Rendhagyó epizódunkban most a Kurtág György századik születésnapja alkalmából rendezett eseménysorozat apropóján beszélget Hózsa Zsófia Fazekas Gergely zenetörténésszel. Mit jelentenek Kurtág számára a zenetörténeti kapcsolódások? Hogyan határozza meg Bach, Beethoven vagy Bartók a zenéjét?

A beszélgetés meghallgatásával nézőink akár a Müpa felé tartva is rá tudnak hangolódni a koncertre.

Előhang

Kurtág György művészete megannyi szállal kapcsolódik a nyugati zene ezeréves örökségéhez, a komponált zenéhez éppúgy, mint a népzenéhez. Minden egyes művében eleven párbeszédet folytat a hagyománnyal, s Bach, Schumann, Bartók vagy a kortársak zenéje nem puszta hivatkozási alap számára: az általa megidézett szerzők és művek életre kelnek és valósággá válnak a táguló kurtági univerzumban. Nála a kompozíció minden egyes momentuma és gesztusa egy jelenlévő pillanatra vonatkozik, illetve abból bontakozik ki, zenéjét ezért is érezzük olyan közvetlennek és személyesnek. Kurtágnál az előadó- és az alkotóművészet nem választható szét, akkor is újraír, ha épp egy Bach- vagy Mozart-tételt zongorázik, és olyankor is interpretál, amikor komponál.

Kurtág Márta és Kurtág György Bach Actus tragicusa egy részletének átiratát játssza:

A Ludwig van Beethoven utolsó alkotóperiódusában született kvartettek – amilyen a B-dúr vonósnégyes is (op. 130) – az egyetemes zenetörténet kultikus művei, több szempontból is összefüggő ciklust alkotnak. E ciklus enciklopédikus summázat, ugyanakkor minden idők egyik legmodernebb műcsoportja, melynek hatása ma is ugyanolyan eleven, mint kétszáz éve. Számos későbbi kompozíció, így Bartók Béla utolsó műve, a III. zongoraverseny lassú tétele is közvetlenül kapcsolódik a kései Beethoven-kvartettek örökségéhez. Már a tétel felirata is egyedülálló a bartóki életműben: Adagio religioso. A „vallásos” adagio Beethoven a-moll vonósnégyesének (op. 132) egyik szakaszára emlékeztet, melynek Beethoven A felgyógyult beteg hálaéneke lyd hangnemben címet adta. Alig néhány évvel később, az 1950-es évek közepén Bartók zenéje már Kurtágnál visszhangzik tovább. Az eredetileg két tételben megfogalmazott Brácsaverseny a kései Bartók-stílus hangvételeire reflektál.

Az ősbemutatóként megszólaló Die Stechardin, Kurtág György második operája a négyszáz éves műfaj kezdeteire tekint vissza, a szövegkönyv pedig egy 18. századi, valóságos szerelmi történet lehetséges folytatását meséli el.

A koncerten fellépő Maria Husmann, Pierre-Laurent Aimard, illetve a karmester Keller András Kurtág zenei világának legalaposabb ismerői közé tartoznak, az est során felhangzó művek pedig olyan nagy muzsikusok szellemiségét idézik meg, mint Kocsis Zoltán, Eötvös Péter vagy Pierre Boulez.

A Petite musique solennelle előtt másfél évtizeddel Kurtág György a Játékok sorozat egyik darabját is Pierre Boulez tiszteletére írta:

A koncerten elhangzó Kurtág-művek közül a legkorábbi az 1953–54-ben írt Brácsaverseny első tétele (a teljes, két tételből álló kompozíciót Kurtág 1990-ben visszavonta), mely a modern koncertgyakorlatban nyerte el a Tétel brácsára és zenekarra címet. Az eredeti változatot 1955-ben Pataki Imre szólójával mutatták be Debrecenben.

A fiatal Kurtág zenéje:

