Haydn életművében a ciklikusság, a tételek egymásutánja még nem feltétlenül jelenti azok szerves összetartozását, amint azt Beethoven óta a romantikában megszoktuk. Így az estén egy olyan - Hollerung Gábor által összeállított - képzeletbeli Haydn-szimfóniát hallunk, amelynek mindegyik tétele különböző szimfóniából származik, mégis úgy hat, mintha Haydn is épp így szerette volna megírni. Bizet Carmenje az operairodalom egyik legnépszerűbb alkotása, és a belőle készült zenekari szvitek is a közönség kedvencei közé tartoznak. Scsedrin feldolgozása a legizgalmasabb ezek közül. Balettzenét írt a Carmenből felesége, a híres Maja Pliszeckaja számára. Különleges az előadóapparátus: a vonósok mellett jelentős szerephez jut az ütőhangszerek szokatlanul nagylétszámú csoportja. Különleges a feldolgozásmód azért is, mert Scsedrin szabadon bánik a Carmen zenéjével mind hangszerelési technikájában, mind dramaturgiájában, és számít a hallgató fülében ott csengő, jól ismert dallamok emlékére, arra, hogy több olyan dallamot ismerünk fel a darabban, amelyek valójában meg sem szólalnak, mégis hallani véljük azokat. Az előadáson ezúttal nem tánckar működik közre, hanem Cakó Ferenc, aki bámulatos homokanimációs technikájával egy általa elképzelt történetet mesél el.

Rendező: Budafoki Dohnányi Zenekar, Müpa