A nemzetközileg elismert finn szoprán, Camilla Nylund a világ vezető operaházaiban és fesztiváljain lép fel, repertoárja olasz szerepektől – mint például Tosca és Turandot – Wagnerig és Richard Straussig terjed, emblematikus alakításai közé tartozik Izolda és Brünnhilde, de rendszeresen koncertezik és ad dalesteket is. A Lotte Lehmann-emlékgyűrű, valamint az osztrák és a szász kamaraénekesi cím birtokosa. A Müpa közönsége a 2011-es Lohengrin Elzájaként ismerte meg, de dalestjét is hallhattuk már 2018-ban, partnere akkor is Helmut Deutsch volt. A nemzetközi hírű osztrák zongoraművész és pedagógus sok évtizede a világ egyik legkeresettebb dalkísérője; pályája során olyan kivételes énekesekkel dolgozott együtt, mint Hermann Prey, Irmgard Seefried, Ileana Cotrubas, Grace Bumbry, Barbara Bonney, Angelika Kirchschlager, Olaf Bär, Bo Skovhus, Michael Volle, Matthias Goerne, Bernd Weikl. A Müpában többször is járt, hallhattuk Diana Damrau és Jonas Kaufmann közös dalestjén is.

Camilla Nylund és Helmut Deutsch ezen a felvételen is együtt hallható:

A mai hangverseny műsorán a 19. század és a századforduló cseh, német, osztrák és finn repertoárjából csendül fel huszonnyolc érzékenyen kiválasztott dal. Richard Wagner (1813–1883) három kompozíciója ebben az összefüggésben elsősorban a különlegesség funkcióját tölti be, részben azt mutatva meg, hogyan komponált a zenedrámák későbbi szerzője az érett korszakát megelőző években, részben azt, milyen a wagneri megszólalásmód egy „nem jellemző” műfaj, a dal keretei között. Külön érdekesség, hogy a válogatás a Schubert által tizenhét évvel korábban már megzenésített Margit a rokkánál wagneri változatát is tartalmazza. A romantika második hullámának képviselőjeként Antonín Dvořák (1841–1904) szláv népies zamatokat csempész a műsorba a Cigánydalok (1880) hangjaival, míg Alban Berg (1885–1935) Hét dalát (1905-08) hallgatva a zeneszerző érlelődő stílusának sok hatást befogadó komplexitását csodálhatjuk meg. A késő romantika és a korai modernség egyedi hangú mestere, a finn Jean Sibelius (1865–1957) öt dalában az északi zene fénye és közlékenysége ragad meg, míg az utolsó német romantikus, Richard Strauss (1864–1949) most felhangzó kompozícióiban legfőképpen a szenvedély, az érzelmi és érzéki telítettség számít meghatározónak.

Cigánydalok című népszerű ciklusát Dvořák 1880 januárjában és februárjában írta, a bécsi Hofoper vezető tenorja, Gustav Walter felkérésének eleget téve. Az Adolf Heyduk cseh költő hét versét megzenésítő sorozatot a zeneszerző daltermésének csúcsaként tartja számon a kritikai értékelés, a ciklus negyedik dala, az E dalra tanított anyám pedig a teljes dvořáki életmű egyik legkedveltebb slágere.

Az est műsorán szereplő Wagner-dalok közül a Gretchen am Spinnrade (Margit a rokkánál) az 1831-ben keletkezett Hét kompozíció Goethe Faustjából címet viselő ciklus része, a Jan Reboul és Victor Hugo egy-egy verse által ihletett Tout n’est qu’images fugitives (Minden csak ábrándkép) és Attente (Várakozás) is izgalmasan korai: 1839-es dátumú. Ekkor a „bayreuthi tízből” még egyetlen opera sem állt készen.

Margit a rokkánál:

Berg 1905 és 1908 között komponált (feleségének, Helenének ajánlott) Hét korai dala a német nyelvű 19. és 20. századi tollforgatók változatos antológiáját kínálja: minden egyes dal szövege más költőtől származik. A zeneszerző Carl Hauptmann, Nikolaus Lenau, Theodor Storm, Rainer Maria Rilke, Johannes Schlaf, Otto Erich Hartleben és Paul Hohenberg sorait zenésítette meg zenekari és zongorakíséretes változatban.

A műsorban felhangzó öt Sibelius-dal közül négy a századforduló körüli esztendőket reprezentálja: az Illalle (Estére) 1898-ban, az En slända (Szitakötő) 1904-ben, a Soluppgång (Napkelte) 1902-ben, a Höstkväll (Őszi este) 1903-ban született – csak a másodikként megszólaló Norden (Észak) kalauzol 1917-be. A dalok 19. századi és századfordulós finn és svéd költők verseire készültek.

A hat Richard Strauss-dal mind az 1880-as évek közepének, illetve második felének termése: az évszámok 1885, 1886 és 1888. A Lob des Leidens (A szenvedés dicsérete) és a Wie sollten wir geheim sie halten (Hogyan tarthatnánk titokban) szövegírója Adolf Friedrich von Schack 19. századi német költő, a többi dal a szintén 19. századi, ám osztrák Hermann von Gilm versei nyomán keletkezett.

A Cigánydaloktól ne várjunk eredeti roma népzenét: a ciklus keletkezésekor, a 19. század utolsó évtizedeiben a folklorisztikus hitelesség igénye még nem volt terítéken. A cigány egzotikum inkább a vándorösztön, szabadság, szerelem, halál, öröm és bánat témáit romantikusan felidéző szövegeket uralja. Ami Dvořák temperamentumos zenéjét zamatossá teszi, az a szláv népiesség fűszere.

Schubert tizenhét, Wagner tizennyolc éves a Gretchen am Spinnrade megzenésítésekor. Wagner a maga változatában nem él a rokka egyenletes mozgását ábrázoló figuráció lehetőségével a zongorakíséretben, az érzelmi csúcspont azonban, akárcsak Schubertnél, nála is a férfi csókjának említése. A Reboul- és az Hugo-dal szövegeihez franciás hangvételű (és inkább operás, mint dalszerű) zenét komponál.

Berg Hét korai dalában megragadja a hallgatót a zene rendkívüli hangulatgazdagsága, a legapróbb lelki rezdülések ábrázolására is alkalmas, kivételes érzékenység. A stílus izgalmas keverék, amelyben Wagner, Mahler, Richard Strauss, Wolf, Debussy hatása éppen úgy felfedezhető és egymásba olvad, ahogyan felsejlik Berg későbbi, érett korszakának kifinomult szín- és harmóniavilága is.

Az éjszaka hangja Berg dalában:

Az Illalle az est sötétjét köszönti rajongva, Sibelius dalából mégis árad a fény. A Norden tiszta dallamvonala Észak fagyos világát jeleníti meg – ahová a meleg Délről is visszavágynak a hattyúk. Az En slända költői képében a szitakötő a nyár, az öröm, a szabadság jelképe. A Soluppgång a napkeltét állítja párhuzamba egy csatába induló lovag lelkiállapotával, míg a Höstkväll az elmúlás költészetét fedezi fel egy őszi este hangulatában.

Szenvedély és érzékenység: kulcsfogalmak a műsort záró hat Richard Strauss-dalban. A művek az élet teljességét befogadó rácsodálkozás magatartását sugározzák – felfokozottságot, ami nemcsak a szövegek hangvételében, de a zene késő romantikus harmóniai telítettségében és a dallamformálás érzékiségében is megnyilvánul – s olykor abban, hogy az énekhang kezelése a csúcspontokon merít az opera eszköztárából.

Nyolc évvel Dvořák után Brahms is megírta a maga Cigánydalait, Zigeunerlieder címmel. A 19. századi cigányromantika példájaként érdemes belehallgatni Bizet Carmenjébe („Cigánylányt úgy szeress, ne könnyet ejts, légy akaratos, büszke, vad!”), betenni a CD-játszóba egy nagyszerű hegedűvirtuózzal Sarasate Cigánydalok című művét, és persze Raveltől a Liszt rapszódiáinak nyomdokain járó Tzigane-t.

Versek? Hogy a 19. századi magyarnak a szenvedély és a szabadság szimbóluma a cigány, akinek hegedűjét hallgatva elsírhatja bánatát, mutatja Vörösmarty verse, A vén cigány (1854), ez a „keserű bordal”, melyben az orosz segédlettel vérbe fojtott 1848/49-es szabadságharc után a testvért és barátot, a cigányt megszólítva rajzol körképet a Bach-korszakbeli Magyarország dermedtségéről. A 20. században García Lorca tudott sokat a cigánysághoz kapcsolt zabolátlanság képzetéről – tanúsítja ezt fiatalkori Cigányrománcok balladaciklusa, melynek különösen szép darabja A hűtlen menyecske (Nagy László fordítása).

Nézzünk festményeket is: Barabás Miklós Egy utazó cigány család Erdélyben című olajképe (1843) a vándorélet érzékletes ábrázolása, Bihari Sándor Bíró előtt című életképén (1886) cigány fiatalember mutatja verekedésben eltört hegedűjét a község bírájának.

Wagner Goethe-megzenésítése után hallgassuk meg, miként hangzik a Gretchen am Spinnrade Schubert dalában (1814). Olvassuk el Hugo L’Attente (Várakozás) című versét Szabó Lőrinc fordításában, és ismerjük meg e költemény egy későbbi megzenésítését: Saint-Saëns munkáját 1855-ből.

Bergtől a Hét korai dal kontrasztja lehet másik híres dalciklusa, az Altenberg-dalok (1911/12) élménye, Sibelius dalai után érdemes meghallgatni, hogyan használja a zeneszerző az énekhangot egy olyan nagyszabású oratorikus műben, mint a Kalevala egy epizódja nyomán készült Kullervo (1891/92). Richard Strauss most felhangzó dalai mellé pedig feltétlenül helyezzük oda két rendkívül népszerű remekét, a Cäciliét (Cecília) és a Heimliche Aufforderungot (Titkos felhívás).

Ha van kedve és ideje, hallgasson bele ezekbe a csodálatos művekbe is!

Írta: Csengery Kristóf

Helmut Deutsch, a világ legkeresettebb és legsikeresebb zongorakísérője tősgyökeres bécsi művész, a császárvárosban született, ott végezte zongora-, zeneszerzés- és zenetörténeti tanulmányait, s professzorként szintén dolgozott Bécsben. Kamarazenészként is jelentős pályát futott be, de érdeklődése homlokterében mindig a dalirodalom állt. Kísérői karrierje Irmgard Seefried, majd Hermann Prey mellett indult, napjainkban Jonas Kaufmann, Diana Damrau, Michael Volle tartozik legfontosabb partnerei közé, de kísérte mások mellett Brigitte Fassbaender, Angelika Kirchschlager, Anne Sofie von Otter, Thomas Quasthoff és Peter Schreier énekét is. Fél évszázadon át tanított a bécsi, a müncheni, a frankfurti és a salzburgi Zene- és Színházművészeti Egyetemen, s mindmáig világszerte tart kurzusokat.