Egy hangszer, ami egyesíti a zenét és az építészetet

Épület az épületben, ami megszólal. A Müpa hangversenytermébe szervesen beépülő, attól elválaszthatatlan instrumentum. Az ötszintes lakóház méretű orgonakamra beépítésével az orgona készítői 6804 síp megszólalását tették lehetővé, a hangszeren játszó orgonisták pedig az élettelen alkotóelemekből szárnyaló zenei valóságot teremtenek. Az előállítható hangzások végtelen száma folyamatos felfedezésre inspirál, a játékasztalnál pedig egy valóságos zenei játszótér teremti meg a végtelenített játék lehetőségét. A teremtő képzelet segítségével az anyag olyan szubsztanciává lényegül át, melyhez minden hallgató a saját belső világa szerint kapcsolódhat.

© Posztós János, Müpa

Egy hangszer, ami hidat képez múlt és jelen között

Eredete az i. e. 3. századra tehető, amikor az Alexandriában működő Ktészibiosz megépítette az első orgonát. Ez gyakorlatilag a pánsíp gépesítését jelentette: a fújtatók által termelt és egy tartályban egyenletes nyomás alá helyezett levegőt különböző szelepek segítségével lehetett a sípokba juttatni. Ez a működési elv mind a mai napig változatlan maradt (minden orgona három fő egységből áll: szélellátás – ez biztosítja a megszólaláshoz szükséges levegőt; sípok – ezek hozzák létre a hangot; vezérlés – az a szerkezet, amelynek segítségével szabályozni lehet, hogy mikor melyik sípba áramoljon be a levegő), csupán a megvalósítás változott – minden kor hozzáadott valamit a rendelkezésére álló technológiai lehetőségek szerint. A Müpa orgonája tehát egy több mint kétezer éve kezdődött innovációs folyamat eredménye.

© Nagy Attila, Müpa

Egy hangszer, ami összeköt

Az orgona a templomkarzatok zárt és titokzatos világából koncerttermi reflektorfénybe költözött, ezzel a köré szerveződő zenei és szociális interakciók horizontja is kitágult: olyan műfajokhoz és olyan emberekhez is közel került, amelyeknek és akiknek korábban nem volt kapcsolatuk ezzel a hangszerrel. A Müpa orgonája összeköti a különböző műfajok – klasszikus zene, jazz, világzene, improvizációs formációk, népzene, pop, film, tánc, vizuális művészet, színművészet – alkotóit, akik az elmúlt 20 év alatt produkcióik során az orgonával felléptek.

Összeköti a közönséget, akik kapcsolatba kerültek ezzel a különleges hangszerrel: a nézőtéren, a karzaton, OrgonaExpedíciók során a színpadon, vagy akár az orgona belsejében.

Összeköt minket, mert emlékeztet arra, ami közös bennünk: mindannyiunkban él egy gyermek, aki innovatív, kreatív és szeret játszani.

© Nagy Attila, Müpa

Hangozzék bármilyen különösen is, az orgonairodalom egyik legimpozánsabb darabját operaszínpad ihlette. Bevett gyakorlatához híven – és nem utolsósorban a közönség igényeit kielégítve – Liszt Ferenc korának egyik leghíresebb operaszerzőjétől kölcsönzött egy melódiát, hogy a maga virtuóz módján feldolgozza és saját gondolataival gazdagítsa. A francia Giacomo Meyerbeer 1849-ben bemutatott, A próféta című nagyoperájának elején három feketébe öltözött anabaptista zarándok közeledik lassan lefelé a hegyről az összegyűlt földművesekhez, hogy megáldja őket. A három hittérítő archaizáló dallamot énekel „Ad nos, ad salutarem undam” („Jöjjetek hozzánk, keresni az üdvözülést”) kezdettel – erre a témára írta meg Liszt Ferenc első és egyben legterjedelmesebb orgonaművét. Kétféle kompozíciós eljárás ötvöződik benne: első része szabad fantázia, vagyis formailag kötetlen szerkezetű (egy gyors, egy lassú és köztük egy rövid átvezető szakasszal), a második pedig Johann Sebastian Bach veretes művészi stílusán alapuló fúga, amely mesteri módon felépített, katartikus fináléban kulminál. Marcel Dupré (1886–1971) orgonára és zenekarra írt, tulajdonképpen orgonaversennyé alakított változata igazi különlegesség. A világ legnagyobb orgonájára készült, amelyet eredetileg az 1904-es St. Louis-i világkiállításra építettek, majd Philadelphiában, a többszintes, galériás Wanamaker (később Macy’s) nagyáruház csarnokában helyeztek el és bővítettek ki több lépcsőben, mások mellett Dupré közreműködésével – a hangszernek 1928-ra már több mint 28 ezer sípja és hat manuálja volt.

