Egy történelmi traumát nem elég nagyjából ismerni

A színész-rendező Máté Gábor májusban egy este erejéig egy még be nem következett történelmi eseménynek állít emléket a Fesztivál Színházban. Az irodalmi összeállítás kérdése egyszerű és mégis megválaszolhatatlan: vajon miként él tovább a holokauszt emlékezete, ha az utolsó túlélőtől is búcsút kell vennünk?

A következő egy-két évtizedben eltávoznak közülünk mindazok, akik személyesen élték át a holokausztot. Tragikus élettapasztalatuk ezzel végleg a történelemkönyvekbe költözik. Az utolsó túlélők halála pontot tesz azoknak a hiteles megszólalásoknak a végére, amelyek az elmúlt évtizedekben a legkülönbözőbb megközelítésekben próbálták feltárni a holokausztnak nemcsak konkrét eseményeit, hanem továbbgyűrűző hatásait is, akár politikai-közéleti értelemben, akár a társadalmi tudatalattiban. Vajon vannak-e a ma társadalmának még olyan kérdései, amiket most kell feltennünk a túlélőknek? És tud-e más lenni elbeszélők nélkül egy történelmi trauma, mint érinthetetlen, vitrinekkel körbezárt múzeumi tér, ami ugyan szemlélhető, de nem átélhető?

A téma hihetetlenül szerteágazó. Elméleti és alkotói megközelítések egész útvesztőjében találhatja magát, aki kicsit is közelebbről kezd vizsgálódni. Éppen ezért a következő bekezdésekben az objektivitás látszatát félretéve igyekszem olyan könyveket összegyűjteni, amelyek számomra – millenniálként és családi érintettként – ha érthetővé nem is, de megismerhetővé tették a 20. század botrányát.

Ungváry Krisztián ( Forrás: Jelenkor Facebook)

Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer és antiszemitizmusának mérlege

Vajon létezik-e a holokausztnak egyetlen nagy története? A valószínűbb válasznak az tűnik, hogy nem létezik. Minden érintett nemzet és politikai rendszer a maga módján vált elkövetővé, és ez alól a magyar sem volt kivétel. A kérdés sokkal inkább az, hogy milyen kényszerpályák terelték a tragédia irányába egy-egy ország vezetését, és hol volt kihasznált vagy kihasználatlan mozgásterük. Ungváry Krisztián semmilyen tekintetben nem könnyű munkája tévhitek tucatjait oszlatja el a Horthy-korszak húsz évéről. A könyv lapjairól nemcsak Horthy Miklós személyes politikai preferenciáiról kaphatunk árnyaltabb képet, hanem a magyarországi antiszemitizmus mélyre nyúló, évszázados gyökereit és a nyilvánosságból sokáig kizárt Nyilaskeresztes Párt politikai megerősödésének okait is alaposabban megismerhetjük.

Sacha Batthyány: És nekem mi közöm ehhez?

Sacha Batthyányról a neve alapján több osztálytársa is úgy gondolta, hogy indiai származású. Igazság szerint sokáig maga a Svájcban nevelkedett szerző sem hitte volna, hogy valahol a világban – Budapesten – utcák, terek viselik a nevét. A fordulópont a 2000-es évek végén következett be, amikor egy újságíró kollégája letett elé egy cikket, ami egy 1945-ös mészárlás részleteit tárta fel. Az eset főszereplője Sacha Batthyány egyik családtagja, Batthyány Margit volt, aki a világháború végnapjaiban 12 társával egy baráti összejövetel során száznyolcvan munkaszolgálatos zsidót mészárolt le. Sacha Batthyány könyve egyszerre oknyomozó riport, ami a különösen kegyetlen eset utóéletét tárja fel Argentínától Izraelig, és személyes vallomás, ami a felelősség, a szembenézés és a generációkon átívelő trauma kérdését vizsgálja.

Sacha Batthyany

Kertész Imre: Kaddis a meg nem született gyermekért

Ha a Sorstalanság a trauma eltartásának regénye, amiben a legkegyetlenebb eseményeket is objektív és érzelemmentes hangon adja közre Köves Gyuri, akkor a Kaddis ennek az elbeszélői hangnak az ellenpontja. A könyv egy szenvedélyes belső monológ, amiben két téma ütközik össze újra és újra: a holokauszt tapasztalata és a gyermekvállalás lehetetlensége egy olyan világban, ahol a népirtás megtörténhetett. A Sorstalanság letisztult mondataival szemben itt a szabadon áramló tudaté és az egymásba fonódó gondolatláncoké a főszerep. Érdemes egyben elolvasni, rászánni egy délutánt, utána meg még sok másik délutánt a feldolgozására.

Zoltán Gábor: Orgia

Kevés annyira megterhelő könyve van a magyar irodalomnak, mint Zoltán Gábor Orgiája. A mű valós dokumentumok, események, helyszínek és szereplők alapján rekonstruálja a városmajori nyilasok 1944–45-ben elkövetett rémtetteit. A kínzásokat, kegyetlenségeket a történet naturalisztikus részletességgel mutatja be, mégsem a sokkhatás a szöveg kizárólagos célja. Ennél is fontosabb a félig fiktív főszereplő, Renner sorsa, aki válaszút elé kerül: vagy áldozat lesz, vagy pedig elkövető. Utóbbit választja, és ahogyan olyan sokan a korban, fokozatosan hagyja maga mögött a civilizáció írott és íratlan szabályait. Az Orgia mégsem az ő felmentése, bűnrészességének racionalizálása, hanem annak a kérdésnek a kíméletlen vizsgálata, hogy meddig maradhat normális az ember egy nem normális rendszerben. Spoiler: nem sokáig.

György Péter: Apám helyett

A 2025-ben elhunyt György Péter életművének egyik legszebb és egyben legszemélyesebb darabja édesapja életútján keresztül vizsgálja a 20. század Magyarországának történelmét és annak amnéziás emlékezetét. György Lajos, a bori munkatábort megjárt magyar zsidó keresztényként jut el a rendszerváltás utáni hazai szélsőjobboldali mozgalmakhoz. Ez a radikális döntés nem egyedülálló a generációjában. A felejtés egyszerre volt ajánlata és túlélési stratégiája a Rákosi- és a Kádár-korszaknak, de valójában a rendszerváltás sem hozta el soha a sokat mantrázott szembenézést és a kollektív felelősség társadalmi vitáját. György Péter átfogó könyve provokatív, de nem száraz – a szerző pótolhatatlan éleslátással és korszakokon átívelő, mély ismerettel mesél kultúráról, ellenkultúráról, néma cinkosságról és a hallgatás présében megszülető feszültségekről.

Edith Eva Eger © Jordan Engle

Edith Eva Eger: A döntés

Edith Eva Egert 16 éves korában hurcolták el a családjával együtt Kassáról Auschwitzba. A 2026. április 28-án elhunyt szerző egy volt az utolsó író túlélők közül, de hangvétele, életstratégiája és könyveinek hatása merőben eltér a fenti szerzőkétől. Valódi celeb volt, aki lájkvadászat helyett gyógyíthatatlannak tűnő sebek ápolására használta hírnevét. Világszerte keresett pszichológusként utat mutatott, hogy miként lehet felállni az életet romba döntő traumából, erőt meríteni a fájdalomból, a reményből pedig életstratégiát építeni. Nem véletlen, hogy Máté Gábor május 16-i estjén többek között az ő műveiből is elhangzanak részletek.