Ganavya: „A nevem azt jelenti: »aki a zene terjesztésére született«”

Ganavya Doraiswamy énekes, zeneszerző és kutató művészete mélyen kapcsolódik a dél-indiai zenei tradíciókhoz, miközben mégis radikális kísérletezőként ismerik el az ambient és a spirituális jazz műfajában. Október 24-én, pénteken este nyolctól a Müpa Fesztivál Színházát is betölti mélyről fakadó hangjával és feledhetetlen jelenlétével.

Új utakat jár be – a gyökereit keresve

Hogyan lehet egyszerre megőrizni és újragondolni a hagyományokat? Ganavya, az indiai származású, Kaliforniában élő énekesnő számára ez nem csupán elméleti kérdés, hiszen életének minden pillanatát betölti a zene, sokak szerint egyenesen Alice Coltrane szellemi örökségét viszi tovább. 2024-es Daughter of a Temple spirituális jazzalbumát is Alice Coltrane inspirálta, és több mint harminc vendégművész szerepelt rajta, köztük az édesapja és több más családtagja is.

Ganavya mélyen kötődik a karnatikus hagyományhoz, ugyanakkor nyitott a kortárs jazz, a költészet és a spirituális közösségi zene felé is. A Müpában most először hallhatjuk ezt az archaikus eredetű, mégis nagyon kortárs és feltétlenül egyedi hangot, de valószínűleg nem utoljára.

Átjárható, folyamatosan alakítható közegek

Ganavya zenészcsaládban született New Yorkban, gyerekkorát Dél-Indiában, Tamil Naduban töltötte, zarándokúton járt a szüleivel és testvéreivel. A karnatikus zene és a szent énekek (bhajanok) világában nőtt fel: a harikathā történetmesélés művészeti formáját hirdették, és a hierarchikus társadalmi struktúrákat kritizáló költészetet terjesztették.

Ma már a nem hierarchikusan működő We Have Voice Collective társalapítója: a WHV célja, hogy felhívja a figyelmet a társadalmi egyenlőtlenségekből fakadó problémákra, valamint világszerte elősegítse a befogadást és a biztonságos terek megteremtését. Multidiszciplináris alkotóként nem csupán saját zenéket szerez, hanem sokszor a szövegeket is ő írja, miközben több hangszeren kíséri magát, sőt, ha úgy adódik, megmutatja tradicionális indiai tánctudását is.

Egyszerre áll párbeszédben a múlttal és kapcsolódik a jelenhez, ugyanakkor a jövőbe mutató kérdéseket sem fél feltenni. Spirituális utat jár be a zenén keresztül, és ezt adja át a közönségnek is. Mélyen hisz a szeretet erejében.

Meghatározó kettős identitás

A gyerekkori zarándoklét után kamaszként családjával az Egyesült Államokba költözött, ahol új kulturális közeg vette körül. Az amerikai jazz, a kortárs klasszikus zene, az avantgárd, de még a hiphop is hatott rá. Miközben továbbra is mélyen kötődött indiai zenei örökségéhez, megnyílt számára a lehetőség, hogy ezekkel a hatásokkal párbeszédbe lépjen. „Nem akarom eldönteni, hogy melyik világba tartozom. Inkább megpróbálok olyan teret teremteni, ahol ezek a világok együtt létezhetnek” – mondta egy interjúban.

A zarándoklét után öt diploma és egy doktori kutatás

Bár gyerekkorában nem járt hagyományos iskolába, szülei folyamatosan tanították. Öt diplomát gyűjtött eddig: színháztudományból, pszichológiából, kortárs performanszból és etnomuzikológiából, a Harvardon pedig kreatív gyakorlatból és kritikai kutatásból. Később a Harvardon folytatott doktori tanulmányokat, azt vizsgálta, hogyan lehet a gyarmatosítás nyomait levetkőzve újraértelmezni és életre kelteni a különböző zenei hagyományokat.

Karnatikus mikrodallamok és jazzes frazírozás

A karnatikus zenei hagyományok a zsigereiben vannak, tanulmányai során pedig a kortárs improvizációs technikákat is megismerte, és mivel az előadóművészetet gyerekkora óta gyakorolja, azon művészek közé tartozik, akik a csenddel is bátran bánnak. Előadásaiban jelentős szerepet kap a csend, hogy a hallgató is belekerülhessen abba a belső térbe, amelyet a művész a hangjával megteremt.

Repertoárja rendkívül sokszínű. Saját szerzeményei mellett énekel spirituális verseket, népdalokat, kortárs költők szövegeit, és szívesen épít be különböző elemeket archív hangfelvételekből, szövegtöredékekből is. Legutóbbi, like the sky I’ve been too quiet című lemezén például saját verseit, tamil népdalokat és improvizatív kompozíciókat hallhatunk tőle.

Ganavya nem csupán szólóban, hanem számos jelentős művész oldalán is fellépett. Dolgozott együtt például Esperanza Spaldinggal, Wayne Shorterrel, Tyshawn Sorey-val és Ambrose Akinmusire-rel. Egyik legismertebb együttműködése az Esperanza Spalding által vezetett Songwrights Apothecary Lab volt, ahol zenészek és gyógyítók közösen kutatták a zene terápiás lehetőségeit.

„Minden dalom az Istenről és a szeretetről szól”

Fontos számára a közösségi zenei gyakorlat: műhelyeket, közös énekléseket, kísérleti rituális performanszokat is vezet, amelyeken a résztvevők aktív alkotótárssá válhatnak. Ganavyát egyedi hangzásvilága, társadalmi érzékenysége és lírai-intellektuális látásmódja a kortárs zenei élet egyik legizgalmasabb alkotójává emelte.

Koncertjei nem egyszerű zenei estek: inkább belső utazások, amelyek során a hallgatókat is arra ösztönzi, hogy mélyebben halljanak, figyeljenek, kapcsolódjanak. Az idő lelassul, a tér pedig kitágul. Ahogy maga fogalmazta meg egy interjúban: „A hang számomra nem a szórakoztatás eszköze, hanem egyfajta közösségi ima, nyitott tér, amelyben mindannyian együtt lehetünk, a különbözőségeinkkel együtt.”

Olyan koncertre készülhetünk a Müpában, ahol az idő másképp telik, a hagyományok és a jelen hangjai pedig új térben szólalnak meg. Ganavya hidakat épít múlt és jelen, Kelet és Nyugat közé, koncertje egyszerre meditatív belső utazás és kortárs zenei ünnep.