19.30-tól Echéry-Pataki András, a Szegedi Kortárs Balett igazgatója, Juronics Tamás, a társulat művészeti vezetője, az előadás koreográfusa, és Hollerung Gábor, a Budafoki Dohnányi Zenekar zeneigazgatója, az est karmestere tart pódiumbeszélgetést a Zászlótérben.
A beszélgetést Beslin Anita újságíró vezeti.

A 25 éves jubileum alkalmából május 12-én a Müpa Előcsarnokában Tarnavölgyi Zoltán fotográfus által válogatott, saját képeit felsorakoztató digitális tárlat látható. A fotók nem csupán dokumentálnak, hanem megállítanak pillanatokat: egy mozdulat határát, egy tekintet súlyát, egy érintés csendjét. Képekbe sűrített színpadi idő, amelyben a mozgás tovább él.

Carl Orff remekműve, a Carmina Burana a múlt század klasszikus zenéjének egyik legismertebb darabja. Az 1935–36-ban komponált „szcenikus kantátát” hallgatva közel ezer év gondolatiságával szembesülünk. 1803-ban a bajorországi Benediktbeuern kolostorában bukkantak a 11. századi szövegeket is tartalmazó latin, német és francia nyelvű versgyűjteményre. Orff monumentális munkája ennek nyomán beszél plasztikus és szókimondó képekben a szerencse és a vagyon forgandóságáról, a virágzó kikelet, a bor és a szerelem dicsőségéről. A színpad korán felfedezte a sodró erejű művet: látszólagos korhoz kötöttsége ellenére igazi szabadságot biztosít értelmezőjének. Akár összefüggő történet is kiolvasható a dalok és versek sorából, ám az etűdszerű szerkezet így is sértetlen marad.

A Kossuth-díjas koreográfus, Juronics Tamás egy ösztönvezérelt, az összeomlás felé menetelő vagy épp onnan a kiutat kereső világ kontúrjait rajzolta meg 2001-es munkájában. Molnár Zsuzsa díszlet- és jelmeztervező időtlen, kihalt tájat képzelt a barbár embercsoport köré és mögé. Az itt élők mindennapjait meghatározza a természetfelettitől való rettegés: a halál ott ólálkodik akkor is, amikor a szerelmesek egy pillanatra megfeledkezni látszanak a napi gondokról. A közösségből kiemelkedik egy gyenge és elesett lány, és jó ideig úgy tűnik, van remény számára, ám a sötét időkben mindig és mindenhol érdemes emlékezni a halálra…

Az előadás trailerét itt nézheti meg:

Juronics Orff művének egészét és a dalok sorrendjét is érintetlenül hagyta. Egy, a bemutató után született kritika szerint „olyan epikus szálra fűzte fel a képeket, amely nem nehezedett rá a zenére, de nem is csupán ürügyként kezelte azt. Gondolatiságában és esztétikai megformálásában egyaránt illeszkedett a profán énekek hangulatához, ugyanakkor különlegesen eredeti, izgalmas látványvilágot teremtve szépet és hiteleset tudott »mondani«. (...) Juronics műve filozofikus mélységekkel, festői képekben ábrázolja az emberi sorsot, az érzelmek fejlődését, a létezést meghatározó külső és belső erőket.”

Amikor arra kérem Juronics Tamást, hogy idézze fel a 2001. április 19-i bemutató estéjét a Szegedi Nemzeti Színházban, hezitálás nélkül jelenti ki: „Színpadi élményeim közül a legerősebb és legérzelemdúsabb esemény a Carmina Burana premierje. Nehéz pillanatban született, mert Szegeden abban az időben csak korlátozott számú előadást tarthattunk, mi pedig előálltunk egy művel, ami egy csapat küzdelméről, a világ megértéséről, a közösség erejéről beszélt. A premierközönség eleve ki akarta mutatni ragaszkodását, és ehhez jött még maga az előadás: a közel félórás álló ováció egyszeri és megismételhetetlen bármilyen színházi alkotó életében. Ráadásul ez csak a kezdet volt: a darabbal töltött huszonöt év olyan, mint egy véget nem érő álom.”

A hazai és a nemzetközi táncéletben is ritkaság, hogy egy táncművet negyedszázad után is műsoron tartson egy társulat. Vajon hogyan öregszik a Carmina Burana? „Belülről időtlennek érezzük, azért is, mert ez lett az a darab, amit minden újonnan érkezőnek meg kell tanulnia. Czár Gergely barátom és kollégám, aki több mint tíz éve vezeti a próbákat, beavatási rítusként tekint a folyamatra: az új ember ekkor lesz része a közösségnek. Fizikailag rendkívül megterhelő produkció: az utolsó O Fortunánál már valósággal ki kell szakadni a földből. Olyan anyag, amin nem lehet kívül maradni: ezért sem érezzük, hogy fáradna.”

