A japán karmester, aki szinte hazajár Magyarországra

Kobajasi Kenicsiró nemzetközi karrierje egy már-már mesébe illő fordulattal indult, amikor 1974-ben – messziről jött kezdőként – megnyerte a Magyar Televízió első nemzetközi karmesterversenyét. Jött, látott, győzött – de ennél sokkal többet tett: magával ragadó személyiségével példátlan mértékben mozgatta meg a magyar közönséget, egyben ráirányította a figyelmet erre a nem mindennapi hivatásra. Nem véletlen tehát, hogy a hamarosan 86 éves dirigenst kérték föl a Müpa és az MTVA által életre hívott Solti Nemzetközi Karmesterverseny fővédnökségére is. Ennek apropóján beleástuk magunkat izgalmas pályájába.

„Első látásra és hallásra éreztem, ő lesz a győztes. (Ebben nem voltam egyedül. A közönség favoritja is ő volt.) […] A középdöntőben nemcsak kiváló kísérőnek bizonyult, hanem az új zene ragyogó tolmácsolásával is mindenkit elragadtatott” – írta a Film Színház Muzsika szerzője Kobajasi teljesítményéről. Az akkor 34 éves dirigensnek komoly érdeme volt abban, hogy a karmesterverseny, és vele együtt a klasszikus zene is tévénézők millióinak vált személyes ügyévé: 26 000 telefonáló voksolt a versenyzőkre. Ahogy Hámos György az Élet és Irodalomban rávilágított: Kobajasi egyik legvonzóbb karmesteri sajátossága, hogy újra és újra képes rácsodálkozni a dirigált mű szépségére, de ennek az „önkéntes tömegszavazásnak” a hírére ámult csak el igazán.

A Élet és Irodalom (b) és a Film Színház Muzsika (j) cikkjei a karmesterversenyről 1974-ből

„Egy dolog nem fér a fejembe, amit minden alkalommal örömmel tapasztalok: a magyar közönség valamilyen oknál fogva teljesen szívébe fogadott engem. Sokat köszönhetek és nagy hálával tartozom a magyaroknak” – nyilatkozta egy korábbi interjúban. Egy másik beszélgetésben pedig egyenesen úgy fogalmazott: ha nem győzött volna 1974-ben, soha nem tudta volna ilyen szinten elsajátítani az európai zenét, és nem lett volna képes ennyit fejlődni. „Így mondhatom, hogy zenei értelemben olyan, mintha Magyarország a szülőanyám lenne” – tette hozzá.

A kezdetek és Beethoven

Kobajasi a Fukusima prefektúrában lévő Ivakiban nevelkedett, tanár szülők gyermekeként. Mindössze 10 évesen, Beethoven IX. szimfóniájának hallatán döntötte el, hogy zeneszerző lesz, egy évvel később pedig már komponált. 1960-tól a tokiói zeneművészeti egyetem zeneszerzés szakán tanult, ám végül a karmesterkedésben találta meg életcélját. Egy hazai karmesterverseny megnyerése után, 1972-ben már a Tokiói Szimfonikus Zenekart vezényelte, és a Tokiói Fővárosi Szimfonikus Zenekar állandó karnagya volt.

Beethoven azóta is meghatározó szerepet tölt be az életében: a legendás budapesti versenyen többek közt a zeneszerző I. és VI. szimfóniáját vezényelte. „A muzsikusok valóban ráismernek a maguk Beethovenjére, azért is követik olyan örömmel és hajszálpontosan a japán karmester minden ujjmozdulatát. Ez már szertartás vagy inkább zenekari telepátia, gondolatátvitel” – érzékeltette Hámos György a Kobajasi és a zenekar közti kivételes összhangot.

A japánok által csak Kobakennek becézett dirigens karizmatikus színpadi jelenlétének kulcsa lendületes és temperamentumos vezénylési technikája. Kottát nem használ, mert szerinte a partitúra csak elvonná a zenészekkel teremtett szemkontaktustól. Lemezfelvételein leginkább romantikus és késő romantikus alkotók műveit találjuk meg Berlioztól Csajkovszkijig, koncertjein pedig főként népszerű klasszikus művek kerülnek reflektorfénybe.

A magyar kapcsolat

Budapesti győzelme egy hosszú távú és gazdag művészi kapcsolat nyitányává vált a döntőben általa dirigált MÁV Szimfonikus Zenekarral, amely az első nem japán együttes volt, amit vezényelhetett. Számtalanszor léptek fel és turnéztak együtt, 2010 és 2012 között vezető karmesterük és művészeti vezetőjük volt, 2014-ben, versenygyőzelmének 40. évfordulóján pedig állandó tiszteletbeli vendégkarmesteri címmel tüntették ki. A Müpában is többször megörvendeztették a közönséget: 2013 és 2015 után 2017-ben Beethoven-esttel, míg 2019-ben a Magyarország és Japán 150 éves diplomáciai kapcsolatának tiszteletére megrendezett ünnepi hangversenyen kápráztatták el a hallgatóságot.

A dirigens a Magyar Állami Hangversenyzenekarral, azaz a mai Nemzeti Filharmonikus Zenekarral is rengetegszer dolgozott: a verseny után itt vállalt segédkarmesteri feladatokat Ferencsik János mellett, majd a nagy előd halála után 1987-től egy évtizeden át irányította az együttest, amit örökös tiszteletbeli elnök-karnagyi címmel honoráltak. A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával is időről időre visszatér a Müpába: 2014-ben Perényi Miklóssal, 2018-ban pedig Várdai Istvánnal lépett színpadra. Emellett a Győri Filharmonikus Zenekartól a Pannon Filharmonikusokig szinte az összes fővároson kívüli zenekart is vezényelte, 2026-ban pedig ő lesz az október 1. és 10. között Pécsett és Budapesten zajló I. Solti Nemzetközi Karmesterverseny védnöke.

Nemzetközi karrier és díjak

Természetesen a világ többi része is örömmel fogadta a magával ragadó karmestert: a budapesti győzelem villámsebességgel indította be nemzetközi karrierjét, így Németországtól kezdve Ausztrián és Nagy-Britannián keresztül Hollandiáig mindenhonnan kapott felkéréseket. 1980 és 1990 között a Kiotói Szimfonikus Zenekart igazgatta, 1988-tól a Japán Filharmonikus Zenekar karmestere, később vezető karmestere és zeneigazgatója volt, emellett a Nagojai Filharmonikusok főzeneigazgatójaként is tevékenykedett. 2002-ben ő volt az első ázsiai karmester, aki a Cseh Filharmonikusok élén a Prágai Tavasz nyitóhangversenyét vezényelhette, ahol óriási sikert aratott Bedřich Smetana Hazám című szimfonikus költeményével, 2006-ban pedig a hollandiai Arnhem filharmonikus zenekarának állandó karnagya lett.

Természetesen a díjak sem maradtak el: többek között a Liszt Ferenc-emlékérem és a Magyar Kultúráért Díj tulajdonosa, de a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal és a Magyar Érdemrend nagykeresztje polgári tagozata kitüntetéseket is a magáénak tudhatja.