A 2015/16-os évad művésze: Fassang László

A világ egyik legjelentősebb kortárs orgonaművésze, Liszt-, Gramofon- és Prima-díjas előadó, aki generációjának egyik legsokoldalúbb képviselője. Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen és a párizsi Conservatoire National Supérieur de Musique hallgatójaként végezte, ahol az orgona mellett improvizáció szakon is diplomát szerzett, és ahová évekkel később már professzorként tért vissza. A klasszikus orgonairodalom tolmácsolása mellett művészetének meghatározó eleme a hangszer lehetőségeinek kitágítása a különféle zenei stílusok – a jazz és a tradicionális zene – ötvözésén keresztül. Meghatározó szerepet játszott a Müpa orgonájának történetében is: szakértőként vett részt az építésében, 2006-tól az orgonakoncerteket szerkesztette, 2023-tól pedig a Müpa rezidens orgonistája.

Az évad művészeként 2015/16-ban több nagyszabású koncerttel állt a Müpa közönsége elé. A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával többek között Saint-Saëns híres III. („Orgona”) szimfóniáját és Liszt A-dúr zongoraversenyét is megszólaltatta, különleges összhangban az együttessel. Kamarapartnereivel a középkortól a kortárs zenéig ívelő esten mutatta be az orgona sokoldalúságát, ez alkalommal az improvizáció, valamint a klasszikus, jazz- és tradicionális elemek szabad szintézise is nagy hangsúlyt kapott. Az Orgonasztorik sorozat Mácsai Pállal közös, hatodik estjén a hangszerek királynőjének különböző szerepkörei és az orgonairodalom válogatott művei kerültek a középpontba, miközben a korábbi részek legizgalmasabb történeteit is felidézték, egyedülálló módon ötvözve a zenét és a színházat.

Mácsai Pál méltató szavai Fassang Lászlóról

Hajlott korban (magamra gondolok) az ember ritkán talál új barátot. (Az évad művészére gondolok.) Amikor felkért, hogy az orgonáról szóló sorozatának házigazdája legyek, csak egyetlen előadásról volt szó. Nem az én érdemem, hogy végül öt koncerten figyelhettem közelről a szenvedélyt, amely tárgyához fűzi.

Ez a rajongás, a mánia fogott meg, ez nyitotta meg bennem azt a mára kicsit rozsdássá vált kaput, amely a barátság terepére vezet, és tett egy számomra mindaddig távoli hangszer, az orgona hívévé.

A szigorú szakmaiságot, a biztos hangszeres tudást, az orgonaépítéshez elengedhetetlen kitartást és szervező készséget már csak irigylem.

A legfontosabbat pedig (a zenét), barátsággal köszönöm.