A zeneszerzők Josquintől és Janequintől Couperinen és Rameau-n át Vivaldiig és Telemannig már jóval Joseph Haydn (1732–1809) megszületése előtt vallották, hogy hangokkal bármi megjeleníthető: madarak, kutyák, macskák, Kötögető nők, Nyíló liliomok, A hamburgi apály és ár, sőt A négy évszak. Az ausztriai Rohrau szülöttének újítása kettős. Egyrészt A teremtés című oratóriumában nem egy-egy növényt, állatot, égitestet, hegyet, vizet és más élő vagy élettelen létezőt ábrázolt, hanem mindezek ezerszínű összességét, az egész világot a keletkezéstörténet szemszögéből, másrészt a műfaj ezúttal nem rövidke billentyűs darab, nem madrigál vagy zenekari szvit, és még csak nem is versenyműciklus, hanem egész estét betöltő oratórium. A sors bölcs rendelése, hogy A teremtés a már nem fiatal Haydn alkotása, amelyet a zeneszerző hatvanöt évesen, 1797-ben kezdett komponálni, és tizenegy esztendővel halála előtt, 1798-ban fejezett be.

Joseph Haydn

A munka kezdetén immár hét éve megszabadult az Esterházyak rezidenciális muzsikusának nyűgössé vált státusától. Ez a szolgálat huszonkilenc éves korában, 1761-ben kezdődött, és 1790-ben, Miklós herceg halála után, az Esterházyak által jelentős nyugdíjjal ellátott és a szabad mozgás lehetőségével felruházott zeneszerző Bécsbe költözésével ért véget. Ekkor Haydn ötvennyolc éves: a 18. század fogalmai szerint már inkább idős, mint középkorú ember. Bár létbizonytalanság nem fenyegeti, mégis imponáló a bátorság, amellyel korosan arra vállalkozik, hogy tehetségével és műveivel kilépjen az európai zenepiacra, személyesen is megmutatkozva a nagyvilágban, amely zenéjét régóta ismeri, őt magát azonban még nem. E vállalkozás részét alkotják Johann Peter Salomon (1745–1815) hegedűművész és impresszárió javaslatára vállalt, rendkívüli sikereket hozó londoni utazásai, melyek A teremtés keletkezéstörténetének is fontos előzményei.

A zeneszerző két látogatást tesz a szigetországban, az elsőt 1791–92-ben, a másodikat 1794–95-ben. Mindkét alkalommal hall Händel-oratóriumokat, melyek jelentős hatást gyakorolnak alkotói képzeletére. Olyan művek előadásán lehet jelen, mint az Izrael Egyiptomban, az Eszter, a Saul, a Júdás Makkabeus vagy a Messiás. A Haydn-irodalom szerint a Händel-oratóriumok élménye – s ezeken belül a kórus fontossága, funkciója, kezelésének módja – jelentős szerepet játszott két kései mű, A teremtés és Az évszakok koncepciójának megformálódásában.

Haydn kórustételeinek egyik lenyűgöző példája A teremtésből:

E két nagy oratórium megírásának más szempontból is ekkor jött el az ideje. Haydn az Esterházyak szolgálatában sok nagyszerű művet komponált, ám ahogyan a kései szimfóniák erőteljesebben szimfonikus hangzása és grandiózus gesztusvilága is túlmutat egy főúri kastély dísztermének szerény dimenzióin, úgy a nagy oratóriumok is a polgári hangversenyélet tágas termeire és jegyvásárló közönségének tömegeire számítanak, s ezekkel olyan városok szolgálhatnak, mint London vagy Bécs.

A teremtés szövegkönyve több forrásból táplálkozik. Az alapvetés természetesen maga a Biblia, az Ószövetség genezistörténete. Egy újabb réteg John Milton (1608–1674) angol költő Elveszett Paradicsom című eposza, amelynek részleteit Thomas Linley (1733–1795) dolgozta át. Linley szövegét évtizedekkel korábban Händelnek is felkínálták, ő azonban bőbeszédűnek vélte a librettót, ezért nem vállalkozott megzenésítésére. Haydn számára azonban éppen a részletgazdagság bizonyult ígéretesnek, mert lehetőséget kínált számos illusztratív kompozíciós eszköz alkalmazására.

