Milyen út vezetett a közös munkáig a világhírű zeneszerzővel? Mitől bátor Tan Dun operájának története? És hogy kerül mindebbe a tea?

Mai epizódunkban Tan Dun Tea – a lélek tükre című operájáról a produkció rendezőjével, Káel Csabával beszélget Hózsa Zsófia.

A beszélgetés meghallgatásával nézőink akár a Müpa felé tartva is rá tudnak hangolódni a koncertre.

Előhang

A Tea – A lélek tükre, Tan Dun 2002-ben bemutatott háromfelvonásos operája a tokiói Suntory Hall felkérésére született. Bár a művet azóta már operaházi körülmények között is bemutatták, különleges hangzásvilágát, atmoszféráját, illetve a zeneszerző által elképzelt látványát a modern hangversenytermekben lehet a legtermészetesebb módon megteremteni. A librettót maga a zeneszerző, valamint a kínai drámaíró, Xu Ying dolgozta ki, eredetileg kínai nyelven, ugyanakkor a kompozíció rendszerint angol fordításban hangzik el – már a premieren is így énekelték. A mű cselekményének középpontjában a japán hercegként született szerzetes, Seikyo és a kínai hercegnő, Lan tragikus szerelmi románca, illetve az az összetett filozófia és életszemlélet áll, melyet a teakészítés és fogyasztás rituáléja a maga gazdag szimbólumrendszerével megjelenít. A librettó kialakítására és az opera szellemiségére alapvető hatást gyakorolt a ma ismert legrégebbi teakönyv, Lu Yu (733–804) Ch’a Ching (Chajing) című, 760 körül írt munkája, mely tíz fejezetben tárgyalja a teacserje eredetét, a hozzá kapcsolódó mítoszokat, a termesztés praktikáit, a szüretet, a főzés előkészítését, magát a fogyasztást, a különböző régiókra jellemző eltéréseket. A könyv negyedik fejezete például huszonnyolc olyan eszközt nevez meg, melyet az ital elkészítésekor, majd fogyasztásakor szükséges használni.

Lu Yu, a kínai teakultúra atyja:

A Tea – A lélek tükre tokiói premierje után a Tokyo Journal kritikusa így írt: „A librettó az emberi létezést meghatározó összes elemmel számot vet, a szerelemmel, a filozófiával, a művészetekkel, a lélekkel, az érzelmekkel, a hagyományokkal, a vallással és a természettel, s mindezeket olyan eszmék, szimbólumok, metaforák és fogalompárok keretezik, mint a múló idő, valóság és absztrakció, közvetlenség és közvetettség, egyetemesség és egyediség, komplexitás és egyszerűség, nehézség és könnyedség. A fentiek az egyszerű, de igen hatásos színpadi játékkal, világítással, jelmezekkel és mindenekelőtt Tan Dun dinamikus zenéjével kiegészülve intenzív drámai hatást keltenek. A szimbolikus elemek, mint a víz, a kő, a föld és a papír itt hangszerré is válnak, és meglepően harmonikus viszonyba kerülnek a zenekarral, varázslatos hatást keltve. A hangok átlépik az idő és a kulturális különbségek határait, és az emberi élet lényegét érintik.”

A helyszín egy templom kertje Japánban. Seikyo főpap felemel egy üres teáskannát, majd egy üres csészét, és rituálisan kortyolgat belőle. Éneklő szerzetestársai megkérdezik tőle, miért issza az üresség teáját. Az egykor hercegnek született Seikyo elmeséli, hogy évekkel ezelőtt elveszítette a szerelmét, és azután állt szerzetesnek.

A második jelenet tíz évvel korábban játszódik. A kínai császár palotájában nagy a boldogság, a gyönyörű Lan hercegnő és bátyja színházi előadással szórakoztatják apjukat. Ekkor érkezik Seikyo, aki feleségül kéri a hercegnőt. A császár habozik, zavarban van, és arra kéri Seikyót, szavaljon el neki egy teaverset. Lan bátyja ugyanakkor láthatóan ingerült, és dühösen fejezi ki nemtetszését. Kiváló előadásával Seikyo végül elnyeri a császár beleegyezését.

