Dúrok és mollok – Hangnemek és érzelmek nyomában

A zene különböző érzelmeket vált ki belőlünk. A két legegyszerűbb esetet véve vagy vidámak, vagy szomorúak leszünk tőle, de ennél jóval árnyaltabb benyomásaink is lehetnek egy-egy zenemű hallatán. Ebben leginkább a zenei szerkezet jellemzői játszanak szerepet: például a dallam, a ritmus, a hangmagasság, és nem utolsósorban a hangnem. A következőkben annak eredünk nyomába, hogy milyen érzelmek társulnak egy-egy hangnemhez, és milyen okok állhatnak a háttérben.

Az egyes hangnemek tulajdonságai évszázadok óta foglalkoztatják a zeneszerzőket és a tudósokat: Händel, Mozart és Beethoven is úgy gondolta, hogy jól megkülönböztethető jellemzőik vannak. De Mozart apja, Leopold is írt a hangnemek jelentőségéről híres Hegedűiskola című munkájában: „Ha netán úgy is tűnnék, hogy valamennyi ma használatos hangnemet a bé vagy a kereszt hozzátételével a C-dúrból vagy az a-mollból ültették át, miért kelt az eredetihez képest a hallgató kedélyében egészen más hatást? És ha ezeket nem lehet egymástól megkülönböztetni, miért tudja a gyakorlott muzsikus egy zene hallatán azonnal megmondani annak hangnemét?”

Jerry Chang, az amerikai John Borroughs School hallgatója éppen azt vizsgálta meg a Journal of Arts and Humanities című lapban megjelent tanulmányában, hogy bizonyos hangnemek hogyan befolyásolják a hallgatók érzelmeit. Chang három dúr (C-dúr, Esz-dúr, E-dúr) és három moll (cisz-moll, f-moll, g-moll) hangnemet vont be a kutatásba. A résztvevőknek rangsorolniuk kellett, hogy mennyire tartják pozitívnak, illetve negatívnak az adott hangnemben megszólaló zenei részletet, és azt is el kellett dönteniük, milyen mértékben idéződik fel bennük például az egyszerűség, az álmodozás, a fájdalom vagy épp a harag.

A legpozitívabb és a legnegatívabb hangnem

Az eredmények azt igazolták, hogy a hat hangnem által kiváltott érzelmi hatások valóban eltérnek egymástól. A C-dúr fejezi ki leginkább a tisztaságot és a pozitivitást, az Esz-dúr pedig az álmodozó-varázslatos hangulatot. A moll hangnemek közül a cisz-moll került a spektrum negatív végpontjára, amelyre többek között a fájdalom, a kétségbeesés és a komorság jellemző, míg az f-moll a harag-keménység kategóriában kapta a legtöbb pontszámot.

A tanulmányból az is kiderül, hogy a hangnemekben lévő módosított hangok száma is közrejátszik a hatás kiváltásában: minél több kereszt vagy bé van az előjegyzésben, annál inkább negatívnak érzékeljük az adott zenét. A C-dúr, amiben egyetlen módosított hang sincs, a legkevésbé szomorú, ezzel szemben a négykeresztes cisz-mollt a legnegatívabbnak ítélték a kutatás részvevői. Ezenkívül egy másik tényezőre is felhívta a figyelmet Chang tanulmánya, mégpedig a hangmagasság szerepére, főleg a moll hangnemek esetében. Itt arra derült fény, hogy minél mélyebben fekszik egy hangnem, annál negatívabb érzést vált ki, ami szintén azt támasztotta alá, hogy a három vizsgált moll közül miért a cisz-moll bizonyult a legkomorabb hangnemnek.

Zenei példák a C-dúrra

Azt már tudjuk, hogy a C-dúrhoz társul leginkább az optimizmus, a tisztaság és az egyszerűség. Ez utóbbi fogalom olyan értelemben is hozzáköthető, hogy a zongorázni tanuló gyerekek is a C-dúr skálával találkoznak először, hiszen annál egyetlen fekete billentyűt sem kell leütni. Lássuk, milyen híres zeneművek íródtak ebben a hangnemben! Bach oktatásra szánt, Das wohltemperierte Klavier című kötete például egy C-dúr prelúdium és fúgával kezdődik, és Mozart is ebben a hangnemben írta a Jupiter-szimfóniát. De érzékletes példa lehet Haydn A teremtés című oratóriuma is, amelyben az „És lőn világosság” sort egy ragyogó C-dúr akkord erősíti meg.

Zenei példák a cisz-mollra

A cisz-mollhoz olyan borús érzések kötődnek, mint a fájdalom, a kétségbeesés vagy a komorság. Beethoven nem véletlenül írhatta ebben a hangnemben a Holdfény-szonátát: egyrészt reménytelenül szerelmes volt Giulietta Guicciardi grófnőbe – magát a darabot is neki dedikálta –, másrészt akkortájt kezdett romlani a hallása. Rajta kívül Chopin is előszeretettel használta ezt a hangnemet például a Fantaisie-Impromptu-ben vagy a noktürnökben, illetve Rachmaninov op. 3, No. 2-es prelúdiuma is cisz-mollban van.

Van, aki színeket is társít a hangnemekhez

Víkingur Ólafsson szólóestjén a Müpa közönsége is megbizonyosodhat a hangnemek különleges erejéről, az izlandi zongoraművész ugyanis legfrissebb, Opus 109 című lemezét mutatja be, amelyre csupa E-dúr és e-moll hangnemű darabot válogatott. Ólafsson az új album kapcsán elmondta, hogy a koncertműsorok összeállításakor mindig is nagy hangsúlyt fektetett a hangmagasságra, amelyben a szinesztézia is szerepet játszik. „Az E hangot zöldnek érzékelem, ezért az új lemezem E-dúr és e-moll darabjai különböző zöld árnyalatokat idéznek fel bennem” – árulta el a világhírű zongoraművész. Hogy kiben milyen hangulatot keltenek Bach, Beethoven és Schubert művei, kiderül december 1-jén a Müpában!