Legújabb, teljes egészében magyar, illetve magyaros tematikájú lemezének (Magische Töne) válogatott operett- és operaslágereivel lép a Müpa közönsége elé Jonas Kaufmann, akit ezen az estén az itt most debütáló nagyszerű svéd szoprán, Malin Byström, a német sztártenor koncertjeinek karmestereként már számunkra is jól ismert Jochen Rieder és a lenyűgöző tradíciókkal rendelkező Baden-badeni Filharmonikus Zenekar társaságában köszönthetünk a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem pódiumán. A műsor gerincét a Kaufmann szívének gyermek- és kamaszkora óta olyannyira kedves operett két, világszerte népszerű magyarországi születésű alkotója, Lehár Ferenc és Kálmán Imre slágerei alkotják, a műfaj olyan emblematikus darabjait idézve meg, mint a Csárdáskirálynő, a Marica grófnő vagy A mosoly országa.

Vágyom egy nő után:

Az operett ezüstkorának e két mestere számára az Osztrák–Magyar Monarchia magától értetődő és éltető közegként, illetve letűntében is inspiráló, nosztalgikus emlékként egyaránt meghatározó jelentőségű volt és maradt, s műveikből ez a nem szűnő hatás mindmáig kihallható. Szertelen humor és őszinte érzelmesség, bohóság és szerelem ugyanazzal a természetességgel elegyedik a felhangzó számokban, akárcsak a Közép-Európa népeihez köthető zenei koloritok pompás változatossága, valamint a korszak divatos és egymást váltó táncformái, eltérő ritmusképletei a keringőtől a foxtrotton át a tangóig. Kálmán, Lehár és az egyetlen szám idejére, A cigánybáró lendületes bevonulási indulójával megidézett keringőkirály, ifjabb Johann Strauss mellett még két komponista – komoly hangvételű, emelkedett – szerzeményeinek jut szerep ezen az estén. Erkel Ferenc és Goldmark Károly életművét Kaufmann előadásában egyként leghíresebb operájuk, a Bánk bán, illetve a Sába királynője egy-egy tenoráriája képviseli: a hazai közönség szívét mindig megdobogtató „Hazám, hazám”, illetve a múlt és a jelen seregnyi legendás operaművésze által lemezre énekelt „Magische Töne”.

A Lehár- és a Kálmán-életmű több periódusát is jellegzetes slágerek képviselik a programon – innen és túl az Osztrák–Magyar Monarchia történelmi, társadalmi és mentális határvonalként egyaránt azonosítható széthullásán. Az 1910-es Cigányszerelem még a békebeli béke viszonyai között aratott hatalmas sikert (előbb a bécsi Carltheaterben, majd alig pár hónap múltán a budapesti Király Színházban), méghozzá a már az ifjabb Johann Strauss (1825–1899) operettjében, A cigánybáróban (1885) is megjelenő etnikai és zenei kolorit kamatoztatásával. A műsoron szereplő többi Lehár-operett viszont már abból az alkotói korszakból való, amelyben a komponista bevallottan a műfaj „nemesítésére” tett kísérletet. Ebben a törekvésében egy nagyszerű tenor, Richard Tauber vokális és színpadi tehetségére is támaszkodhatott (a húszas évek második felében keletkezett darabjait Tauber-operetteknek is szokás nevezni), így a legkevésbé sem meglepő módon ezekben a Lehár-művekben igazi mutatós tenorslágereket találhatunk. A cárevics (1927) címszereplőjének jutott az utóbb Lehár temetésén is elhangzó Volga-dal, a szerelmes ifjú Goethe a Friderika (1928) színpadán elénekelhette az „Ó lányka, ó lánykám” kezdetű románcot, és akkor A mosoly országa (1929) Szu Csong hercegének világhódító melódiáit még nem is említettük.

Richard Tauber énekel, zongorán közreműködik – Lehár Ferenc:

Kálmán életművét a Csárdáskirálynő részletei mellett az operett műfajára ironikusan reflektáló Marica grófnő (1924) és a Sándor Móric gróf históriáját elrajzoló darab, Az ördöglovas (1932) számai reprezentálják. A Marica grófnőből elhangzik többek között a shimmy-fox létére oly magyaros „Szép város Kolozsvár”, amelynek német eredetije a horvátországi Varasdot (továbbá Debrecent, a Balatont, a pusztát és a gulascht) említi, valamint Tasziló férfiúi vallomása, amely magyarul a pesti, míg németül a bécsi nők felé száll.