Második londoni útjáról tehát hazavitte Bécsbe a szöveget, ahol azt németre fordította és átdolgozta-kibővítette Gottfried van Swieten báró (1733–1803), a nagy műveltségű, holland születésű osztrák diplomata, a bécsi zeneélet befolyásos alakja, aki könyvtárának barokk kottáival Mozart zenei fejlődésére is hatást gyakorolt, és Beethovennel is kapcsolatba került. Így született meg a keletkezéstörténet kerülőútjait bejárva A teremtés szövegkönyve, melynek megzenésítésén Haydn két éven át fáradozott.

A teremtés Haydn egyik legnagyobb terjedelmű kompozíciója, időtartama körülbelül egy és háromnegyed óra. Apparátusa a nagy, szimfonikus hangzású oratóriumoké, vagyis a karmesternek még egy historikus szellemű előadásban sem kell takarékoskodnia a zenekar és a kórus létszámával – már csak azért sem, mert a mű inspiráló modelljei Händel oratóriumai voltak, s ezeket a 18. századi angol előadópraxisban, amelynek jóvoltából Haydn megismerkedett velük, nagy apparátussal szólaltatták meg. A mű formája háromrészes: az első két rész a világ teremtésének folyamatát mutatja be (az első rész az első négy nap, a második a további kettő munkáját – hiszen a Biblia szerint Isten hat nap alatt teremtette a világot, a hetediken megpihent), a harmadik rész pedig az első emberpár édeni boldogságát tárja elénk.

Számtalanszor tapasztalhatjuk, hogy a bécsi klasszikus stílus minden vonatkozásban ragaszkodik a kiegyenlítettség elvéhez, s ez a törekvés a művek arányaiban is megnyilvánul. A teremtés e szempontból rendhagyó alkotás. Az első két rész hosszú, az első tizenhárom, a második tizenöt számot tartalmaz, ehhez képest meglepő, hogy a harmadik rész mindössze hat számra korlátozódik. A feltűnő terjedelemkülönbség oka egyszerű: az első két részben Haydn „el volt foglalva a részletekkel”, hiszen a librettó aprólékosan végighalad a teljes teremtésfolyamat minden állomásán, amelyeket a zeneszerző olyan játékos örömmel színez ki, mint egy gyerek a kifestőkönyvét. A harmadik részhez érve azonban Haydn már „csak” az első emberpár édeni boldogságát és a Mindenható előtti alázatát jeleníti meg.

Ádám és Éva paradicsomi boldogsága:

Nyilvánvaló, hogy ezeket a zeneszerzőnek tömörebben kellett ábrázolnia, mint az első két rész teremtményeit, már csak azért is, mert itt nem színekről, formákról, tulajdonságokról, hanem lelkiállapotról van szó. Ha ezek után azt kérdezzük, aránytalan mű-e A teremtés, helyesebb azt válaszolnunk, hogy Haydn mindhárom rész megalkotásakor következetes a téma részletgazdagságához illő terjedelem vállalásában.

Mi történik, amikor egy más zenei világból érkező fiatal zenész először hallja Haydn Teremtését? Egy régebbi videósorozatunkban a Garázsband fesztivál fiatal fellépői Fischer Ádám vezetésével élték át ezt az első találkozást. Ők így reagáltak rá:

Mint minden nagy alkotás, A teremtés is világképet közvetít – annál is inkább, mivel ezúttal olyan művel van dolgunk, amely éppen a világról, annak geneziséről ad képet. A teremtés világképe félreérthetetlen: ez az oratórium az élet igenlésének jegyében formálódott, tartalma és gondolatisága optimista, jó kedélyű és dicsérő. Sötét tépelődés ebben a zenében nincs, mint ahogy nem szerepel benne a teremtett világ bírálata sem, hiszen egy vallás által meghatározott korban ez magának Istennek a bírálatával – káromlással – volna azonos. Kontraszt persze van A teremtésben: tempók, hangerőfokozatok, színek, karakterek ellentéte. De gondolati ellenpont, amely luciferi kétkedést és bírálatot helyezne szembe Isten művének tökéletességével – ilyen nincs és nem is lehet. Már csak azért sem, mert az időszak nemcsak a felvilágosodásé, de az abszolutizmusé is, amikor a vallásos ember számára Isten nemcsak oltalmazó mennyei atya, hanem a legfőbb úr és parancsoló. Haydn pedig, ellentétben a két másik nagy bécsi klasszikussal, magatartásában sokkal inkább alattvaló volt, mint azok. Ez részben a tehetős falusi bognármester fiának paraszti származásával függött össze (Mozart és Beethoven polgári muzsikusivadék volt), részben élete nagy részének „alkalmazotti” státusával.