Kurtág – olvashatjuk egy 1956-ban Csobádi Péter tollából megjelent recenzióban – „huszonkilenc éves, néhány esztendeje, egy-két ügyesen megformált tömegdal szerzőségével már kitűnt. Aztán csend lett körülötte. Két évi hallgatás, pontosabban két évi elmélyült felkészülés következett. Két esztendő a mi, fiatal tehetségek számára könnyű sikereket kínáló napjainkban talán felér a horátiusi kilenc esztendővel. S Kurtág György érett művel jelentkezett. Koreai kantátája egycsapásra megtanultatta a szerző nevét az érdeklődő közönséggel. (…) Újabb hallgatási idő és újabb alkotás követte az elsőt: egy Brácsaverseny, amely most, a Világifjúsági Találkozó nemzetközi zenei pályázatán dicsőséget hozott hazánk nevére. (…) A zeneszerző magvas mondanivalóval, kifejező-fegyvertárának egész gazdagságával áll előttünk, aki azonban nemcsak koránál, de a mondanivalók jellegénél fogva is: fiatal. Fiatalos e muzsikában a tételen végiglüktető szenvedélyesség; fiatalos az elégikus-fájdalmas, majd diadalmasan örömteli érzelmi tartalmak őszinte kisugároztatása s fiatalos – sőt: fiatal művészeink számára követendő – a nagy magyar hagyománynak, ez esetben Bartók költészetének az a tisztelete, amely a lényeg megértésén s nem az eszközök átvételén, vagy éppen másolásán alapul. (…) E sokat kifejező, választékos dallamvilágon és nagy ízléssel megkomponált muzsikán érezni, hogy szerzője nemcsak művészi fejlődésében, de a művészi kifejezés területén is a nehezebb utat választja. Művének értékei és sikere arról tesz tanúbizonyságot, hogy ez a nehezebb út messzebb, s magasabbra vezet.”

A zeneszerzői érettség bizonyítékát, a Brácsaversenyt maga Kurtág nem találta eléggé érettnek, olyannyira nem, hogy amikor az 1950-es évek második felében hosszabb időt töltött Párizsban, a művet nem merte megmutatni az új zene egyik legnagyobb tekintélyének, Pierre Bouleznek, sőt, még a személyes találkozó lehetősége elől is kitért. Boulez később fontos szerepet játszott Kurtág nemzetközi megismertetésében, 1986-ban az ő vezényletével készült lemezfelvétel A boldogult R. V. Truszova üzenetei című, szoprán szólóra és kamaraegyüttesre írt dalciklusból. Ekkor „kezdődött az a mindmáig folyamatosan élő kapcsolat, melynek mérföldkövei a hiteles személyesség szférájában fogant, autentikus eredetiséget mutató alkotások” – írta Boulez 2006-ban, Kurtág György nyolcvanadik születésnapja alkalmából.

Kurtág György a Játékok sorozat egyik darabját is Pierre Boulez tiszteletére írta:

Néhány évvel később, 2015-ben Kurtág nagyzenekari darabbal köszöntötte fel az akkor 90 éves francia zeneszerzőt, a Petite musique solennelle a Luzerni Fesztiválon hangzott el első ízben. Elemzésében Farkas Zoltán kimutatja, hogy Kurtág Ünnepi zenéje milyen gazdagon hivatkozik Beethoven kései műveire, majd összefoglalóan megjegyzi: „A Petite musique solennelle minden eddiginél igazibb kései mű. Egyszerűbb, eszköztelenebb, a végsőkig redukált, minden sallangtól megfosztott csöndes meditáció. Egyes formarészei sorra elérkeznek egy új világ kapujába.”

Az itáliai késő reneszánsz-kora barokk egyik jellegzetes zenei gyakorlatára reflektál a zongoraművész Kocsis Zoltánnak, a csellista Perényi Miklósnak és Eötvös Péter karmesternek dedikált Kettősverseny. Az 1989–90-ben írt darabban a szólistákhoz két kamaraegyüttes kapcsolódik, a kompozíció hangzásának egyik meghatározó eleme az a fajta térhatás, amely – különösen a templomi zenében – a 16–17. század fordulóján élénken foglalkoztatta az itáliai mestereket is. Ugyanakkor a kompozíció versenyműjellegéhez sem fér kétség, Balázs István így fogalmaz: „A zongora bartókosan kemény, barbár ostinatói ütköznek a gordonka álmodozó, fájdalmasan szomorú dallamaival. Némi túlzással akár rejtett operaszerűségről is beszélhetünk: Kurtág nem csak a gyakorta kiírt quasi parlato, con espressione utasításokkal figyelmeztet a gordonka szólamának beszédszerűségére, imaginárius emberi alakjára, de hanghordozása, gesztikulációja, rövid, expresszív frázisai, mondhatni jajkiáltásai is érzékeltetik a dialógusoknak a dráma határait súroló jellegét.” Mindenesetre a Kettősverseny a nagyszabású énekes ciklusok után Kurtág zenéjének következő nagy fordulatát jósolta.

A Concerto Budapest a Kettősversenyt legutóbb Csalog Gábor és Nicolas Altstaedt szólójával adta elő a Müpában:

A Die Stechardin című opera túlvilági hősnője, Maria Dorothea Stechard valóságos személy, miként az volt a kicsit furcsa, púpos göttingeni tanárember, Georg Christoph Lichtenberg is, akit oly nagy szeretettel és vágyakozással vár, hogy végre megtérjen hozzá a túlvilágra.