A bemutatásra nem szoruló „Hazám, hazám” mellett az opera műfaját a kezdőszavait Kaufmann új lemezének és e koncertnek is címként kölcsönző Goldmark-részlet, a Magische Töne képviseli. Az ária, amelyet a végzetesen megbűvölt Asszád énekel a Sába királynője második felvonásában, olyan legendás előadókra talált az elmúlt 150 év során, mint Enrico Caruso, Leo Slezak vagy Nicolai Gedda.

A legnagyobbak egyike: Nicolai Gedda

A koncert főszereplője, Jonas Kaufmann nem először énekel operettet a Müpában, és egyebekben is számos alkalommal adta már bizonyságát a műfaj iránti vonzalmának. A sztártenor, aki a legutóbbi szilvesztert épp A denevér férfi főszereplőjeként töltötte a bécsi Staatsoper színpadán, máig szívesen idézi fel korai operettemlékeit, amelyeket elsősorban tiroli nagymamájának köszönhet. Ifjabb Johann Strauss említett darabja, annak is Carlos Kleiber által vezényelt 1976-os lemezfelvétele pedig túlzás nélkül derűvel sugározta be Kaufmann kamaszkorát. Egy interjúban így mesélt erről: „Diákkoromban akárhányszor csak valami nemszeretem tennivalóm akadt, elég volt föltennem a lemezjátszóra a Carlos Kleiber-féle Denevért, és máris letörölhetetlen mosoly ült ki az arcomra.”

Kaufmann mint Eisenstein A denevér Óraduettjében:

Az énekes legújabb lemeze, az alig két hete megjelent Magische Töne még az eddigieknél is érzékletesebbé teszi az operetthez fűződő meghitt viszonyt – méghozzá úgy, hogy az album egészét magyar szerzők sora és a magyaros tematika határozza meg. Egy friss interjújában (Kurier, márc. 15.), amely beszédes módon a „Nem játszhatnánk gyakrabban operettet?” címet viseli, többek között a következőképpen érvelt a műfaj mellett az immár intendánsként is nyilatkozó Kaufmann: „Hihetetlen, mennyi nagyszerű mű született magyar zeneszerzőktől. […] Természetesen ezek a történetek nem olyanok, amelyekkel Nobel- vagy Pulitzer-díjat lehetne nyerni. De ez az operára is igaz. Attól, hogy értjük a szöveget, már unalmas lenne? És ha olaszul van, akkor senki sem veszi észre, hogy unalmas? Ez nem lehet igaz. Az operettek közt sok magas színvonalú zene található, és úgy gondolom, hogy e darabok hajdani hatalmas sikere ma is megismételhető. Szó sincs arról, hogy a közönség ne lenne fogékony egy mosolyra, vagy ne akarna néhány órára kiszakadni a valóságból. Ezek a művek válságok idején születtek; az operett egyfajta tánc volt a vulkán peremén. Anélkül, hogy túlságosan apokaliptikus lennék: a helyzet ma bizonyos tekintetben hasonló. Gazdasági válság, háborúk – a közönség vágyik azokra a pillanatokra, amikor elfelejtheti a gondjait.”

Mivel ez a koncert egy lemezbemutató turné része, az est folytatásaként kézenfekvő döntésnek tűnhet meghallgatni Jonas Kaufmann Magische Töne című új – a Magyar Állami Operaház Zenekarával a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, illetve az Eiffel Műhelyházban rögzített – albumát, vagy akár a korábbi, Fischer Ádám vezényletével felvett bécsi operettlemezét (Wien, 2019).

Jonas Kaufmann varázslatos hangja a Müpában:

Ugyancsak a Müpához kötődő választás lehet a Müpa Home kínálatából kiválasztani A mosoly országa 2019-es előadását, amelyet Káel Csaba rendezett, de a programban szereplő mindkét operát beszerezhetjük az ő rendezésében: a Bánk bán 2002-es filmváltozata és a Sába királynője színpadi előadásának felvétele is elérhető és megtekinthető.