A rituális kínai teaszertartás közben egy perzsa utazó érkezik, és ezer lovat kínál egy értékes könyvért, a Tea Könyvéért, melyről úgy tudni, hogy kincseket érő bölcsességeket rejt. Lan bátyja felmutat egy kötetet, és azt állítja, ezt keresheti a perzsa utazó, Seikyo azonban kétségét fejezi ki, hogy a herceg birtokában lévő könyv azonos lenne azzal, amit Lu Yu, a Tea Bölcse egykor mutatott neki. A herceget felháborítja Seikyo állítása, és esküvel fogadja, hogy feláldozza az életét, ha Seikyo megmutatja neki az „igazi” Tea-könyvet, Seikyo pedig megígéri, hogy végez magával, ha kiderül, hogy tévedett.

Seikyo és Lan dél felé utaznak, hogy megkeressék a valódi Tea-könyvet. Lan elmeséli Seikyónak a legendát arról, hogyan fedezték fel a teát évezredekkel ezelőtt. Az út során szerelmük virágba borul.

Seikyo és Lan egy rituális teaszertartásra érkeznek, amelyet Lu Yu, a bölcs teamester lánya tart. Lu Yu már halott, a lány pedig azzal a feltétellel adja át a Tea-könyvet Seikyónak és Lannak, hogy az abban őrzött bölcsességet az egész világon terjeszteni fogják. Amint olvasni kezdik, beront Lan bátyja, és magához ragadja a szent iratot. A Seikyo és a herceg közötti összecsapást Lan próbálja megakadályozni, ám véletlenül ő maga sebesül meg. A hercegnő kiissza az üresség teáját, majd meghal, a herceg pedig Seikyo elé térdel, és átadja kardját. Seikyo ahelyett, hogy megölné a herceget, levágja a saját haját.

Újra halljuk az éneklő szerzeteseket. Egy japán teakertben Seikyo, a szerzetesek vezetője felemeli az üres teáskannát, körbeadja az üres teáscsészéket, és élvezi az üresség teáját.

A darab három felvonásból áll, az egyes felvonásokhoz Tan Dun a teakészítéshez kapcsolódó alapelemeket társította: az elsőhöz a vizet és a tüzet, a másodikhoz a papírt, a harmadikhoz a cserepet és a köveket. Az alapelemek a maguk anyagi valóságában is megjelennek a darabban, ahogy az anyagok jellegzetes hangjai is. A cserepek gamelán zenét idéző ütőhangszercsoportot alkotnak, de hangszerként funkcionálnak a kövek-kavicsok, a papír és a víz is. A víz, pontosabban átlátszó falú, öblös víztartó edények Tan Dun korábbi műveiben is megjelentek már, a muzsikus kezéről visszacsorgó, visszacsepegő víz hangja, a vízfelszín megütéséből származó sokféle effektus vagy a vízbe merülő hangszerek hangja mind-mind megjelenik a darab partitúrájában.

Tan Dun több művében is hangszerként használ nagy méretű, vízzel telt edényeket, még versenyművet is írt „vízre” és zenekarra:

Ugyanakkor az is rendkívül fontos, hogy ezek a hangszerek, a hangok forrása és a hangkeltés módja a közönség számára is láthatóvá váljék. A zenélés látványa ugyanúgy része a színpadi akciónak, mint az énekes színészek játéka, Káel Csaba Hongkongban bemutatott rendezésében például a közreműködő ütőhangszeres virtuózok (Chenchu Rong, Karen Yu, Elise Liu) múzsák és egyben attraktív táncosok is. De a nagy méretű, kibontott rizspapírtekercsek nem puszta hangforrások, felületükön vetített képek jelennek meg. A világítás is kulcsfontosságú a darab atmoszférája és a hangszeres játék érzékeltetése szempontjából, a Tea tehát olyan opera, mely a modern hangversenyterem minden technikai adottságát a művészi összhatás szolgálatába képes állítani. Az Opera News kritikusa, Ken Smith a Tea európai premierje után úgy fogalmazott, hogy a különleges technikával megszólaltatott hangok és effektusok „lényegében hangmagasság nélküli vezérmotívumokká fejlődnek. A kövek a sors érzetét, a papír a finom érzékiséget, a víz a születés és újjászületés homályos-baljós üzenetét sugározza. Érződik, hogy a Tea hallatlanul impulzív zenéje már régóta érlelődött Tan Dun műhelyében.”