Lichtenberg 1742-ben született. Fizikusként, természettudósként, matematikusként és íróként dolgozott, ő volt a kísérleti fizika első német professzora. 1764-ben kezdte írni magánfeljegyzéseit, melyek csak halála után, az utókortól kapott Aforizmák összefoglaló cím alatt jelentek meg 1799-ben. Christoph Hein, az opera szövegkönyvének írója, összeállítója így fogalmazott: „A nagy német filozófusok egyike volt, de Kanttal, Hegellel vagy Marxszal ellentétben szándékoltan töredezetten fogalmazta meg nézeteit.” Lichtenberg nehezen járó, alacsony termetű férfi volt, testi nyomorúságát ironikusan ekként kommentálta: „Nálam a szív legalább egy lábbal közelebb van a fejhez, mint más embereknél, innen ered a nagy igazságérzetem.” Harmincöt éves korában találkozott a tizenkét éves Maria Dorothea Stecharddal. A „kis Stechardin” tizenöt éves volt, amikor kapcsolatuk szerelembe fordult át, élettársi kapcsolatuknak a lány két esztendővel később bekövetkezett halála vetett tragikus véget. „Az oltár helyett a temetőbe vitt” – mondja az opera Stechardinja, aki mint Euridiké várja az ő Orfeuszát. Biztosan eljön, „de csak ha megvolt a temetés, akkor jöhet. Ezek az égi szabályok. Szabályoknak lennie kell, mondja az Úristen.”

© Éclipse Film / Mozinet

Kurtág György 1995-ben találkozott első ízben Lichtenberg aforizmáival, a következő évben ezek közül többet is megzenésített szopránszólóra, majd valamivel később a sorozatot átdolgozta szopránra és nagybőgőre (Einige Sätze aus den Sudelbüchern Georg Christoph Lichtenbergs, op. 37a). Már ebben a ciklusban felbukkan egy fiatal lány alakja, illetve „a lány bűnösen szép keze”. A négy jelenetből álló egyfelvonásos operát Kurtág 2025 októberében fejezte be, a mű zenekari hangszerelését Serei Zsolt készítette.

Egy Lichtenberg-aforizma:

A francia zongoraművész, Pierre-Laurent Aimard 2025-ben dupla CD-n rögzített több mint nyolcvan hosszabb-rövidebb tételt Kurtág György Játékok című sorozatából, köztük néhány darabot a megjelenés előtt álló XI. és XII. füzetből. A kivételes kvalitású felvételt olyan vezető lapok sorolták az 2025-ös év legjobb lemezei közé, mint a Guardian, a Boston Globe vagy a Times. Kurtág György mellett Aimard korunk olyan meghatározó zeneszerzőivel áll, illetve állt szoros munkakapcsolatban, mint Helmut Lachenmann, Elliott Carter, Harrison Birtwistle, Karlheinz Stockhausen, Marco Stroppa és Olivier Messiaen. Kamarapartnerei közé tartozik Isabelle Faust, Jörg Widmann és Jean-Guihen Queyras.

Művészetét rangos kitüntetésekkel ismerték el, 2017-ben az Ernst von Siemens Nemzetközi Zenei Díjat, 2022-ben a dán Léonie Sonning Zenei Díjat ítélték neki. Pierre-Laurent Aimard a Bajor Szépművészeti Akadémia tagja, tanított a Kölni Zeneakadémián, korábban pedig a párizsi Collège de France docense volt. 2020 tavaszán a Klavier-Festival Ruhrral együttműködve újraindította a Ligeti György zongoraműveinek előadását és tanítását segítő, Explore the Score nevű online adatbázist.

© Marco Borggreve

Szűcs Máté 1978-ban született Debrecenben. Először hegedülni tanult Magyarországon, majd brácsásként Belgiumban, a brüsszeli Királyi Konzervatóriumban végzett. Pedagógiai diplomáját 2008-ban Debrecenben vette át, világszerte rendszeresen tart mesterkurzusokat. 2011-től 2018-ig a Berlini Filharmonikusok szólóbrácsása volt, 2018 szeptembere óta a genfi Zeneakadémia brácsaprofesszora.

Szólistaként fellépett számos vezető európai zenekarral és neves karmesterrel. Szenvedélyes kamarazenész, partnerei között találjuk Frank Peter Zimmermannt, Vagyim Repint, Janine Jansent, Baráti Kristófot, Várdai Istvánt és Várjon Dénest. Játékát tucatnyi hanglemez őrzi.

