Egy hangszer, ami egyesíti a zenét és az építészetet

Épület az épületben, ami megszólal. A Müpa hangversenytermébe szervesen beépülő, attól elválaszthatatlan instrumentum. Az ötszintes lakóház méretű orgonakamra beépítésével az orgona készítői 6804 síp megszólalását tették lehetővé, a hangszeren játszó orgonisták pedig az élettelen alkotóelemekből szárnyaló zenei valóságot teremtenek. Az előállítható hangzások végtelen száma folyamatos felfedezésre inspirál, a játékasztalnál pedig egy valóságos zenei játszótér teremti meg a végtelenített játék lehetőségét. A teremtő képzelet segítségével az anyag olyan szubsztanciává lényegül át, melyhez minden hallgató a saját belső világa szerint kapcsolódhat.

© Posztós János, Müpa

Egy hangszer, ami hidat képez múlt és jelen között

Eredete az i. e. 3. századra tehető, amikor az Alexandriában működő Ktészibiosz megépítette az első orgonát. Ez gyakorlatilag a pánsíp gépesítését jelentette: a fújtatók által termelt és egy tartályban egyenletes nyomás alá helyezett levegőt különböző szelepek segítségével lehetett a sípokba juttatni. Ez a működési elv mind a mai napig változatlan maradt (minden orgona három fő egységből áll: szélellátás – ez biztosítja a megszólaláshoz szükséges levegőt; sípok – ezek hozzák létre a hangot; vezérlés – az a szerkezet, amelynek segítségével szabályozni lehet, hogy mikor melyik sípba áramoljon be a levegő), csupán a megvalósítás változott – minden kor hozzáadott valamit a rendelkezésére álló technológiai lehetőségek szerint. A Müpa orgonája tehát egy több mint kétezer éve kezdődött innovációs folyamat eredménye.

© Nagy Attila, Müpa

Egy hangszer, ami összeköt

Az orgona a templomkarzatok zárt és titokzatos világából koncerttermi reflektorfénybe költözött, ezzel a köré szerveződő zenei és szociális interakciók horizontja is kitágult: olyan műfajokhoz és olyan emberekhez is közel került, amelyeknek és akiknek korábban nem volt kapcsolatuk ezzel a hangszerrel. A Müpa orgonája összeköti a különböző műfajok – klasszikus zene, jazz, világzene, improvizációs formációk, népzene, pop, film, tánc, vizuális művészet, színművészet – alkotóit, akik az elmúlt 20 év alatt produkcióik során az orgonával felléptek.

Összeköti a közönséget, akik kapcsolatba kerültek ezzel a különleges hangszerrel: a nézőtéren, a karzaton, OrgonaExpedíciók során a színpadon, vagy akár az orgona belsejében.

Összeköt minket, mert emlékeztet arra, ami közös bennünk: mindannyiunkban él egy gyermek, aki innovatív, kreatív és szeret játszani.

© Nagy Attila, Müpa

A koncert címét magyarul hangrétegződéseknek lehetne fordítani. Három zenei világ, három muzsikusszemélyiség találkozik, hogy párbeszédbe elegyedjenek egymással, kommentálják egymás gondolatait, zenei eszmecserét folytassanak a színpadon és az akusztikus térben. Kottát nem hoznak magukkal, ellenben zenei ötleteket, játékmódokat, dallamokat vagy absztrakt zenei elképzeléseket igen, hogy közös improvizációkkal dolgozzák ki azokat. A Müpában most először szólal meg olyan program, amelyben az orgona élő elektronikával egészül ki. Az orgonának, ennek az ember által kezelt összetett szerkezetnek a kiterjesztéséről van szó gépi és akusztikus irányba: a hangszórón keresztül megszülető élő elektronika képviseli az előbbit, a szaxofon az utóbbit. Mindemellett három egyenrangú zenei résztvevőt látunk és hallunk.

