Vari
A modern India hangjai
Három különleges indiai vendég is érkezik tavasszal a Müpába: a tradicionális zenét improvizációkkal modernizáló Araj zenekar, a jazzénekes Vari és a virtuóz basszusgitáros, Mohini Dey. Véletlen egybeesés? Épp ellenkezőleg.
Az indiai klasszikus zenei tradíciók és a jazz már évtizedek óta hatnak egymásra. Kezdetben különösen a nyugati zenészek számára jelentett ihletet India sajátos dallam- és ritmusvilága – gondoljunk csak John Coltrane Om (1968), Miles Davis On the Corner (1972) és Big Fun (1974) című albumára, vagy Collin Walcottra, aki többek között szitáron és tablán is játszott. A stílus kétségtelenül legnagyobb hatású formációjában, a Shakti együttesben már rendre indiai származású zenészek voltak a zenekarvezető, John McLaughlin társai. Mára ez a tendencia megfordult, egyre több indiai klasszikus zenész alkot nyugati, ezen belül is jazzhatásra.
Napjainkra annyira elterjedt lett ez az indiai alapokon nyugvó modern megközelítés, hogy a jazzoktatás egyik fellegvárának számító Berklee College of Music 2011 óta saját indiai együttest működtet, amelynek YouTube-csatornája több mint 300 millió megtekintéssel büszkélkedhet. Hiánypótló tehát a Müpa kezdeményezése, amelynek célja e sokszínű jazzstílus élvonalát megismertetni a magyar közönséggel.
Araj
Az indiai klasszikus zene két nagy vonulatra osztható. A röviden észak-indiainak nevezett hindusztáni zenei hagyomány a félsziget északi, keleti és központi régióiban található meg. E hagyomány gyakorlói már évtizedek óta emelik be tradicionális zenéjükbe a látókörükbe kerülő nyugati hangszereket. A II. világháború idején például az Indiában állomásozó hawaii katonák ismertették meg a gitárral a helyieket. A hangszert a megszokottól eltérően Indiában az ölükbe fektetve, a húrok fölött egy fémcsövet mozgatva szólaltatják meg. Ez a játékmód könnyen tudott illeszkedni az indiai klasszikus zenébe.
A hindusztáni tradíció alapelveit fenntartva öt, Mumbaiban élő Z generációs zenész – ahogy magukat jellemzik – innovatív és gyakran rendhagyó előadásmóddal modernizálta a klasszikus indiai zenét. Az ismert zenészcsaládból származó tablás, az Arajt megalapító Ishaan Ghosh célja elsősorban az volt, hogy a rágákon és tálákon, azaz meghatározott, sokszor ismétlődő dallamés ritmusszerkezeteken alapuló zene lassú, türelmet kívánó kibontakozását leváltva közel hozza a műfajt a fiatal hallgatókhoz. Ezt a koncepciót nevezték el „araj”-nak, ami szó szerint imát jelent. Az Esquire újságírójának így fogalmazott: „Megnőtt az érdeklődés a fiatalabbak – azaz a saját generációnk – részéről a tradicionális zene iránt. Azt hiszem, ez azért van, mert mélyre hatol bennünk. Egyrészt hihetetlenül gyógyító. Megnyugtat, lecsillapít. Ugyanakkor nagyon izgalmas és energikus is tud lenni – nem csak lassú vagy meditatív. Van egy nagy fordulatszámú, szinte elektromos oldala, amire az emberek gyakran nem is számítanak.”
A karnatikus, azaz dél-indiai klasszikus zene a szubkontinens másik meghatározó zenei stílusa. Archaikusabb és más kultúrák által kevésbé befolyásolt műfaj, mint a hindusztáni. Bár 66 a skáláik, a rága- és a tálaértelmezésük mutat átfedéseket, ez a védikus zene sok ponton mégis eltérő. A repertoár nagy részét megírt kompozíciók jellemzik, amelyek három kiemelkedő szerzője Franz Schubert kortársa volt. Ebben a tradícióban meghatározó a vokális szólam, amely a zenei hierarchiában a legmagasabb helyet foglalja el. Mellette a hegedű, amely a második legfontosabb szerepet tölti be, valószínűsíthetően angol hatásra vált elterjedtté. A Vari nevű formáció (az elnevezés az énekes-bambuszfuvolás Varijashree Venugopal zenekarvezetőre utal) zenészei karnatikus gyökereiket vegyítik a jazzel. „Mindig is lenyűgözött az emberi hang, és az, hogyan lehet hangszerként használni nyelvi vagy kulturális korlátok nélkül” – nyilatkozta ezzel kapcsolatban a Hindu hírportálnak az indiai énektechnikákat más kultúrákkal és műfajokkal ötvöző, harmincas éveinek közepén járó énekesnő. Az általa vezetett zenekarban egyaránt részt vesznek indiai és amerikai zenészek, így a sztárvendégnek számító, ám a formációban rendszeresen szereplő basszusgitáros nem más, mint a Snarky Puppy zenekar vezetője, Michael League. Minden bizonnyal izgalmas lesz a Grammy-díjas zenész játékát ebben a zenei közegben hallani a Vari első magyarországi koncertjén.
Mohini Dey
Alig két héttel utánuk, a Jazztavasz zárónapján lép majd fel a szintén karnatikus jazzt játszó, és még Varinál is fiatalabb indiai basszusgitáros hölgy, Mohini Dey. Mohini már kilencévesen, első fellépését követően elhatározta, hogy minél több műfajban, a lehető legtöbb előadóval szeretne majd együttműködni. Nem csoda hát, hogy olyan jazz-zenészek mellett is állt már színpadon, mint Zakir Hussain (Shakti), Quincy Jones vagy Vinnie Colaiuta, rocksztárokról – Steve Vai és Guthrie Govan személyében – nem is beszélve. Érdeklődése a könnyűzene iránt jól hallható a hozzánk érkező formációjában is, ahol úttörő módon a fúziós jazz közegében szerepelteti a karnatikus és az úgynevezett konnakol (egyfajta szájbőgő, a ritmus szóbeli átadásának és gyakorZENE Ishaan Ghosh, az Araj zenekar alapítója 67 lásának technikája) szólamokat. Fiatal kora ellenére már komoly ismertségre tett szert itthon is, ami részben annak köszönhető, hogy a magyar fúziós jazz kiemelkedő dobosával, Borlai Gergővel is gyakorta szerepelt. Nem Borlai azonban az egyetlen magyar zenész, akivel rendszeresen együttműködik, hiszen turnézenekarának oszlopos tagja Szebényi Dániel billentyűs – ezúttal az ő társaságában hallhatjuk tőle, milyen a modern indiai hangzás.
A cikk eredetileg a Müpa Magazin 2025/26-os évadának 2. számában jelent meg.