Zenekarok

Pannon Filharmonikusok – Pécs

A Pannon Filharmonikusok több mint két évszázados múlttal rendelkező együttes, amelyet 1811-ben Lickl György alapított. A pécsi zenekar húsz éve új korszakba lépett: művészi rangja és országos ismertsége jelentősen erősödött. A Kodály Központ rezidens zenekaraként, Kesselyák Gergely vezető karmester és Horváth Zsolt igazgató irányítása alatt, az együttes a legnagyobb hazai és nemzetközi koncerttermekben lép fel – a Müpától a bécsi Musikvereinig és a berlini Filharmóniáig. A Pannon Filharmonikusok műsorpolitikája a hagyomány és innováció szintézisére épül, rezidens zeneszerzői programokkal, kiemelt partnerségekkel és széles közönségkapcsolatokkal. Számos díj és fesztiválszereplés mellett hazai és nemzetközi szólisták generációival ápol szoros együttműködést, repertoárja pedig a klasszikus nagy mesterektől a kortárs zenéig ível. Állandó vendégkarmesterük 2023 óta a korábbi vezető karmester, Bogányi Tibor, aki a Solti Nemzetközi Karmesterverseny Művészeti Bizottságának és zsűrijének tagja.

Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara több mint nyolcvan éves története során a magyar zenei élet egyik legmeghatározóbb szereplőjévé vált. Gyökerei az 1930-as évekig nyúlnak vissza, első szimfonikus koncertjét 1943-ban Dohnányi Ernő vezényelte. A zenekar értéke a sokoldalúság: stúdiófelvételek, operák és oratóriumok, kortárs bemutatók, rádió- és TV-közvetítések sokasága határozza meg működését. Hangzása „rugalmas és egységes”, ahogyan már a hetvenes években megállapította a Rádiózenekarról a New York Times rettegett kritikusa, Harold C. Schonberg. Számos világhírű karmester és szólista dolgozott az együttessel – Otto Klemperertől David Ojsztrahon át Fischer Ádámig és Riccardo Frizzáig. A kortárs magyar zene mecénásaként is kiemelkedik, műfaji nyitottsága és tradíciója révén a Budapesti Wagner-napok állandó közreműködője. A Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek főzeneigazgatója Héja Domonkos Liszt-díjas, Gundel Művészeti Díjas és Junior Príma Zeneművészeti Díjas karmester.

Nemzeti Filharmonikus Zenekar

A Nemzeti Filharmonikus Zenekart Magyarország vezető szimfonikus zenekarai között tartják számon, fennállásának százéves jubileumát 2023 tavaszán ünnepelte. Olyan nagyformátumú karmesterek alakították az együttes arculatát, emelték nemzetközi rangra a zenekart, mint Ferencsik János, Kobayashi Ken-Ichiro és Kocsis Zoltán. Az együttes repertoárja klasszikus mesterművekre, hiánypótló ritkaságokra és kortárs magyar zenére épül, nagy hangsúlyt fektetve a nemzeti kulturális örökség ápolására.

A Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatója 2022 óta Vashegyi György, aki a francia romantikus operairodalom ritkaságait is beépítette a repertoárba. Vezényletével, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, a Nemzeti Énekkar és kiváló külföldi szólisták közreműködésével eddig három ilyen opera lemezfelvétele jelent meg komoly nemzetközi sikert aratva, a Palazzetto Bru-Zane lemezkiadó gondozásában.

A zenekar az elmúlt évtizedekben mintegy 40 ország több száz koncerttermében lépett fel, az amszterdami Concertgebouwtól a brüsszeli Bozarig, a Vatikántól a tokiói Suntory Hallig, valamint jelentős fesztiválokon és kulturális misszión alapuló turnékon mutatta be sokoldalúságát.

Koncerttermek

Kodály Központ – Pécs

A Kodály Központ 2010-es megnyitása óta Magyarország egyik legmodernebb kulturális intézményeként működik. A Pécs belvárosához közel, impozáns, többfunkciós épületben helyet kapott nagy hangversenyterem közel ezerfős befogadóképessége és gondosan tervezett akusztikája nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő: Maxim Vengerov „építészeti Stradivarinak” nevezte, utalva a terem különleges akusztikai finomságaira, melyet nemzetközi szakértők terveztek. Az épület letisztult, fényben úszó terei, a korszerű technikai megoldások, a minőségi fa- és kőfelületek harmonikus aránya inspiráló környezetet teremtenek előadóknak és közönségnek egyaránt. A Központ a Pannon Filharmonikusok otthona, az elmúlt másfél évtizedben rangos fesztiválok, nemzetközi produkciók és kortárs premierek sorának adott helyet. A tér sokoldalúsága és atmoszférája egyszerre modern és mélyen gyökerező kulturális értékeket közvetít.

Zeneakadémia Nagyterem – Budapest

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem emblematikus nagyterme 1907 óta a magyar zenei élet egyik szentélye. A 2013-ban gondosan felújított szecessziós épület gazdag ornamentikájával, Zsolnay-kerámiáival és aranyozott részleteivel önmagában is műalkotás. A terem különleges akusztikáját és mintegy nyolcszázötven fős befogadóképességét a világ koncertpódiumaihoz mérik, miközben megőrzi a közönség és az előadó közötti bensőséges közelséget. Az 1875-ben alapított Zeneakadémia – amely tizenkét éve hangversenyközpontként is működik – nem csupán koncerthelyszín: generációk művészeinek műhelye, Liszt örökségének élő közege, ahol hagyomány és megújulás természetes párbeszédben áll. Korszerű színpadtechnikájú Nagyterme a magyar és nemzetközi zenei élet számtalan legendás pillanatának adott otthont Bartók korai fellépéseitől a mai világsztárokig.

Müpa – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem – Budapest

A Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterme a régió egyik legkorszerűbb és legimpozánsabb koncertterme. A Duna-parton, kitűnő közlekedési adottságokkal épült komplexum a modern építészet és technológia mintapéldája. A Zoboki Gábor tervezte tér katedrálisokat idéző, 25 méteres belmagasságával, közel ezerhétszáz férőhelyével és a Russell Johnson által kialakított, rugalmas akusztikai rendszerével tökéletes hangzást biztosít és ideális keretet ad a legkülönfélébb műfajoknak – a szólóestektől a nagyzenekari hangversenyeken át a monumentális oratóriumokig és a populáris produkciókig. A belső terek letisztult esztétikája, a fa és kő harmóniája, valamint a kortárs formavilág egységet alkot. A Müpa mára meghatározó kulturális találkozópont, ahol nemzetközi sztárok és hazai művészek egyaránt otthonra találnak – hiteles, modern tér, amely a 21. századi koncertélmény minden igényét magabiztosan teljesíti.

„Csodálatos terem! Olyan boldogok voltunk, hogy itt játszhattunk! Nagyon jól halljuk egymást, mégis van levegő a hang körül. Köszönjük!”
– Vladimir Ashkenazy, 2005. október 14.