A könyv, ami viharként söpört végig a hazai irodalmi életen

Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy Visky András Kitelepítés című könyvét mindenkinek el kellene olvasnia. A regény 2023-ban elnyerte az év legjobb első prózakötetének járó Margó-díjat, az Artisjus Irodalmi Díjat, és annak megszűnéséig a Libri irodalmi díjra is sokan esélyesnek tartották. A kritikusok méltató szavai és a szakmai elismerések azonban önmagukban még nem elegendőek ahhoz, hogy érzékeltessék a mű valódi súlyát és jelentőségét. A Kitelepítés sokkal több, mint egy hányattatott sorsú, a Duna-deltába száműzött család megrázó krónikája, sokkal több, mint egy látlelet a román államszocializmusról. Örök érvényű történet hitről, kitartásról, önfeláldozásról, halálról és feltámadásról. December 11-én Visky András a Literárium, a Müpa kortárs irodalmi eseménysorozatának keretében a Fesztivál Színház színpadán idézi fel regénye legmegrázóbb pillanatait, valamint a könyv keletkezéstörténetét és utóéletét.

Visky András 1957-ben született Marosvásárhelyen. Református lelkész édesapját nem sokkal később, 1958-ban a kommunistaellenes(nek vélt) egyházi személyeket célzó – és sokszor az egyházak hathatós közreműködésével zajló – romániai letartóztatáshullám során elfogták, és 22 év börtönre ítélték. Amíg Visky Ferenc Nagyváradon és Szamosújváron raboskodott, feleségét, Júliát, valamint hét gyermeküket egy Bărăgan-környéki munkatáborba szállították a Duna deltavidékén. Visky András – a hét gyermek közül a legfiatalabb – már a munkatáborban tanult meg járni és beszélni. Anyja kitartásának, valamint a láger soknemzetiségű és sokvallású közösségének köszönhetően a család minden tagja megmenekült, 1964-ben elhagyhatta a munkatábort, és időközben Visky Ferenc is kiszabadult a börtönből.

Visky András először mérnöki diplomát szerzett, a román állambiztonsági szervek hosszú évekig nem engedték a kulturális szcéna közelébe. Ez az út csak a rendszerváltás után, 1989–90 környékén nyílt meg előtte. Ekkor Kolozsvárra költözött, folyóiratoknál és könyvkiadóban szerkesztőként, a Kolozsvári Állami Magyar Színházban pedig dramaturgként, majd 2009-től művészeti vezetőként dolgozott. Írt drámákat, librettókat és színházelméleti könyveket is.

© Valuska Gábor

Mind terjedelmében, mind műfaji sokszínűségében jelentős életműve eddig is magában hordozta a Kitelepítés gerincéül szolgáló élmények, a romániai lágerekben töltött gyermekévek szilánkjait (a leghúsbavágóbb módon talán az édesanyja emlékiratai alapján készült, 2002-ben bemutatott Júlia – Párbeszéd a szerelemről című monodrámájában). Ezek a szilánkok ugyanakkor csak a Kitelepítés megjelenésével forrhattak össze azzá az ablakká, amelynek túloldalán egy mai ésszel szinte felfoghatatlan időszak képe tárul elénk.

Visky Júlia alakja a Kitelepítésben is meghatározó szerephez jut. A szerző édesanyja, miközben felolvassa gyermekeinek a Bibliát, annak archaikus nyelvét már olvasás közben „cenzúrázza” és értelmezi a gyerekek számára. Érzékeli, hogy a Szentírás általa használt, 1905-ös szövegváltozata nem képes támaszt nyújtani az őket körülvevő egzisztenciális kataklizmában, így saját rögtönzött, apokrif szövegváltozataival és -magyarázataival próbálja áthidalni ezt a szakadékot. A kényszermunkától mindegyre apadó fizikai erőnlétét emberfeletti lelkierővel és kitartással ellensúlyozza, felkészül rá, hogy hét gyermekét a munkatáborban nevelje fel, majd ereje fogytán arra is, hogy elengedje a kezüket.

A regény formájában keveredik a Biblia történettagolása és a modern elbeszéléstechnika. A könyv lekerekített mondatok és bekezdések helyett rövid, számozott „fejezetekre” oszlik, a gondolathatárokat pedig mindössze vesszők és sortörések jelzik, így a könyv már megformáltságában is kifejezi, hogy a Visky-család történetének ezen szakasza nem lenne elmesélhető – mert valószínűleg nem lenne, aki elmesélje – az Istenbe vetett hit nélkül.

Megjelenése óta a könyv viharként söpört végig a magyar irodalmi életen. Testközelből mondja el és teszi átélhetővé egy próbatételektől terhes időszak történetét, amelynek részleteiben ott rejtőzik egy egész korszak kultúrákon és ideológiákon átívelő tragédiája is, miközben a regény optimizmusa és életigenlése egy pillanatra sem fordul pátoszba. A Kitelepítés jövőjét egyelőre természetesen csak találgathatjuk, érdemei azonban mindenképp alkalmassá teszik arra, hogy idővel olyan tőkesúllyá váljon a magyar kultúrában, amilyen Szolzsenyicin regénye, A Gulág szigetvilága lehetett az orosz irodalomban – annál is inkább, mert bár eredetileg önálló műnek készült, szándékai szerint a szerző trilógiává bővíti majd a kötetet.

A Literárium sorozat következő kortárs irodalmi estjén, december 11-én a Fesztivál Színház színpadán köszönthetjük Visky Andrást, aki többek között arról is mesél majd, hogy mennyire érte váratlanul a regényt övező érdeklődés és szakmai siker. Az est további közreműködői között feltűnik Hegedűs D. Géza színművész, Darvas Kristóf zongorista-zeneszerző, valamint Jánossy Lajos író, kritikus, irodalmi szerkesztő is.