Füst Milán a 20. század egyik legsokoldalúbb magyar írója volt. Lírája, regényei, közülük elsősorban A feleségem története ugyanúgy kiemelkedően értékes része a modern magyar irodalomnak, mint drámái közül a Boldogtalanok és a Negyedik Henrik király. Nyelve, hangja könnyen felismerhető és nyugtalanító. Versei hátterében régi korok költőinek telt, tragikus pátosza sejlik fel, amelyet irónia, sőt egyfajta transzcendens humor ellenpontoz. Füst egyszerre nézi a véges emberi létet az idő és a hiábavalóság végtelenjének szemszögéből, és nézi ezt a végtelent a sürgő-forgó, halálra ítélt emberi botladozás és bonyolultság ismeretében.
„Egyenes idézés az egész, első személyben elmondott panaszok, intő szózatok, elmélkedések, imádságok, mindig magához, vagy más, de jelenvalónak érzett személyhez intézve, még leíró verseiben is úgy érezzük, hogy jelenvaló személyhez szól és beszéli látomásait, mindig lírai, a szó igazi értelme szerint” ‒ írja Füst verseiről barátja, Nagy Zoltán a Nyugatban 1914-ben. És valóban, Füst Milán versei, de gyakran prózai művei is mintha intim színpadi beszédként szólalnának meg. Csupa kétértelműség, talány, az érzelmeket és az értelmet egyaránt megmozgató erő. Szenvedélyes hang, olyan beszélő hangja, aki átlátja a világ irracionalitását és valamennyi szenvedély értelmetlenségét. Átlátja továbbá minden felismerés gyengeségét és viszonylagosságát. Mindez a rezignált törékenység végső soron hatalommá fejlődik, mert az élet abszurd folyásában magasra emeli az emberit, látva és láttatva az emberi tragédia komikus oldalát.
Az est során a Katona József Színház művészeinek előadásában válogatás hangzik el Füst Milán lírájából és prózájából. Felfedezésre váró csodák egy nagy író műhelyéből.

Az előadás együttműködő partnere a Katona József Színház.

Rendező: Müpa