A formáció megalakításakor nem a hangszer, hanem az azon játszó személy volt a meghatározó; olyan muzsikusok szövetkeztek, akik közös zenei nyelvet beszélnek, akik hasonlóan gondolkodnak a hangokról és azok szerepéről, és szavak nélkül is tökéletesen megértik egymást. Fassang László és Vincent Lê Quang évtizedek óta dolgozik együtt, mára szoros szakmai és emberi kötelék alakult ki közöttük; ők azok, akik ketten bármikor, akár előzetes próba nélkül képesek kiállni a színpadra, hogy nagyszerű koncertet adjanak. Ifjabb Kurtág György és Fassang László a Modern Art Orchestra projektjeinek köszönhetően az utóbbi években került közelebbi kapcsolatba. Ifjabb Kurtág György is orgonált régebben, jól ismeri tehát a hangszer lehetőségeit, de zenei alkatuk abban is hasonlít, hogy mindketten megpróbálnak hangszerükkel eddig nem ismert hangzásokat létrehozni. Mivel a különböző hangrétegződések elkülönítése és összeolvadása a zenei folyamatok szerves részét képezik, a formáció negyedik tagja Julien Aléonard hangmester: ő az, aki a háttérben akusztikus értelemben is közös nevezőre hozza a hangokat, gondoskodva arról, hogy a közönséghez olyan hangzások érjenek el, amelyeket a három muzsikus a színpadon elképzelt.

Hangmester munka közben – Julien Aléonard

Írta: Várkonyi Tamás

Ifj. Kurtág György 1954-ben született Kurtág György és Kurtág Márta gyermekeként. Miután az 1980-as évek legelején elhagyta Magyarországot, 1985-ig zeneszerző-kutatóként és zenei asszisztensként a párizsi IRCAM-ban dolgozott, ahol az intelligens hangszerek létrehozása, valamint az elektronikus zene területén végzett kutatások álltak érdeklődésének középpontjában. Jelenleg a Bordeaux-i Egyetem kísérleti zenei stúdiójában a művészetek és tudományok koordinátora; e munka keretében új hangszereket is létrehozott. Intenzíven foglalkoztatja a vizuális művészetek és a zene kapcsolata is, írt zenét édesapjával közösen, de sokoldalúságát mutatja, hogy együttműködött többek között a Modern Art Orchestrával is. Művei és improvizációi gyakran szerepelnek zenei dokumentumfilmekben, például a Contemporary Orpheus című alkotásban.

Az 1975-ben született Vincent Lê Quang szaxofonművész a jazz és a kortárs zene terén egyaránt aktív; improvizál, tanít, zenét szerez és vezényel. 1999 óta az improvizáció soundpainting elnevezésű válfaja is élénken foglalkoztatja, ennek tapasztalatait más tevékenységei során is kamatoztatja, beépítve zenei világába. Számos zenész partnerével – például Fassang Lászlóval – és más-más összeállítású, illetve profilú formációval alakított ki olyan szoros szakmai kapcsolatot, amelynek keretében egyedi hangzást és egyedi koncertélményt kínál, többnyire az improvizációnak is fontos szerepet engedve. 2007 óta a párizsi Conservatoire tanára.

Julien Aléonard hangmérnök és zenész a párizsi Conservatoire hangmester szakán szerzett diplomát. Karrierjét neves intézményeknél (CIRM, IRCAM) kezdte, majd 2015-ben szabadúszóvá vált. Szakterülete a zenei hangalkotás, ezen belül kiemelten foglalkozik komplex koncertek hangosításával, felvételek készítésével, valamint producerként is aktív. Különleges szakértelmet szerzett a természetes erősítés és a térbeli hanghatások területén, emellett pedagógiai tevékenységet is folytat. Munkája során olyan világhírű művészekkel és zenekarokkal dolgozott együtt, mint Eötvös Péter, Patricia Kopatchinskaja, William Christie, Wolfgang Rihm, Helmut Lachenmann, a Bécsi Állami Operaház és a milánói Scala zenekara, az Orchestre de Paris, az Ensemble InterContemporain vagy a Kronos Quartet.