A társulat a 300. előadást is a Müpában ünnepelte 2019-ben:

És vajon hová helyezi a művet Juronics Tamás a saját pályáján? „Eddig harminc országban jártunk vele, és mindenütt egyforma nyitottsággal fogadták: ez egy »neoprimitív« darab, aminek a naivitása mindenütt megértésre és szeretetre lel. Néha úgy érzem, hogy ha a pályám során semmi mást nem csináltam volna, csak a Carmina Buranát, már akkor sem lenne okom elégedetlenségre. Az elmúlt évtizedekben több százezer ember látta, közülük sokaknak az első, de nem utolsó találkozása volt ez a műfajjal. Ezért is vagyok rá büszke: bár a tánc sokszor nehezen szólítja meg a nézőket, ez olyan darab, ami érthető és szerethető, tud hatni, így a közös misszió szempontjából is lényeges.”

Vincze Lotár 1995-ben született Marcaliban. Tízéves korától néptáncolt a helyi együttesben, majd egy év múlva bekerült a lengyeltóti Ördöngös Táncegyüttesbe. 2010-től a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola növendéke volt, 2015-ben a VI. Országos Klasszikus Balett és Modern Tánc Versenyen moderntánc-duett kategóriában partnerével 2. helyezést ért el. 2015 augusztusától a Szegedi Kortárs Balett tagja. Magas technikai tudású, különleges előadói képességekkel bíró, sokoldalú tehetség, felkészült művész, aki már tanulmányai során a kortárs tánc mellett kötelezte el magát. Szorgalmának, intelligenciájának, fizikai adottságainak köszönhetően az együttes kiemelkedő táncosa, több produkciójának főszereplője lett. A Fiú szerepét a Carmina Buranában 2018 óta táncolja. Érzékenysége, empátiája szerepei stílusának megalkotásában is segíti. Kiváló szakmai tevékenységéért 2024-ben Imre Zoltán-díjat kapott, 2025-ben pedig a Magyar Bronz Érdemkeresztet vehette át.

© Tarnavölgyi Zoltán

Juronics Tamás táncos, koreográfus, rendező, 1987-ben végzett a Magyar Táncművészeti Főiskola néptánc tagozatán, majd Imre Zoltán hívására a Szegedi Baletthez szerződött. 1989-től szólista, 1990-ben az együttesen belül önálló stúdiót alapított koreográfiai kísérletezésre, 1991-től pedig már saját koreográfiákkal is bemutatkozott. 1993-ban, Imre Zoltán távozása után a megújult társulat, a Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetője lett. Magyarországon az elsők között használta a kortárs tánc elemeit koreográfiáiban, melyeket letisztult technikai tudás jellemez. Alkotásaiban filozófiai és érzelmi szálak sajátosan keverednek intellektuális motívumokkal, a látványos színpadkép, a világítás, az effektusok és a zene integráns részei műveinek. Sikerrel rendez operetteket, musicaleket és prózai darabokat is, rendszeres meghívottja külföldi, budapesti és vidéki nagyszínházaknak. Operai munkái a klasszikus zenéhez fűződő egyedi kapcsolatát tükrözik: ezekkel nem csupán kőszínházak, de szabadtéri színpadok nézőit is meghódította. Neve régóta összetéveszthetetlen stílust képvisel.

© Tarnavölgyi Zoltán

Csetényi Vencel 1977-ben született Szegeden. Pályáját hivatásos táncművészként kezdte, 2003 és 2008 között a Budapest Táncszínház, 2008-tól 2018-ig pedig a Szegedi Kortárs Balett tagja volt, ahol számos jelentős produkcióban lépett színpadra. 2015 és 2018 között a Magyar Táncművészeti Egyetem koreográfus szakán tanult. Munkája során olyan elismert alkotókkal dolgozott együtt, mint Juronics Tamás, Uri Ivgi vagy Enrico Morelli. Művészi teljesítményét számos díjjal ismerték el, többek között Imre Zoltán-díjjal és többszörös Dömötör-díjjal. Jelenleg a Volánbusz Zrt.-nél dolgozik, miközben szakmai tapasztalatait továbbra is a táncművészet területén kamatoztatja.

© Tarnavölgyi Zoltán

Rácz Rita a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Szegedi Konzervatóriumában Andrejcsik István, majd a Zeneakadémia opera szakán Marton Éva és Kovalik Balázs növendékeként végzett. 2008-ban lett a Magyar Állami Operaház tagja, ahol többek között Papagena, Sophie, Adél, Blonde, Zerbinetta, Annuska, Gilda és Susanna szerepét alakította. Fellépett a Szegedi, a Debreceni és a Győri Nemzeti Színházban, a Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon, a Szegedi Szabadtéri Játékokon, a Gyulai Várszínházban, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. A Müpában számos koncert mellett Kocsis Zoltán vezényletével Aminta szerepét énekelte Richard Strauss A hallgatag asszony című operájában. Vendégszerepelt Kínában, Lengyelországban és Németországban, az Operaház ománi turnéján olyan nagyszerű partnerek oldalán mutatkozhatott be, mint Kurt Riedl és Elena Moșuc.

