Mozart 1784-ben találkozhatott először a Figaro házassága (eredeti címén: Le nozze di Figaro ossia la folle giornata) irodalmi forrásával, Beaumarchais Egy bolond nap, avagy Figaro házassága című színművével. A francia szerző vígjátéka nem sokkal a nagy francia forradalom előtt született, s élesen arisztokráciaellenes mondanivalójával óriási feltűnést keltett. Mozart csak olvashatta, színpadon Bécsben nem láthatta, mert II. József császár megbotránkozatónak tartotta, s így nyilvános előadását nem engedélyezték. (A színdarabról, amelyben egy gróf a szolgáival verseng és veszít, Napóleon egyenesen azt mondta, hogy már maga volt „az akcióba lendült forradalom”.)
Mozart szerencsére rátalált a legalkalmasabb emberre, aki operakomponálási tervében a segítségére lehetett. Lorenzo da Ponte kiugrott pap és kalandor akkoriban II. József udvari librettistája volt, és nemcsak a szövegkönyv megírására vállalkozott, hanem arra is, hogy meggyőzi az uralkodót: az operában semmi sem fog elhangzani, ami sértené az ő vagy udvara érzékenységét. És így is történt. Figaro arisztokratákat ostorozó tirádája helyén, a dalmű negyedik felvonásában például az az ária hangzik el, amelyben a címszereplő a női nem okozta keserűségét önti ki magából.
Mozart mindössze fél év alatt komponálta meg a Figarót. Az ősbemutatón, amelyet 1786. május elsején a császár kimondott parancsára tartottak meg a bécsi Burgtheaterben, az opera mérsékelt sikert aratott, s kilenc előadás után le is vették a műsorról. Decemberben azonban már óriási sikere volt Prágában, ahol a közönség pontosan értette a szövegkönyv üzenetét és felismerte a zene zsenialitását.

Információ a március 7-ei és 9-ei előadások jegyárairól: www.bfz.hu

Rendező: