Mozart Brooklynban, spagettiwestern és bibliai eposz

Idén is nagy felbontásban izgulhatjuk végig a világ legjobb operaprodukcióit: New York rangos operaházában színre kerül mások mellett A Nyugat lánya és a Così fan tutte, a produkciók között a rendezői és a hagyományos színház kedvelői egyaránt találhatnak kedvükre valót. Nézzük végig, mire számíthatunk a Met-közvetítéseken!

Così fan tutte

Mozart örökbecsű opera buffája ezúttal nem Nápolyban játszódik, hanem egy brooklyni vidámparkban, Coney Islanden, az ötvenes években. A rendező, Phelim McDermott erősen kötődik a fizikai színházhoz, így most is látványcentrikus, „cirkuszi” előadásra készülhetünk, a szerelmi próbatétel pedig szó szerint hullámvasút-élményt kínál. Persze a Così csak a felszínen könnyed vígjáték, valójában sötét, nagyon modern emberkép. Izgalmas, hogy mit hoz ki a rendező a morálisan kényelmetlen alaphelyzetből és a manipulatív hűségpróbából: Don Alfonso fogadást köt két fiatal férfival, Ferrandóval és Guglielmóval, hogy a menyasszonyaik nem hűségesebbek más nőknél, így a férfiak álruhában megpróbálják elcsábítani a másik jegyesét. Gerald Finley biztosan gondoskodik arról, hogy Alfonso ne könnyed buffo, hanem kifinomult manipulátor legyen.

Macbeth

Először rendez a nagy New York-i operaházban Louisa Proske, aki a Heartbeat Opera társalapítójaként szívesen igazítja a klasszikus operákat mai politikai, társadalmi kérdésekhez, Verdi – azaz Shakespeare – történetét pedig a kontroll nélküli hatalom történetének látja. A produkció mégis az énekesekre épül: Lise Davidsen éppen most aratott nagy sikert Izoldaként, és ha szerencsénk van, a világ egyik legjobb drámai szopránja Lady Macbethként is brillírozni fog, míg a szellemekkel viaskodó király szerepét Quinn Kelsey, az egyik legjobb Verdi-bariton énekli, aki a kritikusok szerint különlegesen élethűen és emberien formálta meg Rigolettót a Metben. Minthogy ez lesz az évadnyitó produkció (valójában már szeptember végén), a karmesteri pálcát Yannick Nézet-Séguin zeneigazgató veszi majd kezébe.

Részlet a Sámson és Delila III. felvonásából © Ken Howard / Met Opera

Sámson és Delila

A francia grand opéra hagyományához illeszkedve, pénzt és fáradságot nem sajnálva kerül ismét színre Saint-Saëns operája. A nyolc évvel ezelőtt bemutatott produkció klasszikus receptre épül: bibliai történet + erotikus csábítás + nagy történelmi tabló – a III. felvonásban egy 80 méter magas bálványszobrral, Dágon isten mellkasában sztriptízketrecekkel. A Delilát alakító női főszereplő, Aigul Akhmetshina valódi világsztár, aki 21 évesen a londoni Királyi Operaház Carmenjaként futott be, 26 évesen pedig a Met történetének legfiatalabbja volt ebben a szerepben (nemrégiben Budapesten is bemutatkozott egy áriaesten). A bibliai erős embert az a Clay Hilley énekli, aki 2022-ben Siegfriedként utolsó pillanatos beugrással hívta fel magára a figyelmet Bayreuthban. A Heldentenort sokan egy másik brit Wagner-énekeshez, Alberto Remedioshoz hasonlítják.

A Nyugat lánya

Bármennyire is vártuk a nagyszerű bel canto énekesnő, a ház megunhatatlan Toscája, Sondra Radvanovsky fellépését, végül a litván Vida Miknevičiūtė énekel majd Minnie szerepében – de könnyen lehet, hogy pont így lesz kellemes meglepetésben részünk. A sikeres szopránnak már régóta ott szerepelt a Metropolitan a bakancslistáján.

Puccini operáját 1910-ben mutatták be a New York-i operaházban, így megkülönböztetett jelentősége van a Metropolitan műsorán. Néha az első spagettiwesternnek nevezik, hiszen egy olasz szerző az amerikai Vadnyugat mítoszát komponálja meg benne. Ez a produkció az Angol Nemzeti Opera és a Santa Fe Opera számára készült, Richard Jones rendező pedig megtartja a realista westernközeget. A férfi főszereplőt, Dick Johnsont a koreai SeokJong Baek alakítja, aki éppenséggel baritonként kezdte, de öt éve, a járvány idején tenorrá képezte át magát, azóta pedig Calàf és Cavaradossi szerepét is énekelte.