A 2015/16-os évad együttese: az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus
A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas Vashegyi György által alapított Orfeo Zenekar és Purcell Kórus a magyar régizenei élet megkerülhetetlen együttese. A Purcell Kórus eredetileg egyetlen operaelőadásra alakult, ám másfél évtized alatt az ország első számú historikus kórusává nőtte ki magát. Repertoárjuk a kora barokktól Mozartig ível, miközben rendszeresen vállalkoznak ritkán hallható darabok megszólaltatására is. Az 1991-ben alakult Orfeo Zenekar korhű hangszereken és stílusban szólaltatja meg a régi mesterek darabjait, így a két együttes közös munkája Vashegyi György művészi vezetésével egyedülálló zenei műhelyt hozott létre, amelynek teljesítményét a nemzetközi szakma is elismeri.
A 2015/16-os évad együtteseiként Monteverdi Poppea megkoronázása című operáját adták elő korhű megszólalásban, jelentős énekesgárdával idézve fel a barokk opera radikális újdonságát. A Régizene Fesztivál keretében Mondonville elfeledett, ám annál izgalmasabb Isbé című operája csendült fel a Versailles-i Barokk Zenei Központ együttműködésével, Katherine Watsonnal a címszerepben. Karácsonykor Bach hat kantátából álló monumentális oratóriuma szólalt meg a Norvég Barokk Zenekar közreműködésével. Az évadot a két együttes Mozart Idomeneo című operájával koronázta meg a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, ahol a főszerepet Ramón Vargas alakította – felejthetetlen estét nyújtva a közönségnek.
Berecz András méltató szavai az Orfeo Zenekarról és a Purcell Kórusról
Személyes vallomás egy népdalénekes előadótól
Szeretem a barokk zenét, a régi hangzást. Mint népzenét szerető ember is – régi zene közelében élek jó ideje. Hallgattam is sokat anélkül, hogy a szöveget értettem volna. Szöveges daraboknál is megrekedtem a dallam, a zenei forma szépségeinél. Az áttörést Vashegyi György és az övéi hozták meg. Úgy is mondhatnám, hogy a piros betűk a Müpa színpada felett. Purcell-darab volt. Az érzéki szerelem rabjai sajnálták az érzéketlen részegeket. A részegek viszont sajnálták emezeket. Milyen rossz rájuk nézni, a szemük beesett, úgy nézik a holdat, mintha abba valami nagy haszon volna, magukban beszélnek, nem kell nekik sem étel, sem ital! Mindezt azért a rövid önkívületért. A szerelem csalfa és igen munkás! Bezzeg a kulacs! Nyakát tekerem, nyelek, s máris minden jóra fordul! Nem hagy el, nem kell neki udvarolni! Maga a hűség és megbízhatóság! Megdöntöm, csorog…
Aztán a két tábornak egyszer csak megjön az esze, összefognak. Bortól, szerelemtől egyszerre bóduljunk! Hajrá! Éreztem, hogy Purcell úr szólt hozzám! Vashegyi mester gondoskodott, tanított, beavatott, hiányt pótolt! Azóta követem őket. Meséljenek nekem régi szép meséket! Szép régi hangszerekkel, cifrán díszített hangokkal, egy akarattal!
