Elpattantak a keze alatt a zongorahúrok. Koncertjein két-három zongora állt a pódiumon, és a koncert végén zongorahullák hevertek szanaszét. Volt, hogy saját maga tolt be a színpadra még egyet, amikor a többi már kiadta a lelkét. Az elpattant húrokból a nők karkötőt csináltattak maguknak, de olyan nő is volt, aki Liszt eldobott szivarcsikkjét foglaltatta medaillonba. Az egész Európát megfertőző Lisztománia idején zongorakentaurnak nevezték.
Pedig őt csak a lényeg érdekelte.
Liszt Európa uralkodóinak köreiben forog, de a cigánytáborokban is otthonosan érzi magát. A magyar nemesektől kapott díszkardjáért lelkesedik, nagystílű társasági életet él, fellépésein kitüntetések és rendjelek lógnak a nyakában, de egész életében jótékonykodik, és meghökkentő puritán szokásai vannak. Harminchat éves korában felhagy a koncertezéssel, a jövő zenéjének (ő nevezi így: Zukunftmusik) szenteli minden idejét és csak karmesterként lép színpadra - végül ő lesz Liszt abbé. Sosem írt önéletrajzot. „Éppen elég volt leélni egy ilyen életet, mint az enyém” - mondta.
Ez az életrajzi szkeccsekből álló játék Liszt életének szélsőségeit mutatja be. Lisztét, aki mint egy hurrikán, söpört végig a 19. századon, Doborjántól Párizson át Isztambulig és Londonig, III. Napóleontól IX. Piusig és főleg: Beethoventől Debussyig.

Az előadáshoz kapcsolódó Műhelybeszélgetésen, október 12-én 17.30 órai kezdettel az Előadóteremben különféle művészeti ágak jeles képviselői és más meghívott vendégek beszélgetnek a műsorról a sorozat állandó házigazdája, Fenyő Gábor vezetésével. A Műhelybeszélgetések nyilvánosak, a belépés díjtalan.

Rendező: Művészetek Palotája

Rendező: