A legnagyobb énekesek a tengerentúlról, mégis testközelből

New York világhírű operaházában kiderül, milyen egy kortárs népopera, de láthatjuk Nadine Sierra, Piotr Beczała és Elīna Garanča alakításait is. A kameráknak és az élő közvetítésnek hála olyan közelről, mint máskor sosem. Nézzük végig, mire számíthatunk a Met-közvetítéseken! – 2. rész

Csendes éj

1914 karácsonyán az első világháború nyugati frontján több helyen is letették a fegyvert a katonák, előjöttek a lövészárkokból, ajándékokat cseréltek és közösen énekeltek – ezt a történetet azóta számos könyv és film megörökítette. Kevin Puts első operája Christian Carion Joyeux Noël című filmje alapján készült, és a Pulitzer-díjat érdemlő minnesotai premier után most a Metben is színre kerül. Érdekessége, hogy a librettó többnyelvű – éppúgy, ahogy a fronton a katonák is franciául, angolul, németül, olaszul beszéltek.

A rendezés és a látványvilág igazi „moziélményt” ígér, ami egybecseng azzal, hogy ez a kortárs opera immár nem avantgárd vagy modernista alkotás, hanem vállalja a „népoperai” státuszt. Az egyik mellékszerepben feltűnő Rolando Villazónt pedig aligha kell bemutatni a Müpa közönségének.

Manon

Nadine Sierra – Massenet operájának ajánlását elég lenne ennyivel elintézni, hiszen ezen az estén mindenki az ő gyönyörű koloratúráira lesz kíváncsi. A floridai születésű szoprán korábban Gounod Rómeó és Júlia című operájában aratott bámulatos sikereket a Metropolitanben. Manon persze más szerep –hősnője a társadalmi felemelkedésért, a luxusért hajlandó erotikus tárggyá tenni önmagát. Laurent Pelly rendezése nem az eredeti 18. századi környezetben, hanem a Belle Époque idején, a 19. század végén játszódik, de valójában a jelenről szól, hiszen a fogyasztás imádata, a kurtizánkultúra más formában, más platformokon ma is velünk él. Az előadás díszletei nem a fényűzést jelenítik meg, inkább azt közvetítik, hogy a luxus nem mesevilág, inkább csapda Manon számára. Egy utolsó megjegyzés: az előadás nagy felfedezése a Lescaut szerepében debütáló harminckét éves cseh bariton, Andrzej Filończyk lehet.

Otello

Verdi egyik kései operája shakespeare-i eredetéhez méltóan egyben bámulatos lélektani dráma is: nem véletlen, hogy a Met produkcióját ismét egy énekesi erőpróba miatt előzi meg nagy várakozás. A negyvenhét éves Brian Jagde az egyik legendás Otello, Plácido Domingo operaversenyén tűnt fel, a Covent Gardentől a Scaláig mindenhol fellépett már, korábban pedig baritonként énekelt – ami ehhez a szerephez igen jól jön. A társulat fényes hangú énekesnője, Ailyn Pérez Desdemona szerepében debütál, így tőle halljuk a Fűzfa-dalt és az Ave Mariát, míg Jagót a lengyel bariton, Artur Ruciński alakítja majd. Az amerikaiak számára fontos szempont, hogy a Met 2015-ben szakított a blackface hagyományával, így a címszereplő, „a velencei mór” most sem lesz feketére festve: ez azonban azt is jelenti, hogy más módon kell bemutatni Otello kívülállását, alámerülését „a lélek legsötétebb éjszakájába”. A modern rendezés és látványvilág központi motívuma az éjszakai tenger lesz.

Parsifal

Maga Wagner „Bühnenweihfestspiel”-nek, színpadszentelő ünnepi játéknak nevezte utolsó operáját, a Parsifalt, amely a Müpa legutóbbi Wagner-ünnepén is színre került, és amelynek természetesen a Metropolitan életében is külön története van. François Girard rendezését 2013-ban mutatták be New Yorkban, és ezt az időtlen világba helyezett, posztapokaliptikus adaptációt azóta sem tudta megunni a közönség. A kritikusok hipnotikusnak, meditatívnak, aszketikusnak nevezték, amit láttak; az egyik leglátványosabb elem, amikor Amfortas sebének felfakadásakor az egész színpadi háttér vérbe borul.

Énekesek nélkül persze mindez mit sem érne. A világszerte elismert, nálunk is vendégeskedő Piotr Beczałát korábban lírai szerepekben láthattuk, és bár az utóbbi időben drámaibb szerepeket is alakított, spintóként mégis mást ígér, mint a Heldentenorok. Kundry szerepében Elīna Garanča lép színre – Bécsben énekelte már, a Metben most először.

Jelent a Parsifalból © Ben Howard