Müpa Home

Amennyiben a további tájékozódás fő iránya az operett műfaja lenne, okvetlenül megemlítendő, hogy a koncerten elhangzó darabok közül három, A cigánybáró, A mosoly országa és a Csárdáskirálynő jelenleg is szerepel a Budapesti Operettszínház repertoárján. A szegedi, a miskolci vagy akár a kecskeméti színház műsorán szintén találhatunk klasszikus operettet – izgalmasan naprakész feldolgozásban –, és persze kínálkoznak legendássá vált, filmszalagon megőrzött produkciók is, például a Honthy Hanna kedvéért jelentősen átírt Csárdáskirálynő még fekete-fehérben rögzített operettszínházi előadása, vagy ugyane Kálmán-remekmű filmváltozata Anna Moffóval a címszerepben – mindkettő Szinetár Miklós rendezésében. S az operettről, erről a történetiségében, kulturális és társadalmi jelenségként is izgalmas műfajról akár olvasni is érdemes: többek között Csáky Móric gondolatgazdag alapművét (Az operett ideológiája és a bécsi modernség), valamint Rátonyi Róbert kétkötetes, anekdotikus összefoglalóját (Operett I-II.), vagy netalán e sorok írójának pár éve megjelent portrégyűjteményét a bécsi-budapesti operettek világából (Operettország).

Írta: László Ferenc

A helsingborgi születésű és Stockholmban végzett svéd szoprán, Malin Byström pályafutása az ezredfordulón indult, s alig néhány év leforgása alatt meghódította Londont és Münchent, majd kevéssel utóbb a New York-i Metropolitant is, amint annak 2016-ban a Don Giovanni HD-világközvetítése révén a Müpa közönsége is tanúja lehetett. Az akkor Donna Elvira szerepét megformáló Byström, akit két esztendővel később az International Opera Awards gáláján az év énekesnőjeként ünnepeltek, Arabella szólamában ma éppúgy a világ legkeresettebb művészei közé tartozik, mint az Otello Desdemonájaként vagy a Fidelio Leonorájaként. Az utóbbi szerepet legközelebb májusban, Clevelandben alakítja, a 2025–26-os évadot pedig Ruszalkaként zárja a Bajor Állami Operaház színpadán.

© Peter Knutson

Jochen Rieder útja tanulmányai végeztével Karlsruhétól Brémán át a Zürichi Operaházig vezetett. Ezeken a helyeken, valamint Christian Thielemann asszisztenseként a Bayreuthi Ünnepi Játékokon a német karmester széles körű ismereteket szerzett a zenés színház működéséről, valamint az olasz és a wagneri repertoárról. Ennek köszönhetően a frankfurti Alte Operben vagy a milánói Scalában is visszatérő vendégművésznek számít. Koncertkarmesterként ugyancsak keresett: a londoni Royal Filharmonikusokat és a Filharmónia Zenekart, a zürichi Tonhalle Zenekarát és a Francia Nemzeti Zenekart egyaránt többször vezényelte már. 2009 óta rendszerint ő Jonas Kaufmann áriaestjeinek dirigense szerte a világon.

© Peter Adamik

Baden-Baden imponáló zenekari hagyománya egészen a 15. századig vezethető vissza, és az újkori Európa elitje által előszeretettel látogatott fürdő- és kaszinóváros filharmonikusai 1854 óta állandó együttesként muzsikálnak. A Baden-badeni Filharmonikus Zenekar a zenetörténet olyan óriásaival koncertezett és alakított ki szoros művészi kapcsolatot, mint Liszt Ferenc, Hector Berlioz, Johannes Brahms, Igor Stravinsky vagy Bartók Béla. A jelenkor nagy énekesei, Anna Netrebko, Elīna Garanča vagy Plácido Domingo ugyancsak szívesen választják a zenekart, ha épp gálakoncertet adnak. A világszerte számos nemzetközi turnét teljesítő és megannyi lemezfelvételen közreműködő együttes vezető karmestere 2022 óta a német Heiko Mathias Förster.

© Joerg Bongartz