A W. H. formáció Márkos Albert csellista–zeneszerző kezdeményezésére alakult azzal a céllal, hogy aktuális zenei környezetbe helyezze William Shakespeare szonettjeit és dalait. A megnevezés egy monogramot takar, nyomtatásban megjelent szonettjeit Shakespeare Mr. W. H.-nak ajánlotta. A titokzatos személy kiléte – akárcsak a szonettek tartalma – mindmáig viták tárgyát képezi, de az biztos, hogy ebben a formációban a versek ennek megfelelően titokzatos és izgalmas zenei köntöst kaptak.
A szonettek témája: szerelem, szerelmi háromszög, szókimondó szexualitás és mindaz, ami ezzel jár; a szonettek anyaga a paradoxon, így tehát stílusuk is paradox. A reneszánsz emberének igen jó füle volt a szójátékokra, a szavak egymásra való visszhangoztatására, sőt olvasva is könnyedén észrevette az anagrammákat és a grafikus átfedéseket. A W. H. pedig megzenésíti és kivetíti a szonetteket, hogy a mai kor emberének fülét és szemét kápráztassa el. A két- és sokértelműség Shakespeare-nél a költőiség eleven eszköze, a pajzánság pedig nem tiltott, hanem egyenesen kívánatos, mint legfőbb teremtőerő – akárcsak a magyar reneszánsz virágénekekben vagy Balassi, Rimay és Gyöngyösi (és később még Csokonai) verseiben. A megzenésítés megeleveníti a szöveg asszociációs struktúráját és a versek nyelvi és retorikai működését. Szonettek és dalok angolul és magyarul, akusztikus és elektronikus hangszerkísérettel – a költészet napján.

Az előadáson a Tünet Együttes és a Laokoon Film bemutatja a Gyászfilm című táncfimet.

Rendező: Művészetek Palotája