A Müpa koronázta meg

„A Müpa nemcsak Budapesté, hanem Magyarországé, sőt Európáé” – mondta Kiss Imre, a ház első igazgatója, aki az előkészületekben, a Müpa létrejöttében és profiljának felépítésében is oroszlánrészt vállalt.

Amikor egy muzsikus színpadra lép, egyetlen lejátszott hangja mögött sok száz ember munkája áll. A Müpa első igazgatója, Kiss Imre tudta ezt: a kulturális menedzserek modern úttörője volt Magyarországon. „Még a hajdani, a felrobbantott Nemzeti Színházban voltam státuszos gyermekszínész, de szinkronizáltam, rádióztam és különböző tévédarabokban is játszottam, így gyerekkoromban a színházban, a tévénél és a filmgyárban magamba szívtam ennek a világnak a légkörét” – mesélt egy, a Kritikának adott interjúban saját gyökereiről.

Nehéz körülmények között nőtt fel, családját kitelepítették a felvidéki Galántáról. Pályáját az idegenforgalomban kezdte, ahol felfigyeltek vezetői tehetségére. 1981-ben, a Kádár-kor enyhülő éveiben kapta meg a feladatot, hogy hozza létre a Budapesti Tavaszi Fesztivált, amelyből erős brandet formált a keleti blokkban. „Biztosan emlékszik arra az évekig tartó vitára, hogy áru-e a kultúra, vagy sem, hogy piacra vihető-e, vagy sem. Én határozottan állítottam már akkor is, hogy a kultúra épp olyan áru, mint bármi más – hangoztatta abban az időben még különcnek ható filozófiáját. – El kell adni, mert kultúra nélkül nincs polgárosodás, nincs társadalmi fejlődés.”

Később a Nemzeti Filharmóniánál, a Magyar Állami Operaháznál és a Vígszínháznál dolgozott ügyvezető igazgatóként, de „pályáját a Művészetek Palotája koronázta meg” – méltatta őt laudációjában Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikusok akkori főigazgatója, amikor Kiss Imre 2010-ben megkapta a Nemzetközi Előadó-művészeti Társaság életműdíját. A Művészetek Palotája létrehozása nemcsak nagysága miatt volt ijesztő feladat: azelőtt nem létezett olyan koncertterem hazánkban, amely nem egyetemhez, operaházhoz vagy máshoz kötődött.

„Egy forgatókönyv arról, hogy ennek a háznak mit kell tudnia és mi legyen benne, a mai napig csak az én fejemben van meg” – mondta Kiss Imre, aki viszont az öltözőktől a büfékig és a parkolóházig mindenre gondolt. „Négyezernél több önéletrajzot néztem át. Sok ajánlás jött, de mindenkit személyesen én vettem föl” – mondta a stáb felépítéséről. Az akusztikának rögtön csodájára jártak, miután 2005 januárjában Kocsis Zoltán vezényletével a Nemzeti Filharmonikusok „tesztkoncerten” próbálta ki a termet. Kiss Imre a korábbiaknál is keményebben dolgozott a Müpa renoméjának felépítésén, miután a ház húsz éve, március 15-én, ünnepélyes ceremónia keretében megnyitotta kapuit. „Ahhoz, hogy rajta legyünk a zenei térképen, nem elég, hogy legyen egy-két híres zeneszerzőnk, és néhány magyar művész világhírnevet szerezzen. Kellene egy ilyen hely is” – mondta a Muzsika folyóiratnak.

A Müpa programkínálatának páratlan gazdagsága már az első években szemet szúrt. „És ezért nincsenek itt hétköznapok. Itt csak ünnepnapok vannak. Minden napunk másról szól. Egy színházban van nyolc darab, amit színre visznek, premier után azt játsszák repertoárjukban. Sorolhatnám az ilyen helyzeteket. A Művészetek Palotája deklaráltan és a valóságban is minden nap mást nyújt. Minden nap és minden helyiségében más programokat hoz létre.” Az első öt évben megfordult a Müpában az Academy of St Martin in the Fields kamarazenekar, a Bécsi, a Londoni, a New York-i Filharmonikusok, Kiri Te Kanawa, Cecilia Bartoli, Joshua Bell, Daniel Barenboim és Lang Lang – és a névsort még hosszan lehetne sorolni. „A Clevelandi Szimfonikusoknak öt koncertjük volt Bécsben, és csak az utolsó pillanatban lehetett elérni, hogy beiktassák Budapestet. Meghívtam az elnököt, nézze meg a házat, és nem akarta elhinni, amit látott” – mesélte az igazgató, érzékeltetve, hogy egyegy rangos előadó vendégszereplése főként bizalmi kérdés. „Sok egyéb mellett azt csodáltam benne, hogy ahonnan eljött, ott mindig rendet, átláthatóságot és eredményes intézményt hagyott maga mögött” – mondta Kovács Géza. „Totális villámhárítóként állt a Müpa élén” – emlékezett vissza Csonka András egykori vezérigazgató-helyettes.

Az alapító-igazgató 2011-ben adta át a stafétabotot Káel Csabának, a ház jelenlegi igazgatójának. Akkor, márciusban megromlott egészségi állapota miatt abba kellett hagynia a munkát. Abban az évben a Prima Primissima életműdíjával ismerték el, korábban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjének polgári tagozatával és a Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének lovagi fokozatával is kitüntették. 2012. november 25-én hunyt el. „Apám mindig azt mondta, lehetőség szerint csak olyasmit csinálj, aminek pozitív eredménye van. Ezt próbálom a munkatársaimnál is elérni: ne a problémát ragozzuk, hanem azt nézzük, mi a megoldás – ismertette vezetői hozzáállását a Muzsikának. – Nekem Hans Sachs a kedvenc figurám.”

A cikk eredetileg a Müpa Magazin 2024/25. évadának 3. számában jelent meg.