Goldmark az Osztrák-Magyar Monarchia polgáraként születik, de halálakor a világ lángokban áll: már egy éve tart az első világháború, és Európa arca örökre megváltozik. Születésekor a német romantika virágkorát éli, de még aktív szerző, amikor kezdenek kirajzolódni az új zene körvonalai: Bartók már túl van a Kékszakállún, Stravinsky is megírta három nagy táncjátékát (Tavaszi áldozat, Tűzmadár, Petruska).
A színházi zenészként nyomorgó zeneszerző számára negyvenöt évesen nyílt meg a színpad - s ezt világhírnév követte. Goldmark életében a világ harminc operaháza játszotta kilenc nyelven a Sába királynőjét. Ma a kismesterek között tartjuk számon, és műveit csak ritkán találjuk az operaházak színpadain vagy a koncertpódiumokon. Annál nagyobb öröm és izgalom, amikor találkozhatunk különleges zenéjével. „Erre a zeneszerzői arzenálra, amelyet a Sábában felvonultat, a kevésbé odafigyelők azt mondják, hogy túl sok szűkített szeptimakkordot használ… pedig valójában arról van szó, hogy nagyon változatos és merész harmóniavilága van. A zabolátlan fantázia tág keretek közt tartja a művet, így kivételes adottságú énekesekre van szükség, akiknek adott pillanatban teljesítőképességük határáig kell eljutniuk.” (Kovács János, karmester)
Az egzotikus történet a szenvedélynek való kiszolgáltatottságról, az én elvesztéséről szól, melyet Salamon bölcs tanácsa szerint csak saját magunk erejéből szerezhetünk vissza.

Koncertszerű előadás német nyelven, magyar felirattal.

Rendező: Magyar Állami Operaház