E tekintetben tehát A teremtés egyoldalú mű. Ám éppen e tulajdonsága teszi alkalmassá arra, hogy olyan hagyományteremtő törekvés szolgálatában állhasson, mint a Müpa újévi koncertje. Olyan pillanatban, amilyen egy új esztendő kezdete, arra van szükségünk, hogy erőt, reményt merítsünk a friss lendülethez, hitet elhatározásainkhoz, s ezt olyan mű meghallgatásával tehetjük, amely bizalommal és derűlátón tekint az elénk táruló világra, abban a jót látva meg.

Felemelő pillanatok az új év kezdetén:

Az elemzők madrigalizmusnak nevezik az olyan kompozíciós eljárásokat, amikor a mű egy tulajdonságot (bármilyent) zenei eszközzel ábrázol, párhuzamot sugallva a kettő között. A reneszánsz madrigálokban sok effajta részlet bukkan fel (innen az elnevezés), de a zenetörténet későbbi korszakaiban is számos ilyen jelenség található Bachtól Kodályig. A madrigalizmus lehet komoly és lehet játékos – A teremtésben inkább utóbbi fajtája figyelhető meg. A mű elején az ürességet és formátlanságot álló harmóniák és dinamizmust nélkülöző, kromatikával (módosított hangokkal) fűszerezett zene jeleníti meg, a dinamika pianissimo. Az „és lőn világosság” pillanatában hatalmas robbanás tanúi lehetünk, fortissimóban és kristályos C-dúrban.

A teremtés hallgatása során nagyszerű „hangfestő” pillanatok sokaságát élvezhetjük. A pokol menekülő szellemeit rémületet keltő, kromatikus és lefelé irányuló dallam ábrázolja (I. rész, 2. szám), a heves viharokhoz föl- és leszáguldó futamok társulnak (I/3.).

Így tombol a vihar a világ kezdetén:

A villámok és mennydörgés említésekor üstdobtremolót hallunk (I/3.), a tenger hullámzását élénk skálamenetek jelenítik meg (I/6.). Amikor a szöveg dombokról, sziklákról, hegyekről beszél, meredeken emelkedő dallam tör az egekbe, és éppen a „csúcs” (Gipfel) szónál éri el legmagasabb pontját (I/6.). Az áradó folyamokhoz széles legato-íveket érez illőnek Haydn (I/6.).

A növények gazdag burjánzását és a virágok szépségét az énekszólam díszítései érzékeltetik (I/8.). A napkelte zenei megfelelője egyszerű, de csodálatos ötlet: lassú, emelkedő skálamenet, amelyhez fejedelmi hangerőfokozás társul, s amely fenséges pompájú, indulószerű zenébe torkoll (I/12.).

Sötétségből a fénybe:

A hold persze a nap ellentéte: ennek az égitestnek lágy, halk, bensőséges dallamív dukál (I/12.). A sas büszke röptét szélesen kibomló, nemes ívű dallam szimbolizálja (II/15.). A pacsirta éneke ténylegesen fel is hangzik: a klarinét kecses szólójának trioláiban és pontozott ritmusaiban (II/15.), a galambok pedig burukkolnak: erről maga az énekszólam gondoskodik hangutánzó trilláival (II/15.).

A teremtés tételeiben a Biblia képzeletbeli tengeri sárkánya, a Leviatán is megjelenik, basszus szólamok markáns mozdulatai által kísérve (II/18.). Az „örömében ordító” oroszlán lényének félelmetességét súlyos fortissimo trilla nyomatékosítja (II/21.), a „hajlékony” tigris viszont (rögtön az oroszlán után, bár nem ugyanazon a földrészen élnek) könnyed, hatnyolcados staccato ritmusokban szökell (II/21.)

A teremtés hallgatója, ha a művelődés- és művészettörténet kapcsolódó területein kíván kalandozni, elsőként a Bibliát – Mózes I. könyvét – lapozhatja fel. Sok érdekességet kínálnak a nagy vallások és mitológiák teremtéstörténetei: a mezopotámiai, az egyiptomi, az indiai, a tibeti hitvilág, de említhetjük a germán és a görög mitológiát vagy a finnek Kalevaláját is.

