Dvořáktól elsőként a felhőtlen Legendák nyitódarabja szólal meg a koncerten. A sorozattal gyakran említik párban a Szláv táncokat; a cseh népzene szellemében, önálló dallamokra írt nyolc mű közül a második csendül fel ezen az estén. Ritkán hallhatók viszont itthon a cseh mester vegyes karra írt kórusművei; a tavalyi siker nyomán ezúttal a Nem mondom el címűt adják elő a zenekar tagjai. Az első félidőt Beethoven egyik zongoraversenye zárja. Elisabeth Leonskaja tizenegy évesen az első koncerttel debütált zenekari szólistaként, most pedig a negyedik és az ötödik zongoraverseny közül választ három fellépésén. A két darabot - mindkettőt barátjának és patrónusának, Rudolf főhercegnek ajánlotta a szerző - mindössze néhány év választja el egymástól, ám történt közben egy kulcsfontos¬ságú változás: Beethoven elveszítette a hallását. A IV. zongoraversenyben még szólót játszó szerző az V. koncertet növendéke, Czerny előadásában már nem hallhatta - minden bizonnyal ezért hagyott fel a zongoraversenyek komponálásával. Mindkét alkotás felrúgja kora szabályait, hiszen - a zenetörténetben először - a szólózongora belépésével kezdődik.
A VII. szimfónia sokak szerint Dvořák legsikerültebb darabja. A szerző Brahms III. szimfóniájának hatására döntött úgy, hogy öt év után újra komponál ebben a műfajban. „Nincs benne egyetlen felesleges hang sem” - írta kiadójának. A zenében a forrongó cseh politikai indulatok ugyanúgy megjelennek, mint a szerző békés, harmonikus hazaszeretete. A lassú tételben nem sokkal korábban elvesztett édesanyját és fiatalon elhunyt legidősebb lányát siratja el a szerző.

Rendező: Budapesti Fesztiválzenekar