolyan alapvető emocionális reakciókat vált ki a közönségből. Azt igazolja, hogy az érzelmek a világ minden részén egyformák. A Carmina Burana kijelölt számunkra egy utat, amin a jó értelemben vett menetelésünk a mai napig is tart, hiszen továbbra is a repertoárunk zászlóshajója, és ez valószínűleg még sokáig így is marad.

Túl négyszáz előadáson, aminek mintegy a negyede külföldön valósult meg, nyilván számos emlékezetes, kedves vagy mosolyogtató élmény fűződik a produkcióhoz.

Fel sem tudnám mindegyiket sorolni! Attól függetlenül, hogy elég nagy rutinnal mutatjuk be és utaztatjuk világszerte, mindig akadnak meglepő momentumok, kalandok. Az első talán még a kétezres évek derekán történt, amikor a társulatot meghívták Izraelbe a Karmiel Táncfesztiválra. Nagyon izgultunk, hogy a díszlet és a jelmezek megérkeznek-e időben. Hetekkel korábban indítottuk őket útnak, de a konténer egy kikötői kavarodás miatt csak késve került fel a szállítóhajóra. Nem volt pontos információnk, mikor merre jár a hajó, majd az utolsó pillanatban kiderült, hogy a csomagunk rossz kikötőben vesztegel, így szárazföldi úton kellett eljuttatni a fesztivál helyszínére. Emiatt az egész programsorozat a feje tetejére állt, mert az eredetileg meghirdetett napon nem tudtunk fellépni. Amikor végül az előadást abszolválva szerencsésen hazaértünk, és a rakomány is megérkezett, a szállítócégtől felhívtak, hogy ki kellene fizetni az utat, különben elárverezik a díszletet és a jelmezeket. A fesztivál szervezői ugyanis úgy gondolták, hogy az okozott kellemetlenség miatt a szerződésben foglaltakkal szemben nem állják a költséget. Rengeteg tárgyalásomba került, hogy végül egy szponzori szerződéssel felére alkudjam a tartozást, és nagy nehezen visszakapjuk az előadás látványelemeit.

A közel-keleti kálvária után Közép-Amerikában is volt olyan eset, amikor úgy tűnt, mégsem játsszátok el a Carmina Buranát.

Bejártuk a világot, és a darab Közép-Amerikába is eljutott, ahol a hosszú turné egy nagyon szegény régiót is érintett. Meghívóink felhívták a figyelmünket, hogy ne lepődjünk meg a körülményeken, mert egészen biztosan távol esnek az általunk megszokottól. Arra azonban nem voltunk felkészülve, ami ott fogadott minket. Egy világvégi, lemeszelt, stadionszerű épületbe érkeztünk, és ahogy körbenéztünk, elképzelhetetlennek tűnt, hogy ott játsszunk. Az összetákolt színpadon ujjnyi rések voltak a deszkák között, a madarak bent röpködtek, és időnként a színpadra, máskor pedig a fejünkre potyogtattak. Vendéglátóink azonban nagyon kérték, hogy vállaljuk el a fellépést, mert az ott élő, rendkívül szegény emberek borzasztóan várták. Boldogok voltunk, hogy ekkora szeretettel fogadnak minket, ezért úgy döntöttünk, megtartjuk az előadást. Igaz, az áramot egy, a női öltöző ablakai alá telepített aggregátor biztosította, amiből ömlött a kipufogógáz, úgyhogy a szerkezetet át kellett telepíttetnünk onnan, ha életben akartuk tartani a táncosnőinket. Végül elkezdődött az előadás, majd a felénél elment az áram, és minden leállt. Fogtuk a fejünket, hogy mi lesz, végül valahogy visszakapcsolták az aggregátort, így be tudtuk fejezni a darabot. Egy óceánparti városban voltunk, és emlékszem, hogy a nézőtér tele volt tengerészekkel, akik felállva ujjongtak a darab végén. Sok helyen volt sikerünk, de akkora szeretetet, ami az ottani közönségtől áradt felénk, ritkán tapasztaltunk!

© Tarnavölgyi Zoltán / Szegedi Kortárs Balett

Egyszer kénytelenek voltatok a színpadot ti magatok eláztatni, pedig az előadás fűszőnyegen játszódik.

A fűszőnyeg külön kérdés a színpadi elvárások szempontjából, ugyanis gyúlékony anyagnak minősül. Vannak olyan országok, ahol egy-egy előadás során a város tűzoltótestülete kivonul, és ellenőrzik a színpadot. Annak ellenére, hogy a szőnyeg természetesen lángmentesített, és ezt hivatalos iratok is igazolják, Németországban például nem akarták engedélyezni az esti telt házas előadást. Nem tudtuk, mit csináljunk, ezért kitaláltuk, hogy egy hátunkra szerelhető permetezőt teletöltünk vízzel, és csatakosra áztatjuk a színpadot. Olyannyira sikerült, hogy az előadás végére a táncosok szinte úsztak a vízben. A fellépés végeztével a fűszőnyeget felgöngyöltük, hazaszállítottuk, de mire hazaértünk vele, egyenes út vezetett a kukához, ugyanis teljesen bepenészesedett. Nem volt túl profitábilis turné, mivel új szőnyeget kellett gyártatni, de az előadást megtartottuk. Hasonló kalandok a későbbiekben is megestek velünk, de a humor, mint minden más élethelyzetben, úgy ezeken is átsegített minket.