Várja az olvasót az Elveszett Paradicsom, hiszen a Biblia mellett ez van Swieten szövegkönyvének másik alapvető forrása. „Milton János” művének már 1890-ben megjelent magyar fordítása, Jánosi Gusztáv tollából, a Franklin-Társulat kiadásában. 1969-ben a Helikon Klasszikusok Jánosy István magyarításában publikálta a vak angol költő 1667-ben befejezett epikus költeményét. Aki itt tart, vethet egy pillantást Milton csodálója, William Blake illusztrációira, amelyeket az Elveszett Paradicsomhoz készített.

Mivel A teremtés egyik eszköze a felsorolás, izgalmas kaland megismerni a nagy olasz történész és író, Umberto Eco könyvét: A lista mámora (Európa, 2009) bemutatja az irodalom- és művészettörténet nevezetes felsorolásait Hésziodosztól Joyce-ig és Boschtól Dalíig.

A zene világában elsőként Haydn másik nagy oratóriuma, A teremtés három évvel később, 1801-ben született testvére, Az évszakok számít figyelmünkre: ez is világábrázolás, de nem kozmikus, hanem az ember és a Természet kapcsolatára szorítkozik, hasonló funkciót töltve be az életműben, mint Beethovennél a Pastorale-szimfónia. Tanulságos kirándulás terepe lehet a francia Darius Milhaud balettje, A világ teremtése (La Création du Monde, 1923) és az angol Gustav Holst szimfonikus képeskönyve, A bolygók című szvit (The Planets, 1918).

Ha van kedve és ideje, hallgasson bele ezekbe a csodálatos művekbe is!

El ne feledjük Michelangelo mennyezetfreskóját a vatikáni Sixtus-kápolnából! Megragadó jelkép, ahogy Ádám teremtésekor az Úr és az első ember mutatóujja majdnem összeér. Mikalojus Konstantinas Čiurlionis (1875–1911), a litván festő és zeneszerző tizenhárom látomásos képből álló sorozatot szentelt A világ teremtésének.

Írta: Csengery Kristóf

Fischer Ádám 1949-ben született Budapesten, konzervatóriumi tanulmányait követően a Bécsi Zeneakadémián, Hans Swarowsky osztályában szerezte meg karmesteri diplomáját 1971-ben, majd Velencében és Sienában Franco Ferrara mesterkurzusain vett részt. Nemzetközi karrierje 1973-as milánói versenygyőzelmével kezdődött. Pályájának fontos állomásai európai operaházak: Graz, Sankt Pölten, Bécs, Helsinki, München, Freiburg, Kassel, Mannheim. Volt a budapesti Operaház és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának főzeneigazgatója is. Európa és Amerika nagy operaházainak és koncerttermeinek állandó vendége, rendszeresen vezényelt Bayreuthban.

Mit gondol Fischer Ádám Haydn Teremtéséről? Megtudhatja ebből a ma már csemegének számító, tizenöt éves felvételből. És már ez sem az első újévi koncert volt!

A Müpával az intézmény megnyitása óta szorosan együttműködik, az újévi hangversenyeken Haydn oratóriumai, A teremtés és Az évszakok szólalnak meg vezényletével, 2006-ban pedig megalapította és azóta irányítja a Budapesti Wagner-napokat, amelynek produkciói az évek során jelentős nemzetközi megbecsülést vívtak ki.

© Csibi Szilvia, Müpa

Nikola Hillebrand már pályája kezdetén olyan jelentős helyszíneken lépett fel, mint a Bajor Állami Operaház, a Glyndebourne-i Fesztivál és a bécsi Musikverein. Müncheni tanulmányai befejezése után a Mannheimi Nemzeti Színház társulatához csatlakozott, ahol Monteverdi, Mozart, Bizet és Wagner operáiban énekelt. Négy évvel később, 2020-ban a drezdai Semperoperhez szerződött, ahol többek közt a Rigoletto, A rózsalovag, A varázsfuvola és a Jancsi és Juliska női főszerepeit alakította.

Dal- és oratóriuménekesként is aktív, ebben a minőségében szintén meghívást kapott Európa számos városa, miután a Thomas Quasthoff által vezetett zsűri neki ítélte a Das Lied énekverseny első díját. Olyan neves dirigensekkel dolgozott együtt, mint René Jacobs, Robin Ticciati, Franz Welser-Möst és Manfred Honeck.

