Elhunyt Sebő Ferenc

Hetvenkilenc éves korában elhunyt Sebő Ferenc Kossuth-díjas előadóművész, zeneszerző, népzenekutató, a táncházmozgalom egyik elindítója, az énekelt versek hazai úttörője.

Sebő 1947-ben született Szekszárdon, zenei tanulmányait a székesfehérvári zeneiskolában kezdte, ahol zongorázni és csellózni tanult. 1970-ben építészmérnökként végzett a Budapesti Műszaki Egyetemen, ahol az egyetem szimfonikus zenekarában is játszott. 1969-ben mutatkozott be az Egyetemi Színpadon, mint énekes-zeneszerző, évfolyam- és szobatársával, Halmos Bélával rendszeresen muzsikáltak együtt és adtak elő megzenésített József Attila-verseket. Az egyetem után rövid ideig tervező építészként dolgozott.

Sárosi Bálint népzenei sorozatának hatására kezdett érdeklődni az autentikus hangszerek és a népzene iránt, nem sokkal később ő maga is bekapcsolódott a gyűjtésbe, és a Népművelési Intézet kutatási osztályának előadója lett. 1973 és 1980 között a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete Bartók Béla amatőr táncegyüttes zenei vezetőjeként fontos szerepet játszott abban, hogy a fiatalok megszeressék a néptáncot. Timár Sándorral együtt a magyar táncházmozgalom meghatározó alakja lett.

1988-tól az MTA Zenetudományi Intézetének kutatója lett, ahol élete végéig tudományos kutatói munkát végzett. 1989-ben diplomát szerzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi ágazatának zenetudományi szakán, ahol később népzeneoktatóként is dolgozott. 1991-től a Magyar Televízió Zenei Osztályán népzenei szerkesztőként dolgozott, számos népzenei és költészeti ismeretterjesztő műsor készítésében közreműködött. 1996 és 2001 között a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője, 1999-2000-ben a Magyar Táncművészeti Szövetség társelnöke, a 2002-es alapítástól kilenc éven át a Hagyományok Házának szakmai igazgatója volt.

A Sebő Együttes alapítójaként több mint harminc lemezt jelentetett meg. Számos nagy költőnk verseinek megzenésítése, valamint számos filmzene és színházi kísérőzene fűződik a nevéhez.

Sokszor volt szerencsénk látni őt a Müpában, mindig felejthetetlen hangulatú, csodás koncertélményt kaphattunk tőle. Azt vallotta, nem az a legfontosabb, ami a színpadon, hanem az, ami a nézőtéren történik.