© Bellányi Tímea

Ninh Đức Hoàng Long (1991) vietnámi származású magyar operaénekes, mesterdiplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerezte meg Kiss-B. Atilla növendékeként. 2016-ban és 2018-ban 1. díjat nyert a Simándy József Nemzetközi Énekversenyen, 2018-ban ő volt a Virtuózok klasszikus zenei tehetségkutató győztese, 2019-ben pedig megnyerte a Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekversenyt is. A Magyar Állami Operaház magánénekese, a Budapesti Operettszínház, illetve Magyarország valamennyi jelentős színpadának rendszeres vendégművésze. Nemzetközi karrierje során fellépett többek között Berlinben, Londonban, Dubajban, Tokióban, Asztanában, Ankarában és Hanoiban, olyan világhírű művészekkel állt egy színpadon, mint Plácido Domingo vagy Sumi Jo. Kiemelkedő tehetsége és a magyar kultúra iránti elkötelezettsége elismeréseként 2018-ban Magyarország köztársasági elnöke soron kívül adományozott számára magyar állampolgárságot.

© Tubass

Haja Zsolt tizennyolc évesen kezdte énektanulmányait, mestere máig Mohos Nagy Éva. Pályáját a Simándy József Énekverseny és a Ferruccio Tagliavini Nemzetközi Énekverseny győzteseként, valamint a bécsi Hans Gabor Belvedere Énekverseny különdíjasaként alapozta meg. A debreceni Csokonai Színházban 2005-ben debütált, a Magyar Állami Operaházban a Pomadé király új ruhájában mutatkozott be 2008-ban, de énekelte Escamillo, Guglielmo, Papageno, Figaro és Marcello szerepét is, a 2019/2020-as évadban az Operaház kamaraénekese volt. A Müpában Richard Strauss Capricciójának, illetve Eötvös Péter Atlantisának szólistájaként is hallhattuk, de visszatérő közreműködője a Budapesti Wagner-napoknak, valamint ő énekelte Clov szerepét Kurtág Fin de partie című operájának magyarországi bemutatóján is.

© Éder Vera

Hollerung Gábor Liszt Ferenc-díjas karmester, karvezető, érdemes művész, a Budafoki Dohnányi Zenekar ügyvezető zeneigazgatója, a Budapesti Akadémiai Kórustársaság vezető karnagya, a Zempléni Fesztivál művészeti vezetője, a Budapesti Nemzetközi Kórusverseny alapítója és művészeti vezetője. Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte, ahol Vásárhelyi Zoltán, Párkai István és Kórodi András növendéke volt, majd Eric Ericson, Kurt Masur és Somogyi László mesterkurzusain képezte tovább magát. 1989 óta a Budafoki Dohnányi Zenekar vezető karmestere, 2001-től ügyvezető zeneigazgatója. Számos európai együttes mellett fellépett az Izraeli Filharmonikus Zenekar, a Brazil Szimfonikus Zenekar, a Sanghaji Szimfonikus Zenekar és a Tajvani Nemzeti Szimfonikus Zenekar vendégkarmestereként. Magyarországon és külföldön rendszeresen tart kurzust fiatal karvezetőknek és karmestereknek.

© Csibi Szilvia

A Budafoki Dohnányi Zenekar Magyarország egyik legdinamikusabb és legsokoldalúbb szimfonikus zenekara. A fenntartó Budafok-Tétény Budapest XXII. Kerület Önkormányzata jóvoltából 1993 óta hivatásos együttes Hollerung Gábor irányításával rövid idő alatt előkelő helyet vívott ki magának a magyar zenei életben, az elmúlt években az ország egyik vezető együttesévé válva. A zenekar olyan hazai és külföldi muzsikusokkal játszott együtt, mint Shlomo Mintz, Elena Bashkirova, Jaakko Ryhänen, Miklósa Erika, Rost Andrea, Rivka Golani, Yoav Talmi, Roberto Paternostro, Jörg-Peter Weigle, Michael Stern, Kocsis Zoltán, Jandó Jenő, Bogányi Gergely, Geiger György, Baráti Kristóf, Kokas Katalin vagy Kelemen Barnabás. 2018 januárjától Guido Mancusi lett a zenekar első vendégkarmestere, rezidens zeneszerzője pedig Gyöngyösi Levente, generációjának egyik legkiemelkedőbb képviselője.

© Vancsó Zoltán

A Budapesti Akadémiai Kórustársaság 1957-ben alakult a KISZ Központi Művészegyüttes Egyetemi Énekkaraként. 1980-ban Hollerung Gábor vette át a kórus irányítását, jelenlegi karigazgatója Balassa Ildikó. Az énekkar sikerrel vett részt Európa neves kórusversenyein, legnagyobb elismerése a debreceni Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny nagydíja és a Llangollen International Musical Eisteddfod első díja volt, ahol az énekkar „A Világ Kórusa” címet is megkapta. Állandó fellépője kórusolimpiák gálakoncertjeinek, rendszeresen részt vesz különböző hazai fesztiválokon, a Budapesti Nemzetközi Kórusverseny egyik kezdeményezője és társrendezője. Az énekkar nagy hangsúlyt fektet a zenei utánpótlás nevelésére, a kortárs zene ápolására és új magyar kórusművek bemutatására.