© Miina Jung

Mauro Peter 2012-ben első díjat és közönségdíjat nyert a zwickaui Robert Schumann Versenyen, nem sokkal később pedig nagy sikerrel mutatkozott be a schwarzenbergi Schubertiadén. Azóta fellépett a Carnegie Hall, a Berlini Filharmónia, a linzi Brucknerhaus, a Concertgebouw, a Bajor Állami Opera, a milánói Scala, a madridi Teatro Real, a Covent Garden, a Párizsi és a Zürichi Opera színpadán, valamint a Salzburgi Ünnepi Játékokon.

Ebben a szezonban olyan szerepekben lép fel, mint A bűvös vadász Maxa (Bregenzi Fesztivál), A Rajna kincse Logéja (Kölni Opera, Marc Albrecht vezényletével) vagy A varázsfuvola Taminója (a Deutsche Kammerphilharmonie Bremennel közös turnén, illetve az Aix-en-Provence-i Fesztiválon). Dal- és oratóriuménekesként is aktív, A teremtés mellett hallható lesz Haydn Nelson-miséjében, illetve Bach Máté-passiójában is.

Andreas Bauer Kanabas leggyakrabban Verdi- és Wagner-szerepekben hallható (II. Fülöp, Zakariás, Fiesco, de Silva, Gvárdián, illetve Marke, Henrik király, Hermann, Pogner), de énekelte a Faust Mephistóját, A kékszakállú herceg vára címszerepét, az Anyegin Germin hercegét, Escamillót, Sarastrót, Osmint és a Kormányzót is. 2013 óta a Frankfurti Opera tagja, emellett fellépett Bécsben, Londonban, Madridban, Seattle-ben, Tokióban, Münchenben és Berlin mindhárom operaházában.

Az elmúlt évadban Daland szerepét énekelte a Concertgebouw-ban, A mcenszki járás Lady Machbetjének Boriszaként mutatkozott be a Deutsche Oper am Rheinben, illetve Gurnemanzként a Frankfurti Operában, de eljutott Tajvanra is, ahol a Lohengrinben láthatta a közönség. Első árialemeze 2021-ben jelent meg Love and Despair címmel, 2023-ban pedig napvilágot látott Schubert dalciklusából, a Schwanengesangból készített felvétele is. Dalénekesként mentora Peter Frank, zongorista partnere pedig Daniel Heide.

A Dán Kamarazenekar Dánia egyetlen olyan zenekara, amelynek tulajdonosai maguk a muzsikusok. Független együttesként nemrég ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját, gyökerei azonban sok évtizeddel korábbra nyúlnak vissza, amikor 1939-ben a Dán Rádió égisze alatt megalakult a Dán Nemzeti Kamarazenekar. A kilencvenes évek végén művészeti vezetővé kinevezett Fischer Ádám irányításával az együttes széles nemzetközi elismertségre tett szert, és számos hanglemezt készített szimfonikus művekből és operákból, miközben megőrizte erős populáris zenei profilját is.

A zenekar hisz a zene társadalmi jelentőségében, és elkötelezte magát a tehetséggondozás, a minél szélesebb közönségrétegek megszólítása, valamint új koncertformák kifejlesztése mellett. Nagy hangsúlyt fektet a gyermekek és a fiatalok bevonására is, és számos településsel működik együtt, hogy a zene minden generációhoz eljuthasson.

Ausztria egyik legsokoldalúbb és legkeresettebb énekegyüttesét, az Arnold Schoenberg Kórust Erwin Ortner alapította 1972-ben. 2006 óta a Theater an der Wien rezidens operakórusa, repertoárja a reneszánsztól a kortárs zenéig terjed. Főként a cappella műveket adnak elő, de koncertműsoraikon rendszeresen szerepelnek zenekarra és kórusra írt kompozíciók is.

Közel negyvenévnyi együttműködés fűzte őket Nikolaus Harnoncourthoz és a Concentus Musicus Wienhez, Bach Máté-passiójának felvételéért Grammy-díjat nyertek. Dolgoztak ezenkívül többek között Claudio Abbadóval, Pierre Boulezzel, Patrice Chéreau-val, Claus Guthtal, Jean-Christophe Spinosival, Cornelius Meisterrel. Rendszeres vendégei olyan osztrák fesztiváloknak, mint a Bécsi Ünnepi Hetek, a Salzburgi Ünnepi Játékok, a Wien Modern vagy a grazi Styriarte, nemzetközi turnéik során pedig bejárták Európát, Amerikát és Ázsiát is.