Szeptembertől a Művészetek Palotája és a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (MaNDA) együttműködésében folytatódik a Müpamozi, a filmművészet legendás rendezőinek legszebb darabjait bemutató, 2012 januárjában kezdődött, nagy sikerű digitális vetítéssorozat. A második félévet a magyar film legsokoldalúbb alkotója, a Kossuth-díjas mozgóképmester, Makk Károly műveinek szenteljük.
Mi az oka, hogy Makk, miután sok esetben újat hoz, nem lesz annak markáns képviselője? A magyar filmtörténetben „első fecske” volt a Liliomfi a már szerzői jegyeket is felvillantó, a sematikus korszakon túllépő vígjátékként, a Megszállottak a magyar újhullám előképeként, a Szerelem, amely Huszárik Zoltán Szindbádjával a magyar esztétizmus nyitánya volt. Makk egyikből sem alakított ki személyesnek mondott stílust, hanem folyamatosan zsánert, témát és stílust váltott. Nincs még egy magyar rendező, aki ennyi műfajban tudott ma is élő remekművet alkotni, olyanokat, amelyek a világ filmtörténetének is klasszikus darabjaivá váltak (Ház a sziklák alatt, Szerelem, Egy erkölcsös éjszaka, Macskajáték, Egymásra nézve). Mi az a láthatatlan szál, amely mégis összefűzi ezt a sokféle művet? Mi a folyamatos megújulás, a Makk-filmek eleganciájának, vizualitásának titka? Miért szeretjük őket a habkönnyű vígjátékoktól az erkölcsi és lélektani kamaradrámákig?
Réz András, a Müpamozi filmklub házigazdája ilyen és ehhez hasonló kérdések megválaszolására szólítja fel a nézőket.

A két idős testvért az élet elválasztotta egymástól: a merev Giza tolószékben Münchenben él, a csupa zűr, szerelmes Erzsi Budapesten. Mindennap felhívják egymást, és felidézik fiatalságukat. A Szerelemhez hasonlóan a Macskajáték keletkezése is évtizedekre nyúlik vissza. Az első, groteszk, kisregényi formát Örkény István már 1963-ban Makk Károly számára írta. Kérdés, mi történik, ha ez a film előbb elkészül, mint a hasonló tudatáram-filmek, a Szerelem vagy a Szindbád. E gyönyörű alkotások „közös nevezője” Tóth János, az operatőr. Makk és Tóth 1973-ban - az időközben nagy sikert aratott groteszk színdarabbal szemben - Örkény eredeti, levélformás kisregényét vette elő. A film terét a Szerelemhez hasonló módon dúsították fel egy-egy bevillanó lírai emlékképpel, szecessziós tárgyakkal, hangulattal. Ezek nem mindig pusztán megjelenítik a párbeszédet, hanem értékelik, minősítik is azt, s így sajátos modernista jelentést hoznak létre. Ebben a tudatfolyamban Erzsi szubjektív retrokameráján, leveleken, telefonbeszélgetésein keresztül idéződik meg a múlt, a két hajdani Szolnok megyei szép lány szerelmeinek története.
A film inkább nosztalgikus, elégikus, kevésbé groteszk és „nyávogós”, mint Örkény színdarabja. Ezt a korabeli kritika és a nézők számon is kérték. Mára fölértékelődött az a mívesség, amellyel Makkék az öregséget, a halállal szembenéző ember esendőségét, sejtésszerű tudati folyamatait - többek közt némafilmes és más fotografikus műfajok eszközeit alkalmazva - megjelenítik. A filmet 1975-ben Hollywoodban Oscar-díjra jelölték.

Rendező: Művészetek Palotája, MaNDA