A 2017/18-as évad művésze: Szakcsi Lakatos Béla

A magyar jazz legendás alakja: örökre beírta nevét a hazai és nemzetközi zenetörténetbe. Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas előadóként, érdemes művészként, valamint a magyar jazz megkerülhetetlen személyiségeként nemcsak műfaji határokat bontott le, hanem egymást gazdagító világokat kapcsolt össze páratlan érzékenységgel. Karrierje már a hetvenes években figyelemre méltó nemzetközi visszhangot keltett: Chick Corea méltatása, a Montreux-i Jazzfesztivál elismerése és a Rákfogó együttesben végzett úttörő munkája egyaránt hozzájárult ismertségéhez. Munkásságát a klasszikus zene, a roma hagyományok, a jazz-rock, a fúziós irányzatok és a könnyűzene világában való szabad mozgás jellemezte. Olyan sztárokkal lépett színpadra, mint Frank Zappa, Art Farmer vagy Omar Hakim, miközben zsenialitásával és páratlan látásmódjával gazdagította a zenekultúrát. Szakcsi Lakatos Béla öröksége, művészi szellemisége és inspiráló jelenléte ma is formálja a hazai zenei életet, amit a Müpa közössége tisztelettel őriz.

A 2017/18-as évad kiemelt művészeként különböző zenei stílusok kavalkádjával ünnepelt közönségével a szezon során. Szakcsi: New Currents című estjén zongoraművész fiai, Ifj. Szakcsi Lakatos Béla és Szakcsi Lakatos Róbert is csatlakoztak hozzá; a generációkon átívelő művészi találkozás keretében vadonatúj Szakcsi-kompozíciók is felcsendültek olyan világhírű muzsikusok társaságában, mint Chris Potter és Gerard Presencer. A Bachtól a bluesig elnevezésű koncerten virtuóz játékával láthatatlan hidat épített a komolyzene és a jazz között: fiával, Szakcsi Lakatos Róberttel Bach c-moll zongoraversenyét szólaltatták meg, a Kelemen Kvartett kíséretében Bartók- vonósnégyest fűszerezett karakteres improvizációival, majd Presser Gáborral és Falusi Mariann-nal közös örömzenélése koronázta meg a produkciót. A zenész Bereményi Géza, Darvasi László és Závada Pál társaságában különleges műsorral, a zenét és az irodalmat egyszerre méltató Zene-szóval lepte meg a közönséget a magyar kultúra napja alkalmából.

Eötvös Péter méltató szavai Szakcsi Lakatos Béláról

Amikor Szakcsi Lakatos Béla hihetetlenül virtuóz zongorázását hallgatom, mindig Liszt és Chopin jut eszembe, ahogy George Sand szalonjában egymást túllicitálva mutatták be, hogy „ki mit tud”. Amit ők játszottak, ahogy a magyar és lengyel dallamokat és ritmusokat beleszőtték a kor zenei tradíciójába, az volt egyben a zongorázás magasiskolája is.

Béla improvizációi a mi korunk zenei gondolkodását tükrözik. Ezer stílusa van, csapong, amit az agya gondol, rögtön megszólal a keze alatt, amit a két keze játszik, az rögtön gondolattá válik (én úgy hallom, hogy sokkal több keze van: egy Shiva a zongoránál!). Ettől a folytonos áramlástól a sapka alatt felizzanak az idegpályái, és felizzik a levegő is Béla körül.

Ezért hallgatjuk állandó csodálattal.