Orgona az áruházban:

Költségvetési korlát nem szabott határt az elképzeléseknek, az akkori tulajdonos rövid instrukciót adott: „bármit beletervezhettek, amiről valaha csak álmodtatok”. Dupré élt is a lehetőséggel, átiratában ezt használva ki: lenyűgöző hangszín-kombinációk szólalnak meg, amelyek más hangszeren, más akusztikai környezetben is kiválóan érvényesülnek. További érdekesség, hogy a kéziratot sokáig elveszettnek hitték, csak a 2000-es évek elején találták meg a zeneszerző párizsi lakásának pincéjében.

A Bécsben élő Varga Judit néhány éve az évad zeneszerzője volt a Müpában, az elmúlt két évtizedben számos műve hangzott már el a Nemzeti Hangversenyteremben, Szerelem című operáját 2016-ban mutatta be a budapesti Operaház. A bécsi zeneakadémián 2019 óta tanító zeneszerző filmzenék írásával is foglalkozik, ezen a téren is számos díjat kapott munkásságáért.

Varga Judit a 2022/2023-ban volt az évad zeneszerzője:

A Müpa megrendelésére készült, ma ősbemutatóként megszólaló művéről így ír: „Az orgonaverseny poétikus címe akár programzeneként is értelmezhető. A végtelen zuhanás képe az orgona teljes hangterének bejárását jelenti, a hangszer legmagasabb regisztereitől a legmélyebb hangokig tartó, folyamatos mozgást. A kompozíció célja az orgona rendkívüli gazdagságának bemutatása, hangszíneinek, karaktereinek, effektusainak, akusztikus és elektroakusztikus lehetőségeinek minél teljesebb feltárása. Ebben az értelemben az orgona – melyet gyakran a hangszerek királynőjeként emlegetnek – nem pusztán szólista, hanem önálló, komplex hangvilág. Az orgonista nemcsak hagyományos módon játszik a hangszeren, hanem számítógép segítségével is irányítja azt. A zenei anyag egy ponton eléri az emberi teljesítőképesség határait: az orgonistának mindössze tíz ujja van, és bizonyos sebesség, sűrűség vagy komplexitás fölött a hangszer fizikai megszólaltatása lehetetlenné válik. Itt kapcsolódik be a számítógép: hol átveszi a szólista szerepét, hol kiegészíti és kiterjeszti annak lehetőségeit. A szimfonikus zenekar és az elektroakusztikus hangbejátszások egy, az orgona köré épülő, folyamatosan változó hangteret hoznak létre, amelyben az idő érzékelése elmosódik, a horizont pedig – metaforikusan – mindent magába olvaszt. A darab gondolati hátterében Ikarosz mítosza sejlik fel: a mindent akarás gesztusa, a határok tudatos átlépése. A zuhanás elkerülhetetlen, mégis értelmet nyer, mert a repülés pillanatában olyasmi válik láthatóvá és megtapasztalhatóvá, ami a legtöbb halandó számára elérhetetlen marad.”

Írta: Várkonyi Tamás

Antanina Kalechyts a fehéroroszországi Minszkben született, Bécsben él; a grazi zeneakadémián szerzett diplomát egyházzene, gregorián ének, orgona és karmester szakon. Nemzetközi orgonaversenyek többszörös díjazottja, 2018 óta a bécsi Reconsil kortárs zenei együttes karmestere, valamint művészeti vezetője az általa alapított Graces & Voices nevű énekegyüttesnek, amely gregorián éneket és kortárs zenét egyaránt előad. A sokoldalú karmester 2023 óta a Choralschola der Wiener Hofburgkapelle (a bécsi Hofburg kápolnájának énekegyüttese) művészeti vezetője is, valamint a bécsi zeneakadémia gregoriánének- és liturgikaprofesszora. A kortárs zene és opera területén is aktív, rendszeresen vezényli a Sirene színház produkcióit. Legutóbb Julia Purgina Miameide, illetve Tomasz Skwere Abendsonne című operájának ősbemutatóját irányította, előbbit a 2025-ös Osztrák Zenés Színházi Díjra is jelölték.

A Danubiával a klasszikus zene izgalmas és valódi élményekkel teli kaland. Hámori Máté Liszt Ferenc-díjas és Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett művészeti vezető irányításával a zenekar a tradíció és az innováció egyensúlyára építve bontja le a műfaj körüli falakat. Bátor kísérleteik során játékos szabadsággal labdáznak a stílusokkal, hidat építve a klasszikus remekművek és a mai kultúra között. Díjnyertes társadalmi projektjeik és interaktív családi programjaik révén a legmagasabb szakmai színvonalat ötvözik a közvetlen, emberi hangvétellel.

A Danubia nem csupán játszik a közönségnek: beszél hozzájuk, kapukat nyit és közösséget épít a legnagyobb hangversenytermekben, iskolákban, a legkisebb falvakban és az online térben egyaránt.

A több mint harmincéves múltra visszatekintő együttest Héja Domonkos és muzsikus barátai alapították. Ez a szakmai örökség az alapja a zenekar mai törekvéseinek is.

© Posztós János, Müpa