© Alexander McWilliam

A Liszt-díjas Fenyő László a 2004-es kronbergi Nemzetközi Pablo Casals Versenyen elért győzelmével, valamint a Frankfurti Rádió Szimfonikus Zenekarának szólócsellistájaként hívta fel magára a nemzetközi zenei élet figyelmét. Lélegzetelállító technikájának és erőteljes, érzelmekben gazdag kifejezőkészségének köszönhetően a világ legmeghatározóbb koncerttermeinek állandó vendége – rangos zenekarok szólistájaként és kamarazenészként egyaránt.

2009 és 2012 között a Frankfurti Zene- és Képzőművészeti Főiskola docense volt, 2012 óta a karlsruhei Zeneművészeti Egyetem professzora. Fenyő László csellója egy 1695-ben készült Matteo Goffriller mesterhangszer.

© Marco Borggreve

Keller András Liszt-, Kossuth- és Prima Primissima díjas hegedűművész, karmester, a Keller Quartet alapítója. A legnagyobb mesterektől, többek között Kurtág Györgytől, Rados Ferenctől, Végh Sándortól tanult, szólistaként, koncertmesterként és kamarazenészként is világszerte elismert művész. Olyan jelentős fesztiválok vendége, mint a Salzburgi Ünnepi Játékok, a londoni BBC Proms, a New York-i Mostly Mozart, a Schubertiade, a Bécsi Ünnepi Hetek vagy a Prágai Tavasz, fellépett a bécsi Musikverein és Konzerthaus, a Royal Albert Hall, a Barbican, a Berlini Filharmónia, a Santa Cecilia Akadémia, a Concertgebouw, a Carnegie Hall és a Lincoln Center színpadán.

2007 óta a Concerto Budapest zeneigazgatója, irányítása alatt az együttes Magyarország egyik vezető – szenvedélyes és mindig örömteli játékáról ismert – nagyzenekarává vált. Keller András a londoni Guildhall School of Music and Drama vendégoktatója, de világszerte tart mesterkurzusokat, többek között a Yale Egyetemen, a londoni Royal Academy of Musicon, a firenzei Accademia Fiesolén, az Aix-en-Provence-i, illetve a Verbier-i Fesztiválon.

© Cseke Csilla

A Concerto Budapest Magyarország egyik vezető nagyzenekara, egyéni hangzásával, nagy ívű műsorszerkesztésével különleges és meghatározó szereplője a magyar és nemzetközi zenei életnek. Széles repertoárja Mozart és Beethoven klasszikus versenyműveitől Schubert, Csajkovszkij, Stravinsky és Sosztakovics virtuóz, nagyszabású szimfonikus szerzeményein át Ligeti György, Thomas Adès, Kurtág György, Krzysztof Penderecki és Vidovszky László kortárs alkotásaiig terjed. A zenekar állandó vendégei olyan elismert magyar zenészek, mint Takács-Nagy Gábor, Ránki Dezső, Várjon Dénes, Kelemen Barnabás, Baráti Kristóf, Fenyő László, Szűcs Máté, Berecz Mihály vagy Perényi Miklós, visszatérő nemzetközi vendégszólistái közé tartozik Gidon Kremer, Heinz Holliger, Jevgenyij Koroljov, Mihail Pletnyov és Khatia Buniatishvili. A zenekar az elmúlt években számos nemzetközi fesztiválra, Európa, Amerika és a Távol-Kelet rangos koncerttermeibe is meghívást kapott. Tiszteletbeli elnöke Kurtág György.

Zoób Kati divat- és jelmeztervező, alkotói formanyelvét a magyar kultúra, az irodalom és az építészet egyaránt inspirálja. Az általa alapított divatház a kortárs magyar divatművészet értékmentő műhelye, kollekcióival – melyek antik és kortárs elemeket fűznek egybe – meghódította Párizst, Londont, Bécset, Sanghajt. Ruhái múzeumi környezetben műtárgyakká válnak, és egy olyan világba engednek betekintést, amelyben a ruha több mint használati tárgy. Színházi és operaelőadásokhoz tervezett jelmezei többek között a Müpa, a Magyar Állami Operaház, a székesfehérvári Vörösmarty Színház, a szolnoki Szigligeti Színház és a Pesti Színház produkcióiban voltak láthatók.

© Bézsenyi Zsolt

Káel Csaba mérnöki diplomájának megszerzését követően 1989-ben elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola film- és tévérendezői szakát. 1990-ben részt vett a londoni East-West Producers Seminar képzésén. A Kossuth- és Nádasdy Kálmán-díjas művész 1999 óta rendez operákat: színpadon, koncertpódiumon és filmen is, a 2002-es Bánk bán-operafilm külföldön is elismerést aratott. 2011 óta a Müpa vezérigazgatója, 2019-től a mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos, egyszersmind a 2021-ben létrehozott Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek és a Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál alapító vezetője.

© Csibi Szilvia / Müpa