Az angol zenei magazin, az Opera kritikusa, Michael Davidson szerint Tan Dun darabja „Kelet és Nyugat, vallás és dráma, szerelem és halál lenyűgöző keveréke. A központi szerelmi történet, a japán szerzetes, Seikyo (Szent Hang) és a kínai hercegnő, Lan (Orchidea) története olyan költői módon bontakozik ki, hogy ehhez képest a Rómeó és Júlia világa nyersnek és zűrzavarosnak tűnik.” A darab cselekményének ideje Japán és Kína konfliktusokkal terhelt kapcsolatának egy ritka kegyelmi korszakára esik: egy japán herceg kérőként léphet be a kínai császár udvarába. A Tang-dinasztia uralta Kína a japán kultúra átvételének időszakát élte. A két ország számos megállapodást kötött, a japán udvar pedig hivatalos követeket nevezett ki Kínába. A kulturális hatások kölcsönösek voltak, a Tang-civilizáció egyes elemei mélyreható változásokat hoztak a japán kormányzásban éppúgy, mint a kultúrában és a vallásban.

Kína aranykora: a Tang-dinasztia:

Néha egészen népes küldöttségek érkeztek Japánból Kínába, egy-egy csoport akár hatszáz főt is számlált, tagjai között hercegek, diákok és szerzetesek is voltak. A japánok nyersanyagokat és különféle selyemszöveteket szállítottak Kínába, hogy azokat kínai árukra, például könyvekre, hangszerekre, vallási írásokra és buddhista képekre cseréljék. Az opera világa ebből a gazdag történelemből merít, a két kultúra összefonódása Tan Dun darabjának fontos eleme. A zeneszerző tudatosan építette be művébe a két távol-keleti kultúra különböző színházi hagyományait is. A Tea kapcsolódik a pekingi operához, az első felvonás színházi jelenete pedig a kínai irodalom egyik alapművét, A nyugati utazást idézi; de legalább ilyen meghatározó a tradicionális japán színház, a nó és a kjógen hatása is. A darab tokiói premierjének egyik jellegzetes díszleteleme a nó színház emblematikus, a halottak és az élők világát elválasztó teret jelképező hídjára (hashigakari) emlékeztetett.

Tan Dun kísérletező, experimentális zeneszerzőként vált ismertté, az 1990-es évek legelején New York modern művészeti színtere vonzódott zenéjének egzotikumához és merész hangzásához, a komponista rendszeresen dolgozott avantgárd tánccsoportokkal és színházi társulatokkal. 1991 decemberében néhány hét különbséggel két recenzió is megjelent Tan Dunról a New York Times vezető kritikusától, Edward Rothsteintől. Az egyik írás találó címe ez volt: Egy vallás nélküli sámán (A Shaman Without Religion). Ebben az évben, 1991-ben szerezte Tan Dun azt a csellóra és ütőegyüttesre írt darabját, melyet a budapesti közönség is hallhatott már Szabó Judit és az Amadinda Ütőegyüttes előadásában. Az Elégia – Hó júniusban (Elegy – Snow in June) egy 13. századi kínai drámát idéz, ebben egy fiatal nőt olyan bűnökkel vádolnak, melyeket soha nem követett el. Még a természet is fellázad a hamis váddal szemben, a nő vére nem hull a földre, felfelé száll, majd a nyár közepén esni kezd a hó, és három évig tartó aszály sújtja a vidéket. Már ebben a darabban is fontos szerepet játszott a papírtépés hangja, illetve a kövek zenéje.

