Újévi üzenet Fischer Ádámtól

„Életünk állandóan változik, de Haydn örök. Zenéje hetven éve ejt folyamatosan rabul, amióta ötéves koromban először hallottam koncerten az Üstdob-szimfóniát... Haydn a bécsi klasszicista nagyok közül a „Sorgenkind”, a problémás gyerek a családban. Mozart vagy Beethoven műveinek egy-egy érdektelenebb előadása után senki sem gondolja, hogy a zenéjük nem elég jó, Haydnnél azonban sokan hajlamosak úgy ítélni, hogy mégsem egy Mozart vagy Beethoven. Haydn műveinek nem megfelelő előadása éppen ezért árulás! Haydnnek több törődésre van szüksége, mint a másik kettőnek. Az ő zenéje olyan, mint az igazgyöngy: nagyon mélyre kell lemenni érte, nap mint nap. De ez nekünk, előadóknak kötelességünk!

Haydn nem változik, de a kor igen, és benne mi is. A mi generációnk az, amelyik az eddigi legveszélyesebb száguldást éli át, a múlt tempójában szocializálódott tudattal. Amikor A teremtést elkezdtük játszani a Müpa újévi koncertjein, úgy álltunk a világhoz, mint Ádám és Éva az oratórium záróduettjében: a teremtett világ csodálatos rendjének és szépségének boldog szemlélésével. Később Az évszakokra váltottunk, melyben Hanna és Lukas ott folytatja, ahol a teremtett pár abbahagyta. Vagyis birtokba vette a Földet, és annak rendje és módja szerint használta a természetet. Az évszakok ezt a „rendet” és „módot” mutatja be a négy évszak szerinti körforgásban, annak minden elemével: hóval és hideggel, lágy napfénnyel, nyári viharral, és az ezekhez igazodó emberi foglalatosságokkal. Aztán egy matinékoncerten szembesültem azzal, hogy ma már olyan dolgokat kell elmagyaráznom a gyerekeknek, hogy mi az a hó, és hogy mit jelent „a parthoz bilincselve a tágas tó, lebéklyózva a folyó árama”. Ott értettem meg igazán, mennyit változik a világ, mit jelent a klímaváltozás.

Gyerekként én még láttam a befagyott Dunát. Gyalog át lehetett menni a jégen. Ma pedig már vannak kisgyerekek, akik nem ismerik a havat sem! Vajon számukra is lesz tavasz, nyár, ősz és tél? Átadható lesz-e a következő generációknak Haydn örök üzenete a világ gyönyörűségéről és az évszakok változásainak állandóságáról?

A természettel élnünk kellett volna, és nem visszaélni vele. Tartok tőle, hogy a helyzet ma már visszafordíthatatlan. Ugyanakkor remélem, hogy tévedek, és ezt a reményt fejezi ki az újévi előadás."