Anna Netrebko © Olga Rubio-Dalmau
Hét ajtó, száz Judit
Novemberben Jennifer Johnston, decemberben Anna Netrebko énekli Bartók Juditját a Müpában – a szerepet, amelyhez mezzók és szopránok, anyanyelvű magyarok és a nyelvvel hónapokig küzdő világsztárok egyaránt kitartóan keresik a kulcsot. De milyen hang, milyen idegrendszer és milyen kíváncsiság kell Bartók rejtélyes nőalakjának megformálásához?
Judit már a szerepköri besorolásnál kibújik a skatulyából. A Universal Edition mezzoszopránként, a Boosey & Hawkes szopránként jelöli, ami jól mutatja, hogy nem hétköznapi hangot kíván a szólam. A sötétebb, beszédszerű közép- és mély regiszter mellett ott az ötödik ajtó vakító C-dúr kitörése, ahol Juditnak a teljes zenekar és az orgona fölé kell emelkednie egy magas C-vel, amely egyes előadásokban szinte döbbenetből felszakadó sikollyá válik. Ehhez nem pusztán hangterjedelem kell, hanem olyan voce, amely a sötétséget és a fényt egyaránt elbírja.
Ráadásul Judit legnagyobb érzelmi kitörései éppen ott következnek, ahol a zenekar is a legerősebben szól. Koncerten nincs zenekari árok, amely valamelyest kiegyenlítené az arányokat: az énekes közvetlenül Bartók hatalmas apparátusával kerül szembe. A szólam ezért a nagy hang mellett okos energiabeosztást, biztos szövegmondást és komoly állóképességet is kíván. Az intim, szinte beszédszerű kezdettől úgy kell eljutni az ötödik ajtóig, hogy a hang és a karakter egyszerre növekedjen. Az igazi Judit ugyanis nem végig „drámai”: tud visszafogott lenni, máskor kérdezni, provokálni vagy csábítani, és csak akkor robban, amikor annak igazi súlya van.

Elīna Garanča © Nagy Attila, Müpa
A szereppel kapcsolatos másik fő akadály nem a kottában, hanem a szavakban rejlik. Bartók zenéje szorosan követi a magyar beszéd ritmusát és hangsúlyait: a kiejtés nem díszítőelem, hanem a partitúra része. Első Judit-alakítása előtt Elīna Garanča több mint egy évig dolgozott a nyelven, amelyet az egyik legnagyobb kihívásnak nevezett – hogy hogyan birkózott meg a feladattal, azt a Müpa közönsége jövő áprilisban ellenőrizheti. Karen Cargill ugyancsak hatalmas feladatként emlékszik a magyar szöveg megtanulására, de úgy érzi, éppen a szavak hangzásgazdagsága nyit új színeket az énekes előtt. Láng Dorottya 2025-ös Proms-Juditját a kritika erőteljesnek, érzelmileg sugárzónak, vokálisan biztosnak és színészileg meggyőzőnek hallotta. Láng 2026-ban a BBC Scottish Symphony Orchestrával is visszatért a szerephez.
De ki ez a nő valójában? Cargill szerint Judittal nem könnyű békét kötni: mit kezdünk ma egy olyan asszonnyal, aki bár sejti, hogy veszélyes férfi látja vendégül, mégis minden ajtót ki akar nyitni? A figura olvasható szerelmes megmentőként, megszállott igazságkeresőként, betolakodóként, de akár olyan emberként is, aki képtelen elfogadni, hogy a másiknak titkai vannak. Vörös Szilvia szerint Judit mindig együtt változik az énekes élethelyzetével: amikor 2020-ban Helsinkiben először énekelte, saját törékenyebb lelkiállapota érzékenyebb, támaszt kereső hősnőt eredményezett. Komlósi Ildikó, miután közel kétszázszor énekelte már a szerepet, így nyilatkozott: „Az én Juditom szüntelen-szakadatlan változik.” Nála a szerep már párkapcsolati tapasztalattá is vált: nem biztos, hogy minden ajtót ki kell nyitni.
A nagy Juditok története éppen ezért nem egyetlen hangideál története. Christa Ludwig Kertész István legendás 1965-ös felvételén energikus, rámenős, érzelmileg manipulatív Juditként vált viszonyítási ponttá; a BBC Music Magazine kritikusa szerint a felvétel évtizedek múltán is borzongást kelt. Sass Sylvia a Solti György által irányított produkcióban fiatal, szinte ártatlanságot sugárzó Juditként maradt emlékezetes, míg Marton Éva nagy erejű drámai szopránként feszül egy hozzá hasonló súlyú Kékszakállúnak. Jessye Norman Pierre Boulez vezényletével sötét, gazdag tónusú Juditot teremtett, akinek minden lelkiállapotához – a meglepetéstől a csábításon át a követelőzésig – más-más hangszínt talált. Komlósi Ildikót londoni kritikák egyszer méltóságteljes és kérlelhetetlen, máskor félelmetesen elszánt Juditként írták le; egy New York-i beszámoló szerint alakításában egyszerre volt jelen a naivitás, a csábítás, a gyanakvás és a kétségbeesés.
A közelmúlt Juditjai tovább tágították a skálát. Michelle DeYoung már 2019-ben száz fölötti előadásszámról beszélt, háromoktávos hangterjedelme pedig szinte tankönyvi példája annak, miért állhat jól a szólam egy nagy mezzónak. Egy houstoni kritikában az ötödik ajtó magas C-jét a koncert egyik csúcspontjaként említették. Asmik Grigorian friss, 2026 októberi bécsi alakításáról azt írták, hogy könyörgésből, csábításból, követelésből, félelemből és felismerésből épített szinte filmszerű pszichológiai ívet, s a mély regiszter sötét tónusától a felső hangok metsző fényéig jutott.

Jennifer Johnston © RT Dunphy
Judit idén télen kétszer is kopogtat a Müpa ajtaján. Jennifer Johnston november 21-én Christian Van Horn, Klaus Mäkelä és a Royal Concertgebouw Orchestra partnereként érkezik. Van rutinja a váratlan helyzetekben, 2024-ben ugyanis néhány órával egy londoni előadás előtt ugrott be a megbetegedett Allison Cook helyére. Mindössze kétórás próba után énekelt, miközben más játszotta el helyette a színpadi akciót – a kritika mégis magabiztosnak, meggyőzőnek találta. December 7-én Anna Netrebko újra a Müpa vendége: november 28-án Madridban énekli pályája során először Juditot, majd Köpeczi Sándorral, Nánási Henrikkel és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával Budapesten is megszólaltatja Bartók operáját.
Éppen ezért nincs értelme eldönteni a lehetetlen kérdést arról, hogy ki az „ideális” Judit. Lehet mezzo vagy szoprán, magyarul gondolkodó vagy a szöveg minden szótagjáért megküzdő énekes, törékeny vagy támadó, szerelmes vagy megszállott igazságkereső. Bartók minden esetben ugyanazt a hét ajtót tárja fel előtte, melyeken minden alkalommal másik asszony lép be.