Tan Dun Elegy – Snow in June című kompozíciója Szabó Judit és az Amadinda előadásában:

A következő évben, 1992-ben született Tan Dun egyik legizgalmasabb nagyzenekari kompozíciója, a Paul Klee festményei által inspirált Death and Fire: Dialogue with Paul Klee (Halál és tűz – párbeszéd Paul Kleevel). Érdekes összevetni ezt a darabot Veress Sándor 1952-ben bemutatott művével (Hommage à Paul Klee) vagy Eötvös Péter Reading Malevich című, ugyancsak festmények ihletésére írt 2018-as nagyzenekari darabjával.

A Tea az 1990-es évek újszerű hangzásokat kereső, kísérleti műve, összefoglaló, szintetizáló darabja, ugyanakkor Tan Dun szívesen kipróbálta magát az opera nyugatiasabb formáiban, stílusában is. Ilyen volt a Marco Polo (1995), majd nem sokkal a Tea után a Plácido Domingo főszereplésével bemutatott Az első császár (2006) – mindkét mű Kína történelmének régmúltjából vette tárgyát.

Ha van kedve és ideje, hallgasson bele ezekbe a csodálatos művekbe is!

Írta: Molnár Szabolcs

Lucy Fitz Gibbon repertoárja a reneszánsztól napjainkig terjed. Vallja, hogy a klasszikus zene jövője szempontjából kortárs darabok előadása éppúgy elengedhetetlenül szükséges, mint a régebbi korok elfeledett műveinek felfedezése. Tanulmányait a Yale Egyetemen, majd a Royal Conservatory of Music Glenn Gould Iskolájában végezte, mesterdiplomáját a Bard College Konzervatóriumában kapta, jelenleg ugyanitt az Énekművészeti Program oktatója. Az amerikai szoprán olyan együttesekkel működött együtt, mint a Saint Paul Kamarazenekar, a Tanglewoodi Zenei Központ Zenekara, a Lexingtoni, a Richmondi és a Tulsai Szimfonikus Zenekar. A Carnegie Hallban az Amerikai Szimfonikus Zenekar társaságában mutatkozott be. Kamaraénekesént gyakran lép fel zongorista férje, Ryan McCullough oldalán.

Herczeg Máté a budapesti Zeneakadémián és a Salzburgi Mozarteumban végzett. Több nemzetközi énekverseny díjazottja, és már tanulmányai idején bemutatkozott a Müpában – a férfi címszerepet énekelte Purcell Dido és Aeneasában –, valamint a Salzburgi Ünnepi Játékokon. 2023-ban ugyanitt Vlad szerepében lépett fel Mischa Tangian Ping Pong című operájának ősbemutatóján. 2024-ben részt vett a Festival della Valle d’Itria fiatal művészek számára indított programjában, 2025-ben Figarót és Leporellót alakította Németországban. A 2026-os évadban több rangos felkérést kapott, többek között Bartók Béla Cantata profanájában és Carl Orff Carmina Buranájában, de nyáron a Figaro házassága Almaviva grófjaként is bemutatkozik. Hangversenyrepertoárján olyan jelentős művek szerepelnek, mint Händel Messiás című oratóriuma, Duruflé Requiemje vagy Brahms A szép Magelone című dalciklusa.

© Shirley Suarez

Motoki Ishii alapdiplomáját (2015) és mesterdiplomáját (2020) is a Tokiói Művészeti Egyetemen szerezte, 2020 után a Suntory Hall Operaakadémiáján folytatta tanulmányait. A japán tenor díjat nyert a 4. Nemzetközi Nikko Zenei Fesztivál énekversenyén, valamint a 30. Takarazuka Vega Zenei Versenyen. Repertoárján olyan szerepek találhatóak, mint Rodolfo (Puccini: Bohémélet), Riccardo (Verdi: Az álarcosbál), Jászón (Cherubini: Médeia) vagy Alfredo (Verdi: Traviata). Utóbbi szerepben 2021-ben debütált a Suntory Hall színpadán. Koncerténekesként fellépett a Kanagavai, a Tokiói és a Kanszai Filharmonikus Zenekarral.

