Hagyomány és forradalom – Bevezető a német zeneszerzőkhöz

Sokan azt mondják, a német zene nagyon filozofikus, a szerzők sosem engedik, hogy a hallgatót pusztán az érzelmei vezessék a művek hallgatása közben. Ez azonban túlzás: bár a német muzsika valóban képes hatalmas ideákat elénk tárni és mély gondolatokat ébreszteni, mindezt grandiózus szenvedéllyel és andalító dallamokkal társítja.

Ludwig van Beethoven

A bécsi klasszika utolsó, egyben a német romantika első óriása, a bonni születésű Beethoven óriási hatást gyakorolt az őt követő zenészgenerációkra, és máig a legtöbbet játszott szerzők között tartjuk számon. Bár apja – Mozart példájából kiindulva – csodagyereket akart belőle nevelni, ez csak részben sikerült, fia inkább érett szerzőként, semmint ifjú virtuózként aratta legnagyobb sikereit. Az élet nem volt kegyes hozzá, a viharos gyermekkort követően beteljesületlen szerelmek, az egész pályáját beárnyékoló hallásromlás, később siketség és az ebből fakadó társadalmi elszigeteltség terhei nyomták a vállát, miközben elsöprő szenvedélye, forradalmi lelkülete és minden korláton áttörő szabadságvágya igazán kiteljesedhetett zeneműveiben.

Bár a klasszikus mesterek nyomán indult el, már harmincévesen írt első szimfóniájában radikálisan új hangot szólaltatott meg. A műfaj pályájának későbbi szakaszában is jelentős szerepet töltött be, említhetjük a III., Eroica-szimfóniát, amelyet eredetileg Napóleonnak – nem a császárnak, hanem az Európát meghódító és felszabadító hadvezérnek – ajánlott, vagy a Kilencediket, a Schiller szövegére írt híres Örömódával, amelyben a szerző az emberiség eszményi egymásra találását írja meg. Beethoven a kamarazene irodalmában is jelentőset alkotott, egyetlen operája, a Fidelio pedig ugyancsak a zsarnok legyőzését és az igazság diadalát énekli meg.

Felix Mendelssohn Bartholdy

A német romantika utánozhatatlanul bűbájos zeneszerzője nagy múltú és igen tehetős családba született, nagyapja a felvilágosodás vezéralakja, a filozófus Moses Mendelssohn volt, aki a zsidó közösség és a többségi társadalom közeledésén munkálkodott. Nem Felix volt az egyetlen zenei tehetség a családban, négy évvel idősebb nővére, Fanny is kiváló zongoraművésznek és zeneszerzőnek bizonyult. A gyerekek minden támogatást megkaptak a szüleiktől ahhoz, hogy kibontakoztathassák zenei tálentumukat, a legkiválóbb oktatásban részesültek, berlini otthonukban egy valóságos koncerttermet is fenntartottak, és a korszak jeles művészeit látták vendégül.

Az ifjú Felix már gyerekként maradandó értékű muzsikát alkotott, egyik leghíresebb darabját, a Szentivánéji álomhoz írott kísérőzene nyitányát tizenhét esztendősen komponálta. Nagy hatással volt művészetére, hogy alaposabban is megismerkedett Johann Sebastian Bach zenéjével, a Máté-passiót a feledés homályából húzta elő, és mutatta be újra. A siker felnőttként sem hagyta el, oratóriumai (Paulus, Éliás), szimfóniái, versenyművei ma is kitüntetett helyet foglalnak el a koncertéletben.

Úgy tűnik, Mendelssohn számára minden megadatott, ami csak egy zeneszerző pályájához szükséges lehet – a sors azonban nem kivételezett vele, mindössze harmincnyolc évesen hunyt el: fél évvel Fanny halála után vele is végzett az agyvérzés, amely szülei és nagyapja életét is követelte.

Richard Wagner

A lipcsei születésű szerző nem csupán az operaműfaj újragondolására késztette kortársait, munkássága máig kihat mindarra, amit zenéről, színházról és a művészetek szerepéről gondolunk. Bár pályája nehezen indult, saját küldetésébe vetett megingathatatlan hitének és néhány jóakarójának (köztük Liszt Ferencnek) köszönhetően, akik hamar felismerték benne a lángelmét, később legmerészebb elképzeléseit is megvalósíthatta. II. Lajos bajor uralkodó támogatásával színházat építtetett magának Bayreuthban, ahol azóta is ünnepi játékokat szentelnek műveinek, és elérte, hogy darabjai a lehető legjobb körülmények között, operaházak szeszélyeitől függetlenül kerüljenek az arra fogékony közönség elé.

Nagyszabású zenedrámái, amelyekben a Gesamtkunstwerk, az összművészeti alkotás megteremtésére törekedett, a germán mitológia világából választott örök érvényű történetekre épülnek. A Wagner által kidolgozott vezérmotívum-technika – amelynek segítségével a mű cselekményelemeit, szereplőit, tárgyait egy-egy könnyen megjegyezhető dallam idézi föl újra és újra – alkalmas az érzelmi hatás és a filozófiai gondolatok ötvözésére. Így a Tannhäuserben az égi és földi szerelem, A nibelung gyűrűje tetralógiában a hatalom és a szeretet, a szerző egyetlen érett korában szerzett vígoperájában, A nürnbergi mesterdalnokokban pedig a művészi konzervativizmus és a teremtő alkotás áll szemben egymással.