A hongkongi származású basszbariton, Apollo Wong operaénekesként és karmesterként egyaránt aktív. Tanulmányait az Egyesült Államokban és Németországban végezte, első díjat nyert a Palm Springs Opera Guild Énekversenyen, és megkapta a Pasadena Opera Guild ösztöndíját. 2019-ben első helyezést ért el a Hongkongi Karvezetőversenyen. Sokféle műfajban mozog otthonosan, énekelt operákban és musicalekben is. Kiemelkedő alakításai közé tartozik Don Pasquale, Figaro, Sarastro, Lőrinc barát (Rómeó és Júlia), Colline (Bohémélet) vagy Javert nyomozó (A nyomorultak) szerepe. Énekesként és karmesterként is közreműködött Bach h-moll miséjének, Mozart Requiemjének és Brahms Német requiemjének előadásában. Közel áll hozzá a kortárs zene, a hongkongi zeneszerző, Chan Hing-yan több operájának premierjén énekelt.

A mongol származású kínai mezzoszoprán, Deng Ying Zhang Jinhua és Guo Sen növendékeként végzett, de mesterei között megtalálhatjuk Li Muzi, Olga Eremenko és Sun Qidi nevét is. 2022-ben a Jégvirág című oratóriumban az Anya szerepét énekelte, ezüstérmet nyert a 8. Országos Páva Énekversenyen, valamint különdíjat kapott a csengtui Arany Lótusz Versenyen. 2023-ban első díjat nyert az Arany Harang Versenyen Hejlungcsiangban, majd nagydíjat a Vincerò Nemzetközi Énekverseny kínai döntőjében. 2024-ben Zürichben részt vett Veszelina Kazarova mesterkurzusán, és első lett az ehhez kapcsolódó versenyen, valamint Carmen szerepét alakította egy nemzetközi operaprodukcióban. 2025-ben Tan Dun Tea – a lélek tükre című operájában lépett fel a Fucsieni Nagyszínházban, de énekelt Beethoven IX. szimfóniájában is.

A kiváló ütőhangszeres művész, Chenchu Rong a klasszikus, illetve kortárs zenében, valamint a jazz műfajában egyaránt aktív. Tan Dun úttörőként, Jerry Bergonzi pedig az orientális jazz jövőjének egyik letéteményeseként méltatta. Számos díjat nyert kínai és nyugati ütőhangszeres versenyeken, többek között a görögországi Global Percussion Competition 2. helyezettje és a szingapúri Kínai Ütősverseny győztese lett. Olyan rangos együttesekkel játszott, mint a Philadelphia Orchestra vagy a Rotterdami Filharmonikusok. Tan Dun több alkalommal kérte már fel művei előadására a világ számos pontján. 2012-től saját együtteseiben a kínai hagyományokat a jazz és a modern zene elemeivel ötvözi. Jelenleg a sanghaji és a bostoni konzervatórium oktatója.

© Xiaomin Mo

Fábry Boglárka szülővárosában, Debrecenben kezdte zenei tanulmányait, először zongora, majd ütőhangszer szakon. A Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola elvégzése után a Zeneakadémia ütőhangszer szakán diplomázott 2003-ban. Az egyetemi évek alatt Leigh Howard Stevens, Robert Van Sice, Gordon Stout, She-e Wu mesterkurzusait látogatta, 2000-ben részt vett Leigh Howard Stevens nyári akadémiáján, játszott a Jeunnesses Musicales World Orchestra 1999/2000-es együttesében. 2009 óta a Concerto Budapest tagja, tizenöt éve a zenekar szólamvezető timpanistája, 2012-től a Budapesti Fesztiválzenekar állandó kisegítője. 2000 óta tanít a budapesti Szent István Zeneművészeti Szakgimnáziumban, 2019-től pedig a Zeneakadémia dallamhangszer fakultásának tanára.

Hayashi-Kelemen Jácint–Yuuka a marosvásárhelyi Művészeti Líceumban, majd a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián végezte tanulmányait, később a budapesti Zeneakadémián képezte tovább magát. Részt vett Fernando Hashimoto, Theodor Milkov, Major Bence, Kai Strobel, Juanjo Guillem és Aiyun Huang mesterkurzusain. Repertoárja a klasszikus művektől a kortárs zenéig terjed, és számos együttessel működik együtt, köztük a Neopercusión Ensemble-lal és az Ensemble Boswillal. Rendszeresen koncertezik szólistaként és kamarazenészként, tagja a Couleurs formációnak. Fellépett az Enescu Fesztiválon, a Bartók Tavaszon, valamint az Ágora Actual Percussió és a Fesztivál Akadémia Budapest programjában. A 2023-as Yamaha verseny díjazottja, művészetében az ütőhangszerek kifejezési lehetőségeit kutatja, az európai hagyományokat japán gyökereivel és új zenei törekvésekkel ötvözi.

© Márkos Tamás

Xu Ying a Kínai Opera- és Táncszínház vezető írója. 1996 és 1998 között vendégkutatóként az Egyesült Államokban élt és a Los Angeles-i Egyetem vendégprofesszoraként dolgozott – ekkor ismerkedett meg Tan Dunnal és lett a Tea társalkotója. Drámai műveit az Egyesült Államokban, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Hollandiában, Görögországban, Új-Zélandon, Japánban és több kínai nagyvárosban játszották, operalibrettóit és színműveit többek között angol, német, japán, francia, olasz és koreai nyelvre fordították le.

Káel Csaba mérnöki diplomájának megszerzését követően 1989-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola film- és tévérendezői szakán. 1990-ben részt vett a londoni East-West Producers Seminar képzésén. A Kossuth- és Nádasdy Kálmán-díjas művész 1999 óta rendez operákat színpadon, koncertpódiumon és filmen is, 2002-es Bánk bán-operafilmje külföldön is elismerést aratott. 2011 óta a Müpa vezérigazgatója, 2019-től a mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos, egyszersmind a 2021-ben létrehozott Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek és a Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál alapító vezetője.

© Csibi Szilvia / Müpa

A Magyar Nemzeti Férfikar (korábban Honvéd Férfikar) Magyarország egyetlen hivatásos férfikórusa. Az operaszínpadok és a koncertpódiumok állandó vendége, a klasszikus zenei hangversenyélet nélkülözhetetlen szereplője itthon és külföldön egyaránt. Az 1949-ben alapított együttes kezdettől különleges hangzást képviselt, amelyhez az évek során magas szintű előadói érzékenység is társult. Az egykor katonákból alakult kórus mára már magas képzettséggel rendelkező énekművészekből áll. A Magyar Nemzeti Férfikar a hagyományos klasszikus és kortárs zenei feladatok mellett szívesen vállal műfaji kirándulásokat a crossover területére is. Az elmúlt évtizedek során a kórus négy kontinens több tucatnyi országában turnézott, Mexikótól az Egyesült Államokon át Kínáig.

© Raffay Zsófia

A Concerto Budapest Magyarország egyik vezető nagyzenekara, egyéni hangzásával, nagy ívű műsorszerkesztésével különleges és meghatározó szereplője a magyar és nemzetközi zenei életnek. Széles repertoárja Mozart és Beethoven klasszikus versenyműveitől Schubert, Csajkovszkij, Stravinsky és Sosztakovics virtuóz, nagyszabású szimfonikus szerzeményein át Ligeti György, Thomas Adès, Kurtág György, Krzysztof Penderecki és Vidovszky László kortárs alkotásaiig terjed. A zenekar állandó vendégei olyan elismert magyar zenészek, mint Takács-Nagy Gábor, Ránki Dezső, Várjon Dénes, Kelemen Barnabás, Baráti Kristóf, Fenyő László, Szűcs Máté, Berecz Mihály vagy Perényi Miklós, visszatérő nemzetközi vendégszólistái közé tartozik Christian Tetzlaff, Augustin Hadelich, Szergej Krilov, Pierre-Laurent Aimard, Angela Hewitt, Gidon Kremer, Elisabeth Leonskaja, Marc Bouchkov, Arvid Engegård, Nyikolaj Luganszkij, Heinz Holliger, Khatia Buniatishvili, Mihail Pletnyov és Jevgenyij Koroljov. A Concerto Budapest az elmúlt években számos nemzetközi fesztiválra, Európa, Amerika és a Távol-Kelet rangos koncerttermeibe is meghívást kapott. Tiszteletbeli elnöke Kurtág